Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Római Aegidius-et, elemezve eredetét, hatását és mai relevanciáját. A Római Aegidius téma sok ember érdeklődését felkeltette szerte a világon, mivel társadalmunk, kultúránk vagy történelmünk fontos aspektusait fedi le. Ebben a szövegben különböző nézőpontokat és véleményeket fogunk megvizsgálni a Római Aegidius-ről, azzal a céllal, hogy átfogó és teljes képet adjunk erről a témáról. Reméljük, hogy az olvasás végére az olvasók mélyebben és tartalmasabban megértik a Római Aegidius-et, lehetővé téve számukra, hogy elgondolkodjanak, és saját következtetéseket vonjanak le róla.
Római Aegidius | |
![]() | |
Született | 1243[1][2] Róma[2] |
Elhunyt | 1316. december 22. (72-73 évesen)[3][2][4] Avignon[2][4] |
Állampolgársága | francia |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | katolikus érsek (1295. május – ) |
Iskolái | Párizsi Egyetem |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Római Aegidius témájú médiaállományokat. | |
Római Aegidius (latinul: Aegidius Romanus, olaszul: Egidio Colonna, franciául: Gilles de Rome) (Róma, 1247 körül – Avignon, 1316. december 22.) középkori olasz filozófus és teológus.
1260-ban lépett az ágostonos remeték közé. Valószínűleg 1269 és 1272 között Párizsban tanult Aquinói Szent Tamás alatt. 1276-ban lett baccalauresus tentarius, majd az 1277-es Étienne Tempier-vel kapcsolatos teológiai viták idején megírta a Liber contra gradus et pluralitatem formarum című művét. Tempier parancsára sem volt hajlandó megváltoztatni nézeteit, inkább elhagyta Párizst. Csak 1285-be tért vissza, és 6 éven át, 1291-ig teológiát tanított az ágoston-rend első katedráján. Nézetei 1287-től rendjének hivatalos tanításai lesznek, ő maga pedig 1292-től az ágoston-rendi remeték generálisa. 1295-től Burgos püspöke. Életét Avignonban fejezte be 1316-ban.
Jelentős írói életművel rendelkezik. Kommentárokkal látta el Arisztotelész több írását (logikai művek, Retorika, Fizika, De anima, De generatione et corruptione, Metafizika, Etika), a Liber de causist és a Szentenciákat; Quaestio disputatákat és Quaestio quodlibetalisokat szerkesztett, de fennmaradtak tőle különböző témakörökről szóló Theoremák, az In Hexaëmeron, és politikai értekezések (pl. De ecclesiastica potestate).