Lőrenthey Imre

Ebben a cikkben mindent megvizsgálunk, ami a Lőrenthey Imre-hez kapcsolódik. Történelmi jelentőségétől a mai társadalomban betöltött relevanciájáig, sokrétű oldalain és felhasználásán keresztül. Részletesen elemezzük a különböző területekre gyakorolt ​​hatását, valamint az idők során felvetett vitákat. Megismerjük szakértők véleményét és azok tapasztalatait, akik közelről tapasztalták a hatását. A Lőrenthey Imre izgalmas téma, és nagy jelentőséggel bír a világunk megértésében, ezért felkérjük Önt, hogy merüljön el ebben a teljes elemzésben, amelyet az Ön számára készítettünk.

Lőrenthey Imre
Született1867. április 17.
Pest
Elhunyt1917. augusztus 13. (50 évesen)
Nyírmada
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásapaleontológus,
geológus,
egyetemi tanár,
akadémikus
SírhelyeFiumei úti sírkert (bal oldali fasírboltok (B-191))[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Lőrenthey Imre témájú médiaállományokat.

Lőrenthey Imre (Pest, 1867. április 17. – Nyírmada, 1917. augusztus 13.) magyar paleontológus, geológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Élete

Tanulmányait 1885 és 1889 között végezte a budapesti egyetemen Hantken Miksa vezetése alatt. Szünidejében Magyarország geológiai szempontból jelentősebb vidékeit tanulmányozta, valamint tanulmányutat tett Olaszországban, Svájcban, Franciaországban és Londonban. 1890-ben doktorált természettudományból, majd Koch Antal asszisztense lett a kolozsvári egyetemen. 1893-ban a budapesti egyetemen egy időre Hantken, majd ismét Koch Antal asszisztense lett. 1896-ban magántanárrá képesítették a gerinctelen állatok paleontológiája terén. 1897 és 1898 között Karl Zittel müncheni paleontológus mellett munkálkodott. Hazatérését követően, 1899-ben a budapesti egyetem adjunktusa lett. 1907-től az egyetem nyilvános rendkívüli, majd 1914-től egészen haláláig nyilvános rendes tanára volt. Paleontológiai kutatásokat folytatott 1896-ban Svájcban és Dél-Tirolban, valamint 1898-ban Bajorországban. Id. Lóczy Lajos kutatóútjain háromszor is részt vett, mégpedig 1899-ben Olaszországban, 1901-ben Nyugat-Oroszországban, Finnországban és Németország keleti részén, valamint 1902-ben Romániában, Dél-Oroszországban és a Kaukázusban. Három nagyobb területben volt a legjobban érdekelt: pannóniai-pontusi képződményekben (az ő ajánlatára fogadta el a nemzetközi tudomány a pannóniai emelet elnevezést), a harmadkor (decapodák) paleontológiájában, valamint Budapest környéke geológiai felépítésének tisztázásában (sokszor csak mint pannon emelet, pannon réteg szerepel munkákban).

1905-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai közé választotta.

Művei

Fontosabb művei a következők:

  • A nagy-mányoki pontusi emelet és faunája (Budapest, 1890)
  • A szekszárdi, nagymányoki és árpádi felső pontusi lerakódásnak faunája (Budapest, 1893)
  • Paleontológiai tanulmányok a harmadkori rákok köréből (Budapest, 1897)
  • Baróth környékének földtani viszonyai (Budapest, 1900)
  • Die pannonische Fauna von Budapest (Stuttgart, 1902)
  • Adatok a balatonmelléki pannóniai rétegek faunájához és stratigraphiájához (Budapest, 1908)

Források

Irodalom

  • Pálfy Móric: Lőrenthey Imre levelező tag emlékezete (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1923)
  • Lőrenthey Imre (Természettudományi Társulat Évkönyve, 1940)
  1. ↑ https://library.hungaricana.hu/hu/view/BFLV_bn_25_07_1999_3_2/?pg=14&layout=s