Szűts János

Ma a Szűts János olyan téma, amely nagy érdeklődést és részvételt vált ki a társadalomban. A Szűts János megjelenése óta vita és vita tárgya a politikától a tudományig különböző területeken. Az idő múlásával a Szűts János fejlődött, és alkalmazkodott a modern világ változásaihoz, kihatással az emberek mindennapi életére. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Szűts János-hez kapcsolódó különböző szempontokat és perspektívákat, elemezve a társadalomra gyakorolt ​​hatását és a jelenlegi kontextusban való relevanciáját.

Szűts János
Született1904. október 22.
Mosonmagyaróvár
Elhunyt1976. szeptember 1. (71 évesen)
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaalezredes, vívó, mesteredző

Szűts János (Névváltozatok: Szűcs, Szücs, Szüts) (Mosonmagyaróvár, 1904. október 22. – 1976. szeptember 1.) alezredes, vívó mesteredző.

Életrajza

1922. február 4-én avatták tisztté. 1926-ban került Borsody László fővívómester mellé a Magyar Királyi Toldi Miklós Honvéd Sporttanár- és Vívómesterképző Intézetbe (SPOTI).[1][2] 1930-ban ösztöndíjjal egy éven át az olasz mesterképző intézet hallgatója volt.[3] 1937. november 1. nevezték ki segédvívómesternek.[4] 1938 március végétől féléves párizsi tanulmányúton volt a Joinville-le-Pont-ban található École Supérieure d'Éducation Physique (Katonai Testnevelési Főiskola), tanította a kardvívást és tanulta a párbajtőr- és tőrvívást.[2] Franciaországi útjáról egy tanulmányt írt, A francia vívósportról, ami a Magyar Katonai Szemle c. szaklapban jelent meg.[5] 1941. május 1-től honvéd vívómester.[6]

Mestere - Borsody László - nyugdíjba vonulásakor ő vette át a helyét a SPOTI kardszakán.

1945-től hadifogoly volt az egyik hírhedt francia táborban.[7][8] Szabadulása után elvesztette teljes vagyonát és elvált feleségétől.[2]

Az újraalakuló Magyar Néphadsereg állományába került. Az 1950-es években a Katonai Testnevelési Főiskolán volt tanár, valamint ezzel egyidőben a Vörös Meteornál vívóedző, később a Honvédnál oktatta kardvívást.

Élete utolsó 3 évében Parkinson-kór támadta meg. Tanítványa, Pézsa Tibor fogadta be és 1976-ban bekövetkezett halálakor ő rendezte temetését, teljes katonai tiszteletadás mellett. A farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra 1976. szeptember 10-én.

Kitüntetései, elismerései

Tanítványai

Jegyzetek

  1. ↑ Budapest IX. kerület Timót utca 3. szám alatt működött 1932-1941. Jogutóda volt ugyanitt a M. Kir. Toldi Miklós Honvéd Központi Testnevelési Intézet 1941-1944.
  2. ↑ a b c Máday Norbert: Edzett pengék. Kecskemét, 2014
  3. ↑ 'Számára a vívás az élet (Képes Sport, 1973. március). . (Hozzáférés: 2013. június 13.)
  4. ↑ 1940. évi rangsorolás, Vívómesterek (792. o.)
  5. ↑ Magyar Katonai Szemle, 1938 (8. évfolyam, 4.negyedév). A tanulmány megtalálható Máday Norbert könyvében is, 144-155. o.
  6. ↑ 1942. évi rangsorolás, Vívómesterek (1287. o.)
  7. ↑ „1945-ben francia hadifogságba esik, és megjárja a hírhedt és rettegett francia hadifogolytábort. Két társával – Imréghy Béla őrnaggyal és Somodi Béla tiszttársával - vívóakadémiát szervez, ahol bemutató vívásokat tartanak a fogolytáborban. A beléptidíj egy szál cigaretta, amit tovább cserélve élelemhez jutottak.” Máday Norbert: Edzett pengék, 25. o.
  8. ↑ A francia felügyelet alatt működő táborokban (kb. 140 db) becslések szerint 60-70 ezer magyar ember volt hadifogoly. Az ottani táborokban uralkodó tényleges viszonyokról számos részlet megtudható Tarcai Béla Magyarok a nyugati hadifogolytáborokban (1992) c. könyvéből.
  9. ↑ 1944. évi rangsorolás, III. T
  10. ↑ Belföldi rendjelek jelzése..., illetőleg rövidítése
  11. ↑ 1942. évi rangsorolás, Vívómesterek szakasz, Rendjelek oszlop, E-vel jelölve.
  12. ↑ Oklevél
  13. ↑ „Nem a mindenáron újat keresést, hanem a klasszikus magyar kardvívás újraértékelését, szeretett mestereim Szabó László és Szüts János tanításait és a saját tapasztalataimat igyekeztem összegezni a villanygéppel való vívás, illetve az arra való áttérés időszakában.” Zarándi Csaba: Kardvívás, 1988. Bp., TF, 1989

Források

  • A Magyar Királyi Honvédség és Csendőrség tisztjeinek és hasonló állásúaknak 1942. évi besorolása - Honvéd vívómesterek fejezet 1287. oldal (Atheneum RT. nyomása - hivatalos kiadás)
  • Gyászjelentése