A mai világban a Református Szemle olyan téma, amely nagy aktualitást és figyelmet kapott különböző területeken, legyen szó személyes, társadalmi, gazdasági vagy politikai szféráról. Hatása sokféle véleményt és álláspontot generált, így állandó vita tárgyává vált. Ezenkívül a Református Szemle felkeltette a szakértők és szakemberek érdeklődését, akik időt és energiát fordítottak tanulmányozására és elemzésére. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Református Szemle által bemutatott különböző szempontokat, hogy megértsük annak fontosságát és relevanciáját ma.
A Református Szemle ( alapítás: 1908) lektorált teológiai szakfolyóirat, amely tudományos cikkeket és kritikai recenziókat közöl a teológia és vallástudomány tárgyköréből, illetve ennek határterületeiről (történelem, filozófia, művészettörténet, régészet, szociológia, irodalomtörténet). A folyóiratot hagyományosan Erdély két református egyházkerülete és a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház adja ki. Az Erdélyi Református Egyházkerület hivatalos lapjaként indított Református Szemle első száma 1908. január 10-én került ki a sajtó alól, és azóta folyamatosan jelenik meg. 1908-tól 1950-ig az Erdélyi Református Egyházkerület kiadványa volt, majd 1951-től az Erdélyi Református Egyházkerület, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, valamint a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház folyóirata lett. A Folyóirat kéthavonként jelenik meg 120 oldalas terjedelemben.[1]
Az Erdélyi Református Egyházkerület első hivatalos kiadványai az 1858-ban beindított Névkönyvek voltak. A később beindított folyóiratok pedig egyes lelkipásztorok és professzorok önkéntes szolgálata révén láttak napvilágot, de felkarolta őket a kerület hivatalos vezetősége is. Ilyenek voltak: Erdélyi Protestáns Közlöny (Egyházi és iskolai hetilap) (Szász Gerő, 1871), Egyházi és Iskolai Szemle (Nagyenyed, 1876, indította: Bartók György), Erdélyi Protestáns Lap (1898, szerkesztők: Molnár Albert, Nagy Károly).[2]
A Református Szemle szerkesztői többnyire teológiai tanárok voltak (*): Nagy Károly* (1908–1917), Ravasz László* (1918–1920), Makkai Sándor* (1921–1924), Tavaszy Sándor* (1925–1928; 1937–1948), Vásárhelyi János (1929–1936), Darkó Ákos (1949–1958), Dávid Gyula* (1959–1972), Tőkés István* (1973–1984), Gálfy Zoltán* (1984–1989), Nagy László (1990–1996), Bustya Dezső (1997–2000), Adorjáni Zoltán* (főszerkesztő: 2000-) és Buzogány Dezső* (felelős szerkesztő: 2000–).[3]