Ebben a cikkben részletesen feltárjuk és elemezzük a Sarány István helyzetét, kitérve a legfontosabb szempontokra, és teljes áttekintést nyújtva erről a témáról. A kezdetektől a mai hatásig, a különböző területekre gyakorolt hatásokon keresztül ez a cikk arra törekszik, hogy az olvasó számára egy globális és gazdagító látásmódot nyújtson a Sarány István-ről. Kutatásokon, tanulmányokon és tanúságtételeken keresztül elmélyülünk a Sarány István izgalmas világában, hogy jobban megértsük jelentőségét és a társadalomra gyakorolt hatását. Készüljön fel arra, hogy elmerüljön egy informatív és éleslátó utazásban, amely bővíti tudását, és lehetővé teszi a Sarány István mélyebb megértését.
Sarány István | |
Horváth László felvétele | |
Született | 1965. március 17. (60 éves) Maroshévíz |
Állampolgársága | román |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | újságíró |
Tisztsége | főszerkesztő (2014–) |
Kitüntetései | Spectator-díj (2016) |
Sarány István (álnevei: Marthy István, Kis Zsuzsa. Maroshévíz, 1965. március 17. –) erdélyi magyar újságíró.
Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a Matematika–Fizika Líceumban (1983). 1983–84-ben helyettes tanár a gyergyóhodosi 2. sz. Általános Iskolában. 1984–88 között géplakatos volt a csíkszeredai kötöttárugyárban, közben a brassói Műegyetem csíkszeredai esti tagozatán gépész-üzemmérnöki oklevelet szerzett (1988). 1988–89-ben a Hargita c. lap, 1990 áprilisától a Hargita Népe belső munkatársa; 1997-től a Hargita Kalendáriumok felelős szerkesztője. A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) és a Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT) tagja.
1987-től rendszeresen közli írásait az Ifjúmunkás, Hargita, 1990-től a Hargita Népe, Bihari Napló, Majomsziget, Jelenlét, Kelet–Nyugat, Szabadság. 1990-től tudósít a marosvásárhelyi és kolozsvári területi rádióstúdiók magyar nyelvű adásaiban. 1991 nyarától írásai jelentek meg az ausztriai német nyelvű sajtóban és a magyarországi Heti Magyarország c. hetilapban is. 1991-től a csíkszeredai Layout Kft. műszaki lap- és könyvkiadó ügyvezető igazgatója. 1994-ben az Erdélyi Magyarság díjazta az erdélyi ferencesek kálváriájáról szóló dokumentumriportját.