Philippe Garrel | |
Született | 1948. április 6. (76 éves) Párizs |
Állampolgársága | francia |
Házastársa |
|
Élettársa | Nico |
Gyermekei |
|
Szülei | Maurice Garrel |
Foglalkozása | filmrendező, forgatókönyvíró, filmoperatőr, színész |
Kitüntetései |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Philippe Garrel témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Philippe Garrel (Párizs 1948. április 6. –) francia filmrendező, forgatókönyvíró és színész. Híres színészcsalád sarja, édesapja Maurice Garrel színész, fia pedig, Louis Garrel színészként írta bele magát a filmtörténetbe. Filmjei számos díjat nyertek mind a cannes-i, mind velencei filmfesztiválon.
16 évesen érettségizett, és hamarosan elkészítette első rövidfilmjét (Les Enfants désaccordés, 1964). 1965-ben még egy rövidfilm következett Droit de visite címmel, amelyhez nem írt forgatókönyvet. Ezt követően forgatta A Seize millions de jeunes dokumentumfilm sorozatot az Antenne 2 tv-csatorna számára. 1966-ban rendezte az Anémone egyik epizódját. Első mozifilmjét, a Marie pour mémoire-t 1967-ben készítette. 1968 áprilisában fődíjat nyert Hyères-ben, a fiatal francia film fesztiválján (Festival du Jeune Cinema). A filmet csak 1982-ben vetítették nyilvánosan először.
A filmkritikusok kedvezően írtak alkotásairól. Hosszú dialógusai miatt Jean-Luc Godard, a serdülőkori válság témája miatt François Truffaut, a szereplők bolyongása miatt Jean Eustache örökösének tekintették. Garrel azonban saját stílust alakított ki. Filmjeiben lelki feltárulkozást találunk. A szereplők (gyakran saját családtagjai és barátai) a legtitkosabb rögeszméiket, egzisztenciális kétségeiket, bizonytalanságaikat fedik fel. A 70-es években, a kortárs rendezőktől eltérően, a lineáris elbeszélés, a minimális díszlet és a ritka párbeszéd jellemezte filmjeit.
Nemzetközi katalógusok |
---|