Szárazréti autóbusz-baleset

Mai cikkünkben a Szárazréti autóbusz-baleset-et különböző nézőpontokból elemezzük, hogy megértsük jelentőségét és relevanciáját a különböző kontextusokban. A Szárazréti autóbusz-baleset olyan téma, amely kiterjedt vitákat vált ki, és nagy érdeklődést vált ki a mai társadalomban. A történelem során a Szárazréti autóbusz-baleset kulcsszerepet játszott az emberiség fejlődésében, és különböző tudományágak tanulmányozásának tárgya volt. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Szárazréti autóbusz-baleset különböző aspektusait, megvizsgálva társadalmi, gazdasági, kulturális és személyes vonatkozásait. Ezenkívül megvizsgáljuk, hogy a Szárazréti autóbusz-baleset hogyan fejlődött az idők során, és milyen hatással van a mai életünkre. Kétségtelen, hogy a Szárazréti autóbusz-baleset olyan téma, amelyet érdemes alaposan elemezni, hogy megértsük valódi hatókörét és jelentését.

Szárazréti vasúti baleset
Részletek
Dátum1982. szeptember 9.
Ország Magyarország
HelyszínSzékesfehérvár, Feketehegy–Szárazrét
Baleset típusaelütés útátjáróban
Okokműszaki hiba, emberi mulasztás
Adatok
Áldozatok16
Sérültek6

A szárazréti autóbusz-baleset a magyar közlekedéstörténet egyik legismertebb balesete, mely 1982. szeptember 9-én, csütörtöki napon 11 óra 55 perckor történt Székesfehérvár Szárazrét városrészében, a MÁV 5-ös számú Székesfehérvár–Komárom-vasútvonalának Farkasvermi úti útátjárójában, ahol egy Prágából Zágrábon át Splitbe közlekedő nemzetközi gyorsvonat és egy elé hajtó csuklós autóbusz ütközött össze.

Az eset idején a MÁV M40-004 pályaszámú mozdonnyal továbbított 2 kocsis, 2237. számú nemzetközi gyorsvonat 98 km/órával közlekedve közeledett a szintbeli közúti kereszteződéshez. Ugyanakkor ért oda a 14. számú Volán székesfehérvári üzemegységéhez tartozó, BV 59-42 rendszámú Ikarus 280 típusú autóbusz, mely aznap a 37-es viszonylatszámú helyi járatot szolgálta ki. A busz utasai nagy számban gyermekek voltak, akik a szárazréti Vörösmarty Mihály Általános Iskolából tartottak hazafelé a járművel. A vonat belerohant az elé hajtó autóbuszba; az ütközésben a mintegy 25 utas közül összesen 16 fő vesztette életét és 6 fő szenvedett súlyos, vagy könnyebb sérüléseket.

Az utólagos megállapítások szerint a baleset oka részben az volt, hogy a történtek idején az útátjáróban nem működött a fénysorompó; a döntő tényező azonban az volt, hogy a sofőr, az 57 éves Nyakas József megfelelő körültekintés nélkül próbált meg áthajtani a vasúti átjárón.

A baleset után oktatófilm készült, hogy széles körű társadalmi összefogásra ösztönözze a lakosságot a szárazrétihez hasonló tragédiák elkerülése érdekében.

A baleset előzményei

A balesetben érintett vonat a Székesfehérvár–Komárom-vasútvonalon közlekedett a MÁV M40-004 pályaszámú mozdonnyal továbbított nemzetközi gyorsvonatként.

A balesetben érintett csuklós autóbusz a városközponttól kifelé tartva, Szárazrétig kevés utassal, majdnem üresen közlekedett, utasainak nagy részét – köztük tanítás után hazafelé tartó gyerekeket – a szárazréti Vörösmarty Mihály Általános Iskola előtti megállóban vette fel. A gyerekek nagy része a busz hátsó részében ült le, ami később katasztrofális következményekkel járt.

