Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Pozitron témáját, elemezve annak számos aspektusát, és feltárva jelentőségét különböző kontextusokban. Kezdetétől napjaink relevanciájáig, áthaladva a mindennapi élet különböző területeire gyakorolt hatásain, felfedező és elmélkedési útra indulunk a Pozitron-ről. Részletes elemzések, esettanulmányok és szakértői vélemények révén különböző oldalról közelítjük meg ezt a témát, hogy teljes és gazdagító képet adjunk. Akár szakértő a területen, akár teljesen újonc, ez a cikk átfogó és hozzáférhető látásmódot kíván kínálni a Pozitron-ről, felkérve Önt, hogy vizsgálja meg és gondolja át jelentését és következményeit a mai társadalomban.
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Pozitron | |
![]() | |
Anderson ködkamrafelvétele a pozitron nyomáról. 6 mm-es ólomlemez választja el a kamrát, amelyen áthaladva az energiát veszít, lehetővé téve a mozgásirány meghatározását. | |
Osztályozás | lepton |
A pozitron az elektron antirészecskéje. A legtöbb adata azonos vele, a töltés jellegűek ellentétesek (elektromos töltés, leptontöltés), ezeket lásd az elektronnál.
A kozmikus sugárzásban és atommagbomlásokban (inverz-béta-bomlás) keletkezik.
Nagy energiájú gamma-sugárzás létrehozhat elektron-pozitron párt atommag jelenlétében, ha energiája nagyobb, mint az elektron nyugalmi energiájának duplája: 1,022 MeV (két részecske keletkezik). Ez a párkeltés.
A pozitron anyag jelenlétében hamarosan találkozik egy elektronnal, ilyenkor megsemmisül és nagy energiájú fotonokat kelt. Ez az annihiláció. Ezen alapszik a pozitronemissziós tomográf (PET).
Paul Dirac jósolta meg 1928-ban elméleti megfontolásokból (lásd antirészecske).
Carl David Anderson fedezte fel 1932-ben a kozmikus sugárzásban, melyet mágneses térben lévő ködkamrával vizsgált. A ködkamrafelvételeken nem tudható, hogy pozitron, vagy ellentétes irányban haladó elektron hagyta a nyomot. Anderson úgy tudta meg a mozgásirányt, hogy a ködkamrába akadályt tett, amin a pozitron áthaladva energiát veszített. A kijövő részecske pályája jobban görbül, mint az eredetié, így a haladási irány meghatározható. A mágneses tér és a görbület irányából a haladási irány ismeretében már meghatározható a töltés előjele.