Manapság a Könyvtár olyan téma, amely világszerte sok ember figyelmét és érdeklődését felkeltette. A Könyvtár a mindennapi élet különböző területein érvényesülő relevanciájával és hatókörével a mai társadalom alapvető vitapontjává vált. Akár egészségre, gazdaságra, technológiára vagy kultúrára gyakorolt hatása miatt, a Könyvtár bebizonyította, hogy hatással van az emberek életére, és képes vitákat és elmélkedéseket generálni. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Könyvtár néhány legfontosabb aspektusát és a mai világra gyakorolt hatását, valamint a jövőre vonatkozó lehetséges következményeket.
|
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
Könyvtárnak nevezik a bármiféle adathordozón rögzített dokumentumok tárolására kialakított helyet, épületet, és az e dokumentumok gondozására, feltárására hivatott intézményt. A tárolt információhordozókat rendszer (katalógus, regisztráció, magyarul jegyzék) szerint rendszerezik, archiválják és az olvasók számára hozzáférhetővé teszik.
A magyar könyvtár szó a görög bibliothéka tükörfordítása. Míg korábban minden könyvgyűjteményt, akár egy otthoni könyvespolcot is könyvtárnak neveztek, manapság inkább a nagy mennyiségű könyvet tároló intézmények könyvgyűjteményeit nevezzük könyvtárnak.
Az alexandriai könyvtár volt az ókor legnagyobb könyvtára. I. Ptolemaiosz alapította i. e. 300 körül. Virágkorában állítólag több mint 700 000 könyvet (tekercset) tartottak itt, és itt készült az Ószövetség görög fordítása, a Septuaginta is (később egészen az újkori filológia koráig ebből dolgoztak a bibliafordítók).
V. Károly uralkodása alatt a könyvkultúra fényűző méreteket öltött a francia nemesség körében, különösen a királyi ház tagjai hódoltak ennek a szenvedélynek. Az illuminálók bőkezű pártfogója maga a király testvére, Jean de Berry herceg volt. Hatalmas összegeket költött erre a célra, s a legkiválóbb művészeket saját maga számára dolgoztatta. Gótikus kódexei és a drága hóráskönyvek (Livres d'heures) az akkori miniatúrafestészet legszebbjei közé tartoztak. A Bourbonok egészen a 15. század végéig folytatták a Valois-ház hagyományát. III. Fülöp például azt akarta, hogy övé legyen a világ leggazdagabb és legszebb könyvtára („la plus riche et noble librairie du monde”). Egész sereg irodalmárt, fordítót, szépírót és illuminátort foglalkoztatott, közöttük a meglepően termékeny és sokoldalú Aubertet. A Bourbonok könyvtára az egész korszak alatt megőrizte eredeti jellegét, csak gyengén éreztette befolyását az olasz reneszánsz antik-imádata.
A 14. században francia földön volt még egy nagyszerű fejedelmi könyvtár, a pápák könyvtára Avignonban. Az újabb kutatás földerítette az akkori pápai székhely kulturális jelentőségét és kimutatta, hogy a szomszédos országokból a tudósok, az írók, a művészek és az iparosok feltartóztathatatlanul áramlottak ide.
A pápák korábbi római könyvtárának sorsát meglehetős homály fedi. Csak a VIII. Bonifác pápa által 1295-ben készíttetett leltár maradt fenn, eszerint 500 kötet, közöttük 30 görög kódex volt a könyvtár állománya. De az avignoni átköltözéskor az Olaszországban maradt könyvtár tönkrement. Az új gyűjtemény megalapítója, XXII. János pápa sokat szerzett be vétel útján, két utóda viszont még több kéziratot állíttatott elő saját maga. Fontos gyarapodási forrás volt az elbirtoklási jog, mely szerint a pápai udvarban elhalálozott minden egyházi ember hagyatéka a pápai kamaráé lett. Így a kötetek száma idővel másfél ezerre emelkedett. A könyvek megoszlottak a tulajdonképpeni könyvtár, a pápa magánkönyvtára és a tartalékgyűjtemény között, amely az egyházi intézmények könyvellátására szolgált. Sok tekintetben, így a kéziratok fényűző kiállítása tekintetében is, a pápai gyűjtemény V. Károlyéhoz hasonlított, de Avignonban kevesebb volt a szórakoztató irodalom és a fordítás. Tudományos, teológiai és filozófiai művekben való gazdagsága viszont egyvonalba állítja a Sorbonne könyvtárával. A pápai udvar szükségleteinek megfelelően sok jogi és egyház politikai művet tartalmazott.