A baleset

A busz előtt egy személyautó haladt, melynek vezetője – észlelve, hogy az átjárót biztosítani hivatott fénysorompó nem működik, nem ad fényjelzést – megállt a jobb kéz felé rosszul belátható átjáró előtt, majd áthaladt rajta. (Az a vizsgálat során nem derült ki, hogy a gépkocsivezető vajon nem látta a közeledő vonatot, vagy látta ugyan, de még elegendően biztonságosnak ítélte az előtte való áthaladást.) Miután ez a jármű akadálytalanul átjutott, ezt látva az 57 éves buszvezető is épp csak megállt, majd behajtott az átjáróba. Eközben vette csak észre a jobbról közeledő gyorsvonatot, de azt gondolván, hogy ő is átér járművével a vonat előtt, megkísérelte az áthajtást.

A közeledő gyorsvonat mozdonyszemélyzete az átjárótól nagyjából 100 méterrel – más adat szerint 15 méterrel – vette észre az autóbuszt. A mozdonyvezető azonnal gyorsfékezést alkalmazott, de a balesetet már nem tudta elkerülni, a vonat 80 km/óra körüli sebességgel elgázolta az autóbuszt. Az ütközés során a mozdony a buszt a "B" tengelye közelében találta el, és középtájon, a csukló előtti részen kettészakította a járművet. Az utánfutó részt az ütközés ereje a töltés melletti füves részre repítette, a gépes részt pedig a vasúti szerelvény közel 300 méteren keresztül tolta maga előtt.

A segítségnyújtás gyorsan megkezdődött, mert az ütközés hangjaira a környező házakból sokan az utcára szaladtak, sőt épp a közelben tartózkodtak egy balesetvédelmi továbbképző oktatás volános és rendőrségi beosztású résztvevői is. Ennek ellenére a busz utasai közül 8 felnőtt, 7 kisdiák (akik közül hatan osztálytársak voltak) és egy, az édesanyjával utazó csecsemő a helyszínen életét vesztette; 1 fő életveszélyes, 1 fő súlyos, további 4 pedig könnyebb sérüléseket szenvedett. A vonaton utazók közül senki sem sérült meg.

Szomorú érdekessége volt a szerencsétlenségnek, hogy a baleset helyszínéhez érkező egyik rendőr a halálos áldozatok között megtalálta saját gyermekét is.

A balesetvizsgálat és a baleset büntetőjogi következményei

A rendőrség és a MÁV által közösen lebonyolított balesetvizsgálat a történtekért együttesen az autóbusz vezetőjét tette felelőssé, akiről azt állapították meg, hogy a figyelési kötelezettségét elmulasztva hajtott át a vonat előtt.

A lefolytatott balesetvizsgálati eljárásban felvetődött a mozdonyszemélyzet esetleges felelőssége is a balesettel kapcsolatosan, de ezt elvetették, mivel sem ők, sem Székesfehérvár állomás forgalmi irodájának dolgozói nem tudtak arról, hogy az átjárót biztosító fényjelző berendezés hibás.

Az autóbuszt vezető Nyakas Józsefet a székesfehérvári megyei bíróság 1982. december 16-án 6 év fogházban letöltendő szabadságvesztésre, és járművezetéstől való örökös eltiltásra ítélte, gondatlanságból elkövetett halálos közúti tömegszerencsétlenség okozásának vétsége miatt. A súlyosan rongálódott buszt a Volán selejtezte, a mozdonyt viszont a MÁV kijavította, az utána még 16 éven át üzemelt, az 1998-as selejtezéséig.

A baleset utóhatásai, emlékezete

Az 1959-ben készült Sorompó című oktatófilm, 1980-ban színes technikával újraforgatott, Vigyázat! Sorompó! című változata után, e balesetet követően a Közlekedési Dokumentációs Vállalat egy újabb oktatófilmet készített, Vigyázat! Vasúti átjáró! címmel, amiben, annak 11. percétől láthatóak a szárazréti tragédia helyszínén készült filmfelvételek is.

A szerencsétlenségre a helyszínen ma egy emlékkő emlékezteti az arra járókat.

Források

További információk