Krasztev Péter

Napjainkban a Krasztev Péter egyre aktuálisabb téma a társadalomban. Az idő múlásával láthattuk, hogy a Krasztev Péter hogyan nyert teret különböző területeken, a politikától a szórakoztatásig. Nyilvánvaló, hogy a Krasztev Péter nagy hatással volt arra, ahogyan élünk, és hogyan viszonyulunk a minket körülvevő világhoz. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Krasztev Péter különböző oldalait és mindennapi életünkre gyakorolt ​​hatását, valamint a jövőre nézve jelent kihívásokat és lehetőségeket.

Krasztev Péter
Déri Miklós felvétele
Déri Miklós felvétele
Született1965. március 13. (60 éves)[1][2]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem (1984–1989)
A Wikimédia Commons tartalmaz Krasztev Péter témájú médiaállományokat.

Krasztev Péter (Budapest, 1965. március 13. –) magyar irodalomtörténész, műfordító, antropológus, szerkesztő. Az irodalomtudományok kandidátusa (1994).

Életpályája

Szülei: Krasztev Krasztju és Kemenes Magdolna. 1984–1989 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar orosz-bolgár-összehasonlító irodalomtudomány szakán tanult. 1989–1996 között a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézet aspiránsa, tudományos munkatársa, majd főmunkatársa volt. 1990–1991 között a Beszélő szerkesztője volt. 1990–1992 között a Friedrich Naumann Alapítvány délkelet-európai szakértője volt. 1992-től a Haemus és az Orpheus szerkesztője. 1997–1998 között a Collegium Budapest közép-európai regionális tudományos koordinátora volt. 1998-tól a Közép-európai Egyetem docense. 1999-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem kulturális antropológia tanszékén előadó. 1999–2002 között az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA) poszt-doktori