Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Níkosz Kazandzákisz hatását a kortárs társadalomra. A Níkosz Kazandzákisz eredetétől napjaink relevanciájáig alapvető szerepet játszott a mindennapi élet különböző területein. Elemezzük, hogy a Níkosz Kazandzákisz hogyan fejlődött az idők során, és hogyan befolyásolja továbbra is kapcsolatunkat, munkánkat és navigációnkat a digitális világban. Különböző nézőpontokon és véleményeken keresztül megvizsgáljuk a Níkosz Kazandzákisz jelentőségét és következményeit a mai társadalomban, valamint a jövőbe való vetítését.
Níkosz Kazandzákisz | |
![]() | |
Született | Νίκος Καζαντζάκης 1883. február 18. Iráklio |
Elhunyt | 1957. október 26. (74 évesen) Freiburg |
Állampolgársága | görög[1] |
Nemzetisége | görög |
Házastársa | Galatea Alexiu (1911–1926) Eleni Szamiu (1945–) |
Foglalkozása | író |
Tisztsége | Minister without portfolio of Greece (1945. november 26. – 1946. január 11.) |
Iskolái |
|
Kitüntetései | Greek State Literary Awards (1956) |
Halál oka | leukémia |
Sírhelye | Iráklio |
![]() | |
Níkosz Kazandzákisz aláírása | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Níkosz Kazandzákisz témájú médiaállományokat. | |
Níkosz Kazandzákisz (görögül Νίκος Καζαντζάκης, ismert átírásváltozattal Nikosz Kazantzakisz, Iráklio, 1883. február 18. – Freiburg, 1957. október 26.) krétai görög regényíró, költő, drámaíró és gondolkodó. 1964-ben vált széles körben ismertté, amikor Mihálisz Kakojánisz megfilmesítette Zorbász, a görög című regényét. A legtöbbet fordított görög írók egyike. Nemcsak irodalmi görög, de hazai krétai görög nyelven is írt.
Kazandzákisz Iráklióban született, 1883-ban. Ez a krétai kisváros abban az időben török uralom alatt volt. A görög lakosság több felkelést robbantott ki, hogy elnyerje függetlenségét és Görögországhoz csatlakozzon.
1902-ben Kazandzákisz Athénba költözött, ahol jogot, majd 1907-től Párizsban filozófiát tanult. Gondolkozását Henri Bergson eszméi befolyásolták.
Visszatérve Görögországba filozófiai műveket kezdett fordítani. 1914-ben megismerkedett Ángelosz Szikelianósszal. Két évig együtt utaztak olyan helyekre, ahol a görög keresztény kultúra virágzott.
1957-ben bekövetkezett haláláig a következő helyeken lakott: Párizs és Berlin (1922 – 1924), Olaszország, Oroszország (1925), Spanyolország (1932), majd Ciprus, Éjina, Egyiptom, Csehszlovákia, Nizza, Kína, és Japán.
A berlini tartózkodása alatt Kazandzákisz megismerkedett a kommunista eszmékkel, csodálta Lenint, de soha nem vált igazi kommunistává.
1957-ben irodalmi Nobel-díjra jelölték, de egy szavazattal elmaradt Albert Camus mögött. Camus azt állította, hogy Kazantzakisz a kitüntetést százszor jobban megérdemelte.