Ez a cikk a Naftali Zoltán témával foglalkozik különböző nézőpontokból, hogy átfogó és teljes képet adjon erről a kérdésről. A Naftali Zoltán-hez kapcsolódó történelmi, kulturális, társadalmi és tudományos vonatkozások elemzésére kerül sor, azzal a céllal, hogy az olvasó számára részletes és gazdagító áttekintést nyújtson. Különböző véleményeket és megközelítéseket fogunk feltárni az elmélkedés és a vita ösztönzése érdekében, azzal a szándékkal, hogy bővítsük az ismereteket és elősegítsük a Naftali Zoltán mélyebb megértését. Ezzel a cikkel egy globális és gazdagító látásmódot kívánunk kínálni, amely gondolkodásra és kritikai gondolkodásra ösztönöz.
Naftali Zoltán | |
Született | 1917. november 22. Marosújvár |
Elhunyt | 1991. november 8. (73 évesen) Wilmette-Chicago |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | orvos, sebész, orvosi szakíró |
Naftali Zoltán (Marosújvár, 1917. november 22. – Wilmette-Chicago, 1991. november 8.) – orvosi szakíró.
Az erdélyi Balázsfalván 1934-ben érettségizett, majd 1940-ben orvosi diplomát szerzett a kolozsvári I. Ferdinánd Egyetemen. Pályáját 1940–1941-ben mint segédorvos a kolozsvári Zsidó Kórházban kezdte, majd 1941–1942-ben körorvos volt Pecsétszegen. 1944-től a munkaszolgálat után a Bolyai Tudományegyetem, illetve a marosvásárhelyi OGYI Sebészeti Klinikáján dolgozott; 1969–1983 között előadó tanár, nyugdíjasként konzultáns egyetemi tanár volt. Az orvostudományok doktora.
Főbb kutatási területei: a hasi szervek megbetegedései, a külső epeutak sebészete (kísérleti kutatások és műtéti eljárások), a thromboembóliák. Több mint 100 szakcikke az Orvosi Szemle – Revista Medicală, Chirurgia, Medicina Internă, Oncologie și Radiologie, Zentralblatt für Gy-ologie című folyóiratokban jelent meg.
Román nyelven:
Magyarul:
Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2002. ISBN 973-26-0698-3