1250 után alapította Robert de Sorbonne, Szent Lajos káplánja a róla elnevezett s oly híressé vált kollégiumot. Ráhagyta könyvtárát, majd ezt az adományozást oly gyorsan és olyan mértékben követték az ajándékozások, hogy a Sorbonne könyvtára hamarosan túlszárnyalta a párizsi főiskola többi könyvtárát. Egy-egy tudós hagyatéka gyakran több mint száz kötetet tartalmazott, és sok szerző vette fel azt a szokást, hogy eredeti kéziratát elhelyezte a Sorbonne-on. Az ajándékozók sorában németek, angolok, olaszok és spanyolok is voltak. A könyvtár pénzhez jutott örökség útján, továbbá a duplumpéldányok eladásából is: az ilyen összegeket kéziratok megszerzésére és másolói megbízásokra fordíthatták. 1290-ben a könyvtár állománya 1000, 1338-ban már 1700 kötet. Túlnyomórészt teológiai és filozófiai irodalom volt együtt. A kollégium lakóinak kulcsa volt a könyvtárhoz, bejárhattak az egyetem többi tagjai is, de idegeneket csak felügyelet mellett engedtek be. A könyvtár két részből állt: az első részben, pultokhoz láncolva álltak a sokat használt kódexek, számuk meghaladta a háromszázat. A második részt a duplumok és a ritkábban használt könyvek alkották. Ezeket ki is kölcsönözték, gyakran hosszabb időre is; azonban zálogot kértek, ami többnyire egy másik könyv volt. A személyzetet a kollégium tagjai alkották.
A könyvtár kezelője a könyvtáros. Az írástudás hajnalán mágikus hatalmú személy volt, a tudás birtokosa, aki eligazodott a könyvek labirintusában. Később bárki lehetett, aki tudott olvasni és írni, valamint kellő rendszerezési ismereteket szerzett. Sok évszázados kihagyás után ma ismét létezik könyvtártudomány; egyetemen és főiskolán, valamint továbbképzés keretében szaktanfolyamokon is oktatják.
Könyvtári dokumentum lehet alapvetően minden, a társadalom számára hasznos, nyilvánosságra szánt dokumentum. Így a könyvtárban megtalálhatjuk a könyveken kívül a népszerű folyóiratokat, újságokat; manapság már a digitális technika (cd, dvd) vívmányai is jelentős számban képviseltetik magukat a könyvtárak anyagai között.
A muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény értelmében könyvtári dokumentumnak minősül a könyvtár által állományba vett, alap- és kiegészítő feladatai ellátásához szükséges tudományos, oktatási, művészeti, közművelődési vagy történeti értékű könyv, időszaki kiadvány (hírlap, folyóirat), egyéb kiadvány, illetve minden szöveg-, kép-, adat- és hangrögzítés, beleértve a könyvtár állományába vett elektronikus dokumentumokat is, kivéve a levéltári törvény hatálya alá tartozó, irattári jellegű, levéltári anyagnak minősülő dokumentumokat.
A nemzeti könyvtár őrzi az összes könyvtári dokumentumot, amelyeket (egy adott időponttól fogva) az országban kiadtak. A nemzeti könyvtár javára kötelespéldányokat kell beszolgáltatnia a kiadónak. Magyarországon a nemzeti könyvtár az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK).
Hazánkban a 18. század második feléig csak magán könyvgyűjtemények léteztek, ezeket azonban a közönség nem látogathatta. A leghíresebb ilyenek:
egyes kolostorok, illetve főpapok gyűjteményei voltak, mint például:
Nem véletlen, hogy az első nyilvános könyvtárakat is felvilágosult főpapok hozták létre:
A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvényből:
A mű nem üzletszerű felhasználása a szabad felhasználás körébe tartozik, ha az kizárólag a fogyatékos személyek – fogyatékosságukkal közvetlenül összefüggő – igényeinek kielégítését szolgálja, és nem haladja meg a cél által indokolt mértéket.
Természetes személy magáncélra a műről másolatot készíthet, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja. E rendelkezés nem vonatkozik az építészeti műre, a műszaki létesítményre, a szoftverre és a számítástechnikai eszközzel működtetett adatbázisra, valamint a mű nyilvános előadásának kép- vagy hanghordozóra való rögzítésére. Kotta reprográfiával ... sem többszörözhető.
Nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtár, iskolai oktatás célját szolgáló intézmény, muzeális intézmény, levéltár, valamint kép- és hangarchívum – vállalkozási tevékenységen kívüli – belső intézményi célra a célnak megfelelő módon és mértékben készíthet a műről másolatot, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja, és
- tudományos kutatáshoz szükséges,
- saját példányról archiválásként tudományos célra vagy a nyilvános könyvtári ellátás céljára készül,
- megjelent mű kisebb részéről, illetve újság- vagy folyóiratcikkről készül, vagy
- külön törvény azt kivételes esetben, meghatározott feltételekkel megengedi.