Radó Gyula (rendező)

A mai világban a Radó Gyula (rendező) nagyon érdekes és fontos témává vált. A technológia fejlődésével és a globalizációval egyre több embert érint valamilyen módon a Radó Gyula (rendező). A társadalomra gyakorolt ​​hatásától a gazdasági következményekig a Radó Gyula (rendező) nagy vitákat és elemzéseket váltott ki különböző területeken. Ebben a cikkben részletesen és kimerítően tárjuk fel a Radó Gyula (rendező) különböző dimenzióit, hogy megértsük jelentőségét a mai világban és életünkre gyakorolt ​​hatását.

Radó Gyula
Született1934. június 25. (90 éves)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaVadas Zsuzsa (1961-)
Foglalkozásarendező
IskoláiSzínház- és Filmművészeti Főiskola (1968–1972)
KitüntetéseiBalázs Béla-díj (1996)

Radó Gyula (Budapest, 1934. június 25. –) Balázs Béla-díjas rendező.

Élete

Szülei: Radó Attila és Búza Kiss Margit (1904–1989).[1] 1959-ben Schrem Rezsővel és Ábrahám Jánossal megalapította a kecskeméti filmstúdiót, amely az első vidéki professzionista stúdió volt. 1964-től Budapesten a Magyar Televízió munkatársa. 1968–1972 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt film- és televíziórendező szakon. 1973-tól készít tévéjátékokat és tévéfilmeket. Kezdetektől támogatta a hazai regionális televíziózást, így az MTV Pécsi és Szegedi Körzeti Stúdiójában is számos alkalommal vállalt rendezői megbízatásokat.[2] 1993–2008 között a Komédium Színház művészeti igazgatója volt. 2004-től a Tv-s Művészek Társaságának titkára.

Több mint háromszáz dokumentumfilmje, huszonöt tévéfilmje és tévéjátéka mellett ő rendezte az első Holdra szállás teljes magyarországi műsorát, valamint Farkas Bertalan űrrepülésének közvetítését. Portréfilmet készített (többek között) Dmitrij Sosztakovicsról, Pablo Casalsról, Romain Garyről, Graham Greene-ről, Nino Manfrediről.[3]

Magánélete

1961-ben házasságot kötött Vadas Zsuzsa íróval, újságíróval.

Színházi rendezései

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 8.[Mj. 1]

Filmjei

Díjai

Megjegyzések

  1. ↑ 2013. október 18-i lekérdezés.

Jegyzetek

  1. ↑ Édesanyja gyászjelentése. . (Hozzáférés: 2013. október 18.)
  2. ↑ Gerner András: A mi képernyőnk. Underground Kiadó, Budapest, 2015. 196. o.
  3. ↑ Gerner András: A mi képernyőnk. Underground Kiadó, Budapest, 2015. 195. o.
  4. ↑ a b c Gerner András: A mi képernyőnk. Underground Kiadó, Budapest, 2015. 197. o.
  5. ↑ Gerner András: A mi képernyőnk. Underground Kiadó, Budapest, 2015. 197. o.

Források

További információk