Stanislas Julien

A mai világ folyamatosan változik és fejlődik, ezért fontos, hogy tisztában legyünk azzal, ami körülöttünk történik. Ebből az alkalomból a Stanislas Julien-ről szeretnénk beszélni, egy olyan témáról, amely az utóbbi időben egyre fontosabbá vált. A Stanislas Julien mindannyiunkat foglalkoztató kérdés, akár a társadalomra, a gazdaságra, a politikára, a tudományra vagy bármely más területre gyakorolt ​​hatása miatt. Ebben a cikkben megpróbáljuk elemezni a Stanislas Julien-et különböző nézőpontokból, hogy megértsük fontosságát és mindennapi életünkre gyakorolt ​​hatásait.

Stanislas Julien
SzületettAignan Stanislas Julien[1]
1799. szeptember 20.[1]
Orléans[1]
Elhunyt1873. február 14. (73 évesen)[2][3]
Párizs
Állampolgárságafrancia
Foglalkozása
  • professzor
  • régész
  • folklórkutató
  • sinológus
  • fordító
TisztségeDirector of the Collège de France (1854–1873)
IskoláiCollège de France
Kitüntetései
  • a francia Becsületrend lovagja (1837)[1]
  • a francia Becsületrend parancsnoka (1863)[1]
  • a francia Becsületrend tisztje (1865)[1]
Stanislas Julien aláírása
Stanislas Julien aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Stanislas Julien témájú médiaállományokat.

Stanislas Aignan Julien (Orléans, 1797. április 3. – Párizs, 1873. február 14.; kínai neve pinjin hangsúlyjelekkel: Rú Lián; magyar népszerű: Zsu Lien; hagyományos kínai: 儒蓮; egyszerűsített kínai: 儒莲) francia sinológus.

Életpályája

Eleinte a görög, majd kizárólag a kínai nyelvvel foglalkozott. 1832-ben Rémusat utóda lett a Collège de France-on, 1839-ben őrré nevezték ki a királyi könyvtárhoz, ahol a kelet-ázsiai könyvkincsekkel foglalkozott. Tagja volt a francia akadémiának is. Számos lexikális és grammatikai munkát irt; fordított kínai nyelvből drámákat, novellákat, regényeket és a porcelángyártásról és selyemtenyésztésről szóló munkákat.

Fontosabb művei

  • Meng-tseu (latin fordítása M. filozófus művének, Párizs, 1824-1826, 2 kötet)
  • Tschao-chi-kou-elu (dráma, A kínai árva, ugyanott, 1834)
  • Livre de la voie et de la vertu (uo. 1841, kínai filozófiai mű)
  • Histoire de la vie d'Hio-uen-Tsang et de ses voyages (uo. 1851)
  • Méthode pour déchiffrer et transcrire les noms sanscrits, qui se trouvent dans les livres chinois (uo. 1861)
  • Grammaire chinoise (uo. 1873)

Emlékezete

Emlékét őrzi a Stanislas Julien-díj

Jegyzetek

  1. ↑ a b c d e f Léonore database (francia nyelven). Ministry of Culture of France
  2. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

Források