SB2C Helldiver

A mai világban a SB2C Helldiver sok ember érdeklődésének és megvitatásának témája lett. Akár a mai társadalomban betöltött relevanciája, akár a munka világára gyakorolt ​​hatása, akár az emberek mindennapi életében betöltött jelentősége miatt, a SB2C Helldiver olyan téma, amely senkit sem hagy közömbösen. Az évek során a SB2C Helldiver-ről és annak következményeiről viták folytak, ami ellentmondó véleményeket és növekvő érdeklődést váltott ki a különböző területeken gyakorolt ​​hatásának megértése iránt. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a SB2C Helldiver témáját és különféle vonatkozásait, elemezve jelentését, fontosságát és lehetséges következményeit a jövőben.

SB2C Helldiver
A USS Hancock VB–6 századának egyik SB2C–4E Helldiver gépe 1945 augusztusában, tüzelőanyag-póttartályokkal, sötétkék színben
A USS Hancock VB–6 századának egyik SB2C–4E Helldiver gépe 1945 augusztusában, tüzelőanyag-póttartályokkal, sötétkék színben
FunkcióZuhanóbombázó
GyártóCurtiss-Wright
Fairchild (Canada) (SBF; 300 db)
Canadian Car & Foundry (SBW)
TervezőDon R. Berlin
Sorozatgyártás1943-1945
Gyártási darabszám7140
Fő üzemeltetőkUS Navy
USMC
USAAF
Brit Flottalégierő
Francia Haditengerészet
Görög Légierő
Portugál Légierő
Olasz Légierő
Thaiföldi Légierő
Személyzet2 fő
Első felszállás1940. december 18.
Szolgálatba állítás1942 december
Szolgálatból kivonva1959 (Olasz Légierő)
Háromnézeti rajz
A Wikimédia Commons tartalmaz SB2C Helldiver témájú médiaállományokat.

Az SB2C Helldiver[1] repülőgép-hordozón üzemeltethető, elsősorban zuhanóbombázó feladatkörre kifejlesztett egymotoros, alsószárnyas, kétszemélyes amerikai repülőgép, melyet a Curtiss-Wright gyártott, elsősorban az amerikai haditengerészet és a tengerészgyalogság részére. A második világháborúban bevetett repülőgép a Douglas SBD Dauntless típusát volt hivatott leváltani, melynél nagyobb repülési sebességre és teheremelésre volt képes.

Rossz repülhetőségi jellemzői és nagy méretei miatt sem a pilóták, sem az üzemeltető repülőgép-hordozók kapitányai nem kedvelték. Emiatt több gúnynevet aggattak a típusra, úgymint Big-Tailed Beast („Nagyfarkú szörny”), vagy csak egyszerűen Beast („Szörny”), de a Two-Cee és a Son-of-a-Bitch 2nd Class („Másodosztályú kurafi” a haditengerészeti típusjelöléséből eredően) is gyakori volt.

A fejlesztési késedelmek miatt a hadsereg légierői csak 1943 végén tudták szolgálatba állítani A–25 Shrike típusjelzéssel, azonban ekkor már nem volt szükségük precíziós zuhanóbombázó típusra, hiszen elsődlegesen a romboló, közvetlen légitámogató és nagy magasságú bombázó feladatkörök váltak igénnyé az üzemeltető alakulatoknál. A késedelmes teljesítés és a rossz repülési jellemzői miatt a brit és ausztrál repülőcsapatok végül visszamondták a megrendeléseiket.

A Curtiss-Wright típusait övező visszaélések miatt a Harry S. Truman szenátor vezette Truman-bizottság nyomozást rendelt el, melynek zárójelentése végül a cég bukásának kezdetét jelentette.[2] Azonban a típus üzemeltetési problémáinak kijavítását követően potens harci repülőgéppé vált a háború utolsó két évében, a csendes-óceáni hadszíntéren.

A háború után a francia haditengerészeti légierő is alkalmazta az indokínai háborúban három repülőgép-hordozójáról, illetve a görög légierő is bevetette a görög polgárháború idején. Utolsó példányait az olasz légierő nyugdíjazta 1959-ben.

