Jules Massenet

Megjelenés áthelyezés az oldalsávba elrejtés
Jules Massenet
Életrajzi adatok
Született1842. május 12.
 Franciaország
Montaud
Származásfrancia
Elhunyt1912. augusztus 13.
(70 évesen)
 Franciaország
Párizs
Sírhelycemetery in Égreville
HázastársaNinon de Gressy (1866 – nem ismert, 1912)
GyermekeiJuliette Massenet
SzüleiAlexis Massenet
Iskolái
Pályafutás
Műfajokopera, klasszikus zene
Hangszerzongora
Díjak
Tevékenységzeneszerző
]
Jules Massenet aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Jules Massenet témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Jules (Émile Frédéric) Massenet (Montaud, 1842. május 12. – Párizs, 1912. augusztus 13.) francia zeneszerző. Leginkább operáiról híres, melyek nagyon ismertek voltak a 19. század végén és a 20. század elején, de később feledésbe merültek, és csak az 1980-as évek óta kerülnek elő ismét. Kivételt képeznek ez alól a Manon és a Werther, amelyek száz éve folyamatosan műsoron vannak.

Élete

Massenet Montaud-ban született, egy félreeső falucskában, amely napjainkban Saint-Étienne város része. Tizenegy éves korában a családjával Párizsba költözött, hogy a párizsi Consevatoire tanulója lehessen. 1862-ben megnyerte a Római-díjat, és három évet Rómában is töltött. Az első operája – egyfelvonásos darab – bemutatására 1867-ben került sor az Opéra Comique-ben, de Csajkovszkij és Gounod elismerését a drámai Mária Magdolna című oratóriumával vívta ki.

Az ifjú Jules Massenet

A francia–porosz háborúban katonaként szolgált, így ez idő alatt nem komponált, de a háború 1871-es befejezése után visszatért eredeti hivatásához. 1878-tól a párizsi zenekonzervatórium zeneszerzés-professzora volt, tanítványai között találjuk Gustave Charpentier-t, Reynaldo Hahnt és Charles Koechlint. A legnagyobb sikert az 1884-ben komponált Manon, az 1892-es Werther és az 1894-ben megírt Thaïs hozta meg számára. Későbbi említésre méltó operája még a Don Quichotte, amelyet Monte-Carlóban, 1910-ben adtak elő a legendás orosz basszista, Fjodor Saljapin címszereplésével.

Massenet Wagner leitmotiv technikáját használta, egy kis gall könnyedséggel megtoldva, amelynek eredménye a néhány kritikus által édeskésnek tartott stílus. A száraz és szigorú Vincent d’Indy például így nyilatkozott róla: „un érotisme discret et quasi-réligieux”, míg az újságíró Léon Daudet ki nem állhatta Massenet viselkedését, ami szerinte olyan, mint „a lantmadár lángoló érzékisége vagy a tollait szétnyitó páva”. Mindazonáltal Massenet életében a világ egyik legsikeresebb és legnépszerűbb zeneszerzője volt, és legremekebb zenéi mai napig tartó vitalitást és bájt hordoznak. Tökéletes muzsikus, man-of-the-theatre és teljesen egyedi, kreatív művész, akinek a zenéje senkiével össze nem téveszthető.

Operái mellett komponált szvitkoncerteket, balettzenéket, oratóriumokat és kantátákat, valamint hozzávetőlegesen kétszáz dalt is. Néhány művének énekhang nélküli változata széles körű népszerűségnek örvend és gyakran játsszák őket, ilyen például a Méditation réligieuse a Thaïs című operából, amely zenekarral kísért hegedűszóló, de ilyen az Aragonaise a Le Cid operájából és az Élégie zongoraszóló. Az utóbbi két művet zongoratanulók is gyakran játsszák.

Művei

Operák

Oratóriumok és kantáták

Balettek

Zenekari művek

Dalgyűjtemények

Dalok

Fordítás

Ajánlott irodalom

További információk

Partitúrák és zongorkivonatok az Indiana University Bloomington Libraries oldalán:

Jules Massenet operái
Nemzetközi katalógusok