A mai világban a Poór Ferenc olyan témává vált, amely az egyének széles köre számára nagyon fontos és érdekes. A Poór Ferenc jelentősége abban rejlik, hogy közvetlen hatással van az emberek mindennapi életére, valamint a társadalom különböző aspektusaira. Megjelenése óta a Poór Ferenc nagy vitát váltott ki, és számos tanulmány és kutatás tárgya volt, amelyek célja, hogy megértsék a lényegét és hatását különböző összefüggésekben. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Poór Ferenc jelentését és fontosságát, valamint a mai vonatkozásait.
Poór Ferenc | |
Született | Poór Ferenc Imre 1871. szeptember 29.[1] Pest[2] |
Elhunyt | 1936. április 26. (64 évesen)[3][1] Szeged[1] |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Vuk Anna Adél Mária (h. 1900–1936) |
Szülei | Poór Imre |
Foglalkozása |
|
Iskolái |
|
Sírhelye | Fiumei úti sírkert (jobb oldali fasírboltok (J-539))[4] |
Poór Ferenc (Budapest, 1871. szeptember 29.[5] – Szeged, 1936. április 26.)[6][7] bőrgyógyász, egyetemi tanár, egészségügyi főtanácsos.
Poór Imre (1823–1897) bőrgyógyász, kórházi főorvos és Birly Paulina (1845–1909) fiaként született.[6] Anyai nagyapja Birly Ferenc (1814–1887)[8] bőrgyáros, háztulajdonos.
Középiskolai tanulmányait 1881 és 1889 között a Kegyes-tanítórendiek Budapesti Főgimnáziumában végezte, majd beiratkozott a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karára.
1896–1897-ben a II. sz. Kórbonctani és Kórszövettani Intézet díjtalan gyakornoka, 1897 és 1899 között a II. sz. Belgyógyászati Kóróda díjtalan gyakornoka, 1899-től a Bőr- és Bujakórtani Intézet díjtalan gyakornoka, 1900 és 1902 között díjazott gyakornoka, 1902 és 1905 között tanársegédje volt. 1905-ben kinevezték a Szent János Kórház bőrgyógyászati rendelőorvosává.
1907-ben a Budapesti Tudományegyetemen a bőrbetegségek kór- és gyógytana című tárgykörből magántanárrá habilitálták.[9] 1910-től a Szent Rókus Kórház, 1913-tól a Szent István Kórház főorvosaként praktizált. 1918-ban egészségügyi főtanácsosi rangot kapott. 1923. május 28-án a szegedi Ferenc József Tudományegyetem Bőr- és Nemikórtani Tanszékének nyilvános rendes tanára, egyúttal 1936-ig tanszékvezető és a klinika igazgatója volt.
1922-ben a Szent István Akadémia IV. osztályú tagja lett.
A szifiliszre vonatkozó kutatásokat folytatott, ő volt a funkcionális bőrgyógyászati vizsgálatok egyik meghonosítója.
Felesége Vuk Anna (1882–1952) volt, Vuk Alajos és Strobentz Adél lánya, akivel 1900. október 4-én Budapesten, a Ferencvárosban kötött házasságot. Esküvői tanúik Hainiss Géza és Nékám Lajos voltak.[10]