Ebben a cikkben mindent megvizsgálunk, ami a Maria Cebotari-hez kapcsolódik. Ez egy olyan téma, amely ma nagyon fontos, és amely különböző véleményeket és nézőpontokat generált. A Maria Cebotari a történelem során jelen volt, és hatással volt a társadalom és a kultúra különböző területeire. Megismerjük eredetét, időbeli alakulását és az emberek életére gyakorolt hatását. Elemezzük a Maria Cebotari körül forgó különböző szempontokat, a gazdaságra gyakorolt hatásaitól az egymáshoz való viszonyunkra gyakorolt hatásáig. Ebben a cikkben elmélyülünk a Maria Cebotari lenyűgöző világában, és felfedezzük annak fontosságát a jelenlegi környezetben.
Maria Cebotari | |
![]() | |
Életrajzi adatok | |
Születési név | Maria Cibotaru |
Született | 1910. február 10. Chișinău, ![]() |
Elhunyt | 1949. június 9. (39 évesen)[1][2][3][4][5] Bécs |
Sírhely | Döblingi temető |
Házastársa | 1. Alekszandr Virubov (?-1938) 2. Gustav Dießl |
Gyermekei | Peter Dießl, Fritz Dießl |
Pályafutás | |
Műfajok | opera, operett |
Aktív évek | 1930–1949 |
Hangszer | énekhang |
Hang | szoprán |
Tevékenység | opera-énekesnő |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Maria Cebotari témájú médiaállományokat. | |
Maria Cebotari (eredeti nevén Maria Cibotaru) (Chișinău, Besszarábia, 1910. február 10. – Bécs, 1949. június 9.) román származású opera-énekesnő (szoprán).
Születési helye miatt főleg Moldovában moldáv nemzetiségűnek tartják. De Cebotari nyíltan kijelentette, hogy ő román.
Már gyermekként templomi kórusban énekelt. 1924 és 1929 között szülővárosa Unirea Konzervatóriumában tanult énekelni. Az akkor orosz fennhatóság alatt álló Kisinyovba látogató moszkvai Művész Színház utazó tagozata alkalmazta a két nyelven jól beszélő lányt, velük hagyta el a várost. Hamarosan a csoportot vezető Alekszandr Virubov felesége lett. Hosszabb időt töltöttek el Párizsban, majd Berlinbe mentek, ahol Oskar Daniel tanította három hónapig énekelni Cebotarit. Ezt követően szerződtette Fritz Busch a még csak 21 éves művésznőt a drezdai Semperoperhez. Itt debütált 1931. március 15-én Puccini Bohéméletének Mimijeként. Még ebben az évben bemutatkozott a Salzburgi Ünnepi Játékokon, ahol haláláig visszajáró művész volt. 1934-ben, mindössze 24 évesen megkapta a kamara-énekesnői címet. 1935–1943 között a Berlini Állami Opera primadonnája is volt. 1938-ban elvált az alkohol- és játékfüggőségben szenvedő Virubovtól, és Gustav Dießl színésszel kötött házasságot. 1943-ban, lakásuk bombatalálata után elhagyta Berlint és a Bécsi Állami Operaházban folytatta pályáját, ahol 1947-ben tag lett. A következő évben meghalt Dießl, Cebotari egyedül nevelte tovább közös gyermekeiket. 1930-tól szerepelt filmekben, főként zenés produkciókban, de prózai szerepeket is alakított.
1949 elején súlyos fájdalmat érzett a Figaro házassága előadása közben a La Scalában. Panaszait az orvosok eleinte nem vették komolyan, azonban 1949. március 31-én előadás közben elvágódott a bécsi Staatsoper színpadán. 1949. április 4-i műtétje során megállapították, hogy máj- és hasnyálmirigyrákja van. 1949. június 9-én hunyt el az osztrák fővárosban. Második férjével közös sírban nyugszik a döblingi temetőben. Gyermekeit 1954-ben örökbe fogadta a brit zongoraművész, Sir Clifford Curzon.
Vendégfellépései során szinte egész Európát bejárta. Nemcsak nagy tehetségű énekesnő, Gigli partnere volt, de tehetséges színésznő is. 1942-ben a Carmine Gallone rendezte Odessza lángokban című filmmel érte el a legnagyobb sikerét.