Ma a Neményi Lili alapvető szerepet játszik társadalmunkban. Hatása akkora, hogy átlépte a határokat és a kultúrákat, és elképzelhetetlen módon befolyásolta életünket. A kezdetektől napjainkig a Neményi Lili tanulmányozás, vita és csodálat tárgya volt. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Neményi Lili jelentőségét a különböző területeken, elemezve relevanciáját a jelenlegi világban és a jövőre való kivetítését. A kezdetektől a mai hatásig a Neményi Lili előtte és utána is megjelölte azt, ahogyan élünk, gondolkodunk és viszonyulunk környezetünkhöz.
Neményi Lili | |
![]() | |
Született | 1902. november 28.[1] Igló |
Elhunyt | 1988. július 14. (85 évesen)[1] Budapest[2] |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Horváth Árpád (1933–1943) |
Foglalkozása |
|
Kitüntetései | |
Sírhelye | Farkasréti temető (22/1-1-72) |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Neményi Lili témájú médiaállományokat. | |
Neményi Lili (Igló, 1902. november 28. – Budapest, 1988. július 14.) magyar opera-énekesnő (szoprán), színésznő, érdemes és kiváló művész, Horváth Árpád (1899–1944) rendező, színházigazgató felesége, Szabó Ernő (1900–1966) színművész féltestvére.[3]
Polgár Ilonka és Neményi László gyermekeként született. Nagyanyja, Szelényi Emília nevelte.
Zenei tanulmányait Hoór Tempis Erzsébet, Kelen Hugó valamint Hetényi Kálmán irányításával végezte el. Iskoláival egy időben megtanult zongorázni – később maga tanulta énekes szerepeit, saját zongorakíséretével. A Kolozsvári Állami Magyar Színházban vizsgázott, 1917-ben, hogy megkaphassa működési engedélyét. Öt évet töltött Kolozsvárott, Janovics Jenő társulatánál, ez volt a „főiskolája”. A következő években többek között Szegeden, Miskolcon, Nagyváradon, Kassán, Debrecenben, Budapesten, Egerben, Békéscsabán, Gyulán, Hódmezővásárhelyen lépett fel.
1928-ban a Fővárosi Operettszínházban és a Magyar Színházban kapott szerepeket. 1922–1931 között törzshelye újra Kolozsvár lett, innen indult vendégszereplésre más városokba. 1930-ban Miskolcon játszott. A torockói menyasszony főszerepét is alakitotta, amikor (1931-ben) férje – Indig Ottó – színdarabját Kolozsváron és több erdélyi városban előadták. 1932–33-ban a Royal Orpheumban szerepelt. 1933-ban házasságot kötött Horváth Árpáddal. 1933–34-ben ismét Miskolcon lépett színpadra. 1937-ben Mozart Szöktetés a szerájból Blondéja, majd a császárné a Háry Jánosban. A Székelyfonó első vidéki színrevitelében a lányt énekelte.
1939-ben egy Rádió-beli A víg özvegy-egyveleg élő adása után meghívták próbát énekelni a Magyar Királyi Operaházba, s megbízták több szerep betanulásával. 1940–1945 között könnyű sanzonokat énekelt Ady Endre, Arany János, Babits Mihály, József Attila, Szép Ernő és Gábor Andor verseire. 1946–1970 között a Magyar Állami Operaház magánénekese volt. Emellett főszerepeket vállalt operettekben is. Ausztria, Belgium, Csehszlovákia, Franciaország, Jugoszlávia, Kína, Lengyelország, Mongólia, Nagy-Britannia, NDK, NSZK, Románia, Svájc és az USA nagyvárosaiban is fellépett.
85 éves korában, 1988. július 14-én hunyt el, Budapesten.