A Palotás Péter-ről való beszéd olyan téma, amely minden korosztály és profillal rendelkező ember érdeklődését felkelti. Akár történelmi jelentősége, akár a jelenlegi társadalomra gyakorolt hatása, akár a különböző területekre gyakorolt hatása miatt, a Palotás Péter olyan téma, amelyet teljes egészében érdemes megvizsgálni és megérteni. Az évek során a Palotás Péter vita, elemzés és tanulmány tárgya volt, bizonyítva fontosságát és jelentőségét. Ebben a cikkben elmélyülünk a Palotás Péter lenyűgöző világában, feltárva annak különböző oldalait, időbeli alakulását és a mindennapi életre gyakorolt hatását.
Palotás Péter (született: Poteleczky Péter, Budapest III., 1929. június 27. – Budapest XII., 1967. május 17.) olimpiai bajnok magyar labdarúgó, az Aranycsapat 12. tagja, kiemelkedő csatára. Nagy munkabírású, ügyesen osztogató, jól fejelő és veszélyesen lövő labdarúgó volt. Szívbántalmak miatt fiatalon, harmincadik életéve előtt kénytelen volt a labdarúgástól búcsút venni. Ezt követően a textiliparban dolgozott.
Pályafutása
MTK
Az MTK (jogutód egyesületei: Textiles, Bp. Bástya, Bp. Vörös Lobogó) révén háromszoros magyar bajnok.
A válogatottban
Ő töltötte be eleinte az Aranycsapat hátravont középcsatárának szerepkörét. 1952 őszén Hidegkuti vette át tőle ezt a feladatot, de továbbra is teljes értékű tagja maradt a válogatott gárdának. Ezután többnyire cserejátékosként jutott szóhoz. 1952-es helsinki olimpián aranyérmet nyert csapat tagja, 1954-ben világbajnoki ezüstérmes Svájcban. Összesen 24 alkalommal szerepelt a válogatottban és 18 gólt szerzett 1950 és 1956 között.
Legsikeresebb mérkőzései: 1952-ben az olimpián Olaszország ellen két gólt ért el (3–0), illetve 1955-ben Finnország ellen három gólt szerzett (9–1).