Henri Bergson

Henri Bergson
Született	1859. október 18. Párizs, Franciaország
Elhunyt	1941. január 4. (81 évesen) Párizs, Franciaország
Állampolgársága	francia
Házastársa	Louise Neuberger
Szülei	Michał Bergson
Foglalkozása	filozófus professzor szociológus író
Tisztsége	a Francia Akadémia tagja (7. szék) (1914. február 12. – 1941. január 3.) elnök (1922–1925, International Committee on Intellectual Cooperation)
Iskolái	Lycée Condorcet École normale supérieure Párizsi Egyetem
Kitüntetései	a francia Becsületrend nagykeresztje Concours général American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja az oxfordi egyetem díszdoktora a Cambridge-i Egyetem díszdoktora Honorary Doctorate from the National Autonomous University of Mexico (1924) irodalmi Nobel-díj (1927)[1][2]
Halál oka	hörghurut
Sírhelye	Cemetery of Garches
Filozófusi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „” hivatkozásra.
Nyugati filozófia 19. század
Iskola/Irányzat	Kontinentális filozófia
Érdeklődés	metafizika, episztemológia, nyelvfilozófia, matematikafilozófia
Akikre hatott	befolyásolta =Whitehead, Proust, Deleuze
Akik hatottak rá	Kant, Kierkegaard, Schopenhauer, Frege, Simmel, Spencer
Fontosabb nézetei	Homo faber (a szerszámkészítő ember)
Henri Bergson aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Henri Bergson témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Henri Louis Bergson (ejtsd: anri lui bergszon, Párizs, 1859. október 18. – Párizs, 1941. január 4.) francia filozófus.

Fogarasi Béla műfordító így ír Henri Bergson: Bevezetés a metafizikába című művében a filozófusról:„Parisban, 1859. október 18-án született, mint mondják, ír családból.”^[3] 1868–1881-ig a Condorcet Líceumban, majd a École normale supérieure-ön végezte tanulmányait. Az Annales de Mathématiques 1877-ben írt pályamunkáját egész terjedelmében közölte, mintegy matematikai ismereteit díjazva ezzel. Doktori értekezését 1889-ben írta Données immédiates de la conscience címen.

Az oklevél megszerzése után különböző középiskolákban tanított filozófiát. „1899-től az École normale supérieure, 1901-től a Collège de France nagyhírű, tanítványok seregét vonzó filozófiaprofesszora volt. Tudományos munkája mellett az 1910-es években több diplomáciai küldetést teljesített; 1901-től volt az Académie des Sciences morales et politiques, 1914-től a Francia Akadémia tagja, az 1928-as irodalmi Nobel-díj kitüntetettje.”^[4]

Filozófiáját híres könyveiben fejtette ki: Idő és szabadság (1889), Teremtő fejlődés (1907). A nevetés esztétikai oldalát bontja ki A nevetés (1900) című tanulmánya, mely a dráma- és prózairodalomra egyaránt nagy hatással volt. Pozitív metafizikát akart alkotni, amelynek egyetlen forrása a tapasztalás és az okoskodás lenne. Az élet csak egy magasabb rendű képességgel, az intuícióval fogható fel. A művész feladata, hogy az embereket szembeállítsa a mélyebb valósággal, amit az intuíció segítségével megismert – fejti ki esztétikai gondolataiban. Bergson időelmélete, az objektív és a szubjektív idő (durée, ’tartam’) megkülönböztetése (Tartam és egyidejűség, 1922) nagy hatást gyakorolt az irodalomra (lásd például Babits költészetét). Filozófiájának – amellyel a pozitivizmust támadta – központi gondolata a tudat idejének (a tartamnak) és az értelem idejének (a térbe vetített időnek) kettőssége. Az értelem szerepét csak a cselekvésben és a tudományos kutatásban ismerte el. A szellem területén az intuíciót tekintette a megismerés eszközének.

1914-ben lett a Francia Akadémia tagja, 1927-ben pedig Nobel-díjjal tüntették ki.

• Bevezetés a metafizikába; ford. Fogarasi Béla; Politzer, Bp., 1910 (Modern könyvtár)
• A nevetés. Tanulmány a komikum jelentéséről és négy lélektani értekezés; ford., bev. Dienes Valéria; Révai, Bp., 1913 (Világkönyvtár)
• Tartam és egyidejűség. Hozzászólás Einstein elméletéhez; ford. Dienes Valéria; Pantheon, Bp., 1923 (A Pantheon Ismerettára)
• Idő és szabadság. Tanulmány eszméletünk közvetlen adataiból; ford., bev., jegyz. Dienes Valéria; Franklin, Bp., 1925 (Filozófiai írók tára Ú. S.)
• Metafizikai értekezések; ford., jegyz. Dienes Valéria; Franklin, Bp., 1925 (Filozófiai írók tára Ú. S.)
• Teremtő fejlődés; ford., bev. Dienes Valéria; Akadémia, Bp., 1930 (Az Akadémia filozófiai könyvtára)^[5]
• A nevetés; ford., bev., jegyz. Szávai Nándor; Gondolat, Bp., 1968 (Gondolkodók)
• Idő és szabadság. Tanulmány eszméletünk közvetlen adatairól; ford., bev., jegyz. Dienes Valéria; Universum, Szeged, 1990 (Universum reprint)
• A nevetés; bev., jegyz. Szegő Katalin, ford. Szávai Nándor; Kriterion, Bukarest, 1992 (Téka)
• Az erkölcs és a vallás két forrása; ford. Dienes Valéria, szöveggond., utószó Szabó Ferenc; Szt. István Társulat, Bp., 2002 (Szent István könyvek)
• A gondolkodás és a mozgó. Esszék és előadások; ford. Dékány András; L'Harmattan–SZTE Filozófia Tanszék, Bp.–Szeged, 2012 (Rezonőr)
• Tudati energia. Előadások és esszék; ford. Vadas Norbert; Brahmana Misszió, Bp., 2021

• René Gillouin: Henri Bergson filozófiája; ford. Farkas Zoltán; Franklin, Bp., 1914 (Kultúra és tudomány)
• Deleuze, Gilles: A bergsoni filozófia (ford. John Éva), Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2010, ISBN 9789639777101
• Bergson aktualitása; szerk. Ullmann Tamás, Jean-Louis Vieillard-Baron; Gondolat, Budapest, 2011 (A Francia Intézet filozófiai füzetei)
• Vadas Norbert–Vadas-Rétfalvi Renáta: A valóság megismerése. Henri Bergson és a védikus hagyomány módszertanának szintézise; Brahmana Misszió, Budapest, 2023

• Henri Bergson First published Tue May 18, 2004; substantive revision Tue Jul 12, 2011
• The Nobel Prize in Literature 1927

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Henri Bergson témában.