Szántó Zoltán

Megjelenés áthelyezés az oldalsávba elrejtés
Szántó Zoltán
SzületettSchreiber Zoltán
1893. december 17.
Nagykanizsa
Elhunyt1977. március 26. (83 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásapolitikus
Tisztsége
  • az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (1945. június 24. – 1945. november 3.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1945. november 3. – 1947. február 6.)
  • követ (1947–1949, Magyarország belgrádi nagykövetsége)
  • magyar nagykövet Albániában (1947–1949, Magyarország belgrádi nagykövetsége)
  • követ (1949–1954, Magyarország párizsi nagykövetsége)
  • magyar nagykövet Lengyelországban (1955. június 8. – 1956. július 30.)
Sablon • Wikidata • Segítség

Szántó Zoltán (szül. Schreiber, Nagykanizsa, 1893. december 17. – Budapest, 1977. március 26.) magyar diplomata, kommunista politikus, államminiszter a harmadik Nagy Imre-kormányban.

Élete

Nagykanizsán született. Apja Schreiber Sándor hentessegéd, anyja Günsberger Szelina. Négy polgárit, majd felsőkereskedelmi iskolát végzett. 1908-ban asztalosinasként kapcsolódott be az MSZDP ifjúsági mozgalmába. Eredetileg orvosi pályára készült, de az első világháború kitörése megakadályozta a továbbtanulásban. 1914-ben tiszti iskolát végzett, majd a keleti frontra került. 1916-ban orosz fogságba került, itt került kapcsolatba az orosz forradalmi mozgalommal.

1918 nyarán hazatérhetett, Budapesten beiratkozott a tudományegyetem orvosi karára. A budapesti karhatalmi századparancsnoka lett. Az őszirózsás forradalom idején századával együtt a Magyar Nemzeti Tanács mellé állt, aktív szerepet játszott a dunai hidak védelmében. Novemberben az elsők között lépett be a KMP-be. A Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadsereg ezredparancsnoka, hadosztály-politikai biztos volt. A Tanácsköztársaság bukása után Ausztriába emigrált.

1919. június 11-én Budapesten, a Józsefvárosban orvostanhallgatóként feleségül vette a nála négy évvel fiatalabb Török Sára szintén orvostanhallgatót, Török Vilmos és Friedmann Róza lányát.

Részt vett a KMP újjászervezésében, 1926-ban póttagja lett a párt központi bizottságának, majd még ugyanebben az évben pártutasításra hazatért. Itthon 1927-ben letartóztatták, 8 és félévi fegyházra ítélték. Büntetése letöltése után, 1935-ben Moszkvába emigrált, ahol a Kommunista Internacionáléban a KMP-t képviselte.

A második világháború alatt a moszkvai székhelyű Kossuth Rádió adásait szerkesztette. 1945-ben hazatért és tagja lett az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek. 1947—1949 között belgrádi követ, 1949–1954 között Párizsban, 1955–56-ban Varsóban volt a magyar képviselet vezetője. 1956. november 3-án a harmadik Nagy Imre-kormány megalakulásakor államminiszter lett. A szovjet intervenciót követően a jugoszláv nagykövetségen kapott menedéket családjával együtt. A Nagy Imre-perben a vád tanújaként Nagy Imréék ellen vallott, ezért megúszta a felelősségre vonást.

1958-ban nyugdíjba vonult, ekkortól kezdve haláláig visszavonultan élt.

Magyarul

Családja

Testvére volt Szántó Béla és Szántó Rezső, és Szántó Gizella.

Jegyzetek

  1. ↑ Születési bejegyzése a nagykanizsai izraelita hitközség születési akv. 103/1893. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. október 28.)
  2. ↑ A házasságkötés bejegyezve a Bp. VIII. ker. állami házassági akv. 2479/1919. folyószáma alatt.
  3. ↑ Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  

Források

További információk

Nemzetközi katalógusok