Ez a cikk a Somssich Miklós témával foglalkozik, amely az idők során különböző területeken és összefüggésekben érdeklődés és vita tárgyát képezte. A Somssich Miklós-et különböző szakértők tanulmányozták, és széles közvélemény érdeklődését keltette fel. Ebben az írásban a Somssich Miklós-re vonatkozó különféle szempontok és megközelítések elemzésére kerül sor, azzal a céllal, hogy átfogó és átfogó jövőképet kínáljunk a témában. Hasonlóképpen megvizsgáljuk a Somssich Miklós különböző területekre gyakorolt következményeit és következményeit, valamint annak mai relevanciáját.
Somssich Miklós | |
![]() | |
Portréja a Vasárnapi Ujság 1871. évi 1. számából. | |
Született | 1784. december 6.[1] Somogysárd |
Elhunyt | 1870. december 17. (86 évesen) |
Állampolgársága | magyar |
Gyermekei | Somssich Pál |
Foglalkozása | politikus |
Tisztsége | alispán |
Saárdi Somssich Miklós Lajos (Somogysárd, 1784. december 6. – uo., 1870. december 17.) reformkori politikus, Somogy vármegye alispánja.
Somssich József (1748–1805) és Ürményi Mária (1757–1840) legidősebb fiúgyermeke. A középiskola után egyetemre került, ahol ügyvédként végzett. Sajnos azonban friss diplomájával nem állhatott munkába, mert 1805-ben édesapja halála miatt özvegy édesanyja visszahívta Sárdra, hogy a családi gazdaságot vezesse. Az örökség elosztása miatt 1808-ban kelt egyezség nem tetszett öccsének, Pongrácnak, így újra kellett egyezkedni a testvérpárnak ebben az ügyben. Pályafutását végül vármegyéje szolgálatában kezdhette meg főjegyzőként. 1811-ben vármegyéje országgyűlési követévé választották, de már a következő évben összetűzésbe keveredett a vármegyei királyi adminisztrátorral, amiért le is mondott tisztségéről. 1813-ban alispánná választották, de az önkényuralom korszakában lemondott e tisztéről is, visszavonult a közélettől, de a háttérben a vármegyei ellenállás egyik legmeghatározóbb alakjává lett. 1830-ban, majd 1832-től 1836-ig országgyűlési követ volt, és ezalatt a liberális ellenzék tagjaként és annak egyik vezéreként jelentős politikai szerepet játszott, Deák Ferenccel együtt óvatosan küzdöttek a bécsi udvar ellen. Később azonban ismét visszavonult, ezúttal véglegesen, élete további részét a gazdálkodásnak szentelte. Az idős úr sárdi kastélyát 1863 decemberében rablótámadás érte, ami majdnem tragédiába fulladt, ez Somssichot nagyon megviselte. Sárdi birtokán érte a halál, nem sokkal 86. születésnapja után.
Kajdacsy Jozefát (1789–1860) vette nőül, öt gyermekük született: