A mai világban a Stanford Linear Accelerator Center nagy relevanciára és érdeklődésre tett szert. Számos vizsgálat és vita forog a Stanford Linear Accelerator Center körül, mivel hatása a társadalom különböző aspektusait fedi le. Mind személyes, mind kollektív szinten a Stanford Linear Accelerator Center visszatérő beszédtémává és a figyelem középpontjává vált. Kulcsfontosságúvá vált a Stanford Linear Accelerator Center különböző nézőpontokból történő megértése és elemzése, hogy teljes képet kaphassunk elérhetőségéről és hatásáról. Ezért fontos, hogy a Stanford Linear Accelerator Center témájával részletesen és tárgyilagosan foglalkozzunk, hogy hozzájáruljunk a vitához, és gazdagítsuk a témával kapcsolatos ismereteket.
Stanford Linear Accelerator Center | |
![]() | |
![]() | |
Típus |
|
Alapítva | 1962 |
Anyavállalata |
|
![]() | |
A Stanford Linear Accelerator Center weboldala | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Stanford Linear Accelerator Center témájú médiaállományokat. | |
A Stanford Linear Accelerator Centert (Stanfordi Lineáris Gyorsítóközpont, SLAC) a Stanford Egyetem működteti. 1962-ben alapították. A Menlo Park-i Sand Hill Roadon (Kalifornia) található. Egy 3 km hosszú rádiófrekvenciás lineáris részecskegyorsító van benne elektronok és pozitronok gyorsítására. A kutatás középpontjában az elektronnyalábra alapozott kísérleti és elméleti elemirészecske fizikai kutatás áll, emellett magfizikai, szilárdtestfizikai, kémiai, biológiai és orvosi kutatásokat végeznek szinkrotronsugárzás segítségével. Több mint 3000 vendégkutatót szolgál ki évente a részecskefizika és a szinkrotronsugárzás területén.
Az SLAC-ben volt az első amerikai weboldal.
A lineáris gyorsító elektronokat illetve pozitronokat gyorsít 50 GeV energiára. Pályája nagyjából 10 méterre a földfelszín alatt fut, az „Interstate 280” gyorsforgalmi autóutat alul keresztezi.
Az SLAC-n zajló kutatások három fizikai Nobel-díjhoz vezettek:
1998 óta a SLAC-nál elektron-pozitron ütköztetéseket végeznek a CP-szimmetriával foglalkozó BaBar kísérlet számára.
A tervek szerint a gyorsítót fogják felhasználni a lézerből kijövő fényhez hasonló, csak annál sokkal rövidebb (1,5–15 Å) hullámhosszú, úgynevezett koherens röntgensugárzás létrehozására az LCLS berendezésben, amellyel új kutatási lehetőségek nyílnak majd meg, mivel a hullámhossza az atomi méretekbe esik.[1]