Története

Alkalmazása

Műszaki jellemzői

Típusváltozatok

XSB2C–1
Prototípus, melyet egy 1700 lóerős PW R–2600–8 motor hajtott meg.
SB2C–1
Sorozatgyártási változata az amerikai haditengerészetnek, 4 darab 0.50 kaliberű szárnygéppuskával és 1 darab 0.30 kaliberű hátsó géppuskával. 200 darab épült.
SB2C–1A
Eredetileg az USAAC-nak gyártott változat, amely később A–25A jelzést kapta meg. A legyártott 900 darabos mennyiségből 410 darab A–25A-t átadták a tengerészgyalogságnak.
SB2C–1C
SB2C–1 2 darab 20 mm-es szárnygéppuskával és hidraulikus féklapokkal. Összesen 778 darab épült.
XSB2C–2
Egy darab SB2C–1 lett átépítve, két úszótalppal szerelték fel, 1942-ben.
SB2C–2
Vízirepülőgép-változat, 287 darabot rendeltek, de egy sem lett legyártva.
XSB2C–3
Egy darab SB2C–1 lett átépítve, egy 1900 lóerős R–2600–20 hajtotta.
SB2C–3
A SB2C–1 változatok „újramotorizált” változata, melyekbe az 1900 lóerős R–2600–20 csillagmotort építették be, négytollú légcsavarral felszerelve. Összesen 1112 darab épült.
SB2C–3E
Az SB2C–3 változat APS–4 radarral felszerelt alváltozata.
SB2C–4
A SB2C–1 változat módosítása, melyre 8 darab öthüvelykes (127 mm)-es nem irányítható rakétát szerelhettek, vagy szárnyfelenként 1–1 darab ezerfontos (454 kg-os) bombát. Összesen 2045 darab épült.
SB2C–4E
Az SB2C–4 változat APS–4 radarral felszerelve.
XSB2C–5
Két darab SB2C–4 lett átépítve mint új prototípus.
SB2C–5
Az SB2C–4 megnövelt üzemanyag-tartályú változata, osztatlan pilótafülke-tetővel, a fékhorgot pedig merev helyzetben az oldalkormánylap alá rögzítették, valamint kiszerelték az ASB radart. Összesen 970 darab épült, és egy 2500 darabos megrendelés törölve lett. 110 darabot a francia haditengerészet vett meg.
XSB2C–6
Két darab SB2C–1C lett átépítve, a 2100 lóerős R–2600–22 motort építették be és tovább növelték az üzemanyag-kapacitást.
SBF–1
Kanadai építésű változata az SB2C–1-nek, összesen 50 darabot épített a Fairchild-Canada.
SBF–3
Kanadai építésű változata az SB2C–3-nak, összesen 150 darabot épített a Fairchild-Canada.
SBF–4E
Kanadai építésű változata az SB2C–4E-nek, összesen 100 darabot épített a Fairchild-Canada.
SBW–1
Kanadai építésű változata az SB2C–1-nek, összesen 38 darabot épített a Canadian Car & Foundry Company.
SBW–1B
Kanadai építésű változata, és a kölcsönbérleti szerződésben Royal Navy-nek átadott Helldiver I, melyből 28 darabot épített a Canadian Car & Foundry Company.
SBW–3
Kanadai építésű változata az SB2C–3-nak, összesen 413 darabot épített a Canadian Car & Foundry Company.
SBW–4E
Kanadai építésű változata az SB2C–4E, összesen 270 darabot épített a Canadian Car & Foundry Company.
SBW–5
Kanadai építésű változata az SB2C–5-nek, összesen 85 darabot épített a Canadian Car & Foundry Company, és egy 165 darabos megrendelést töröltek.
A–25A Shrike
Az USAAC részére gyártott változat, haditengerészeti felszerelések és szárnybehajtó mechanizmus nélkül. Összesen 900 darab épült, melyből 410 darabot átadtak a tengerészgyalogságnak.
Helldiver I
A Royal Navy típusneve a 28 darab kanadai SBW–1B-re.

Jegyzetek

  1. ↑ Az SB2C a Scout Bomber 2 Curtiss rövidítése volt, a korábbi, azonos feladatkörű, fejlesztési elődnek számító kétfedelű SBC Helldiver után.
  2. ↑ Sorozatos motorhibák léptek fel a rossz teljesítések miatt, melyek javíttatása negatívan hatott a cég életére. A fejlesztési fejlődések elmaradása miatt a háború után a Curtiss-Wright a pályázatokra kifejlesztett prototípusai rendre elbuktak, elavult elképzeléseiket nem tudták elfogadtatni. Végül 1948 végére eladták repülési részlegüket a North American Aviation-nek.

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Curtiss SB2C Helldiver című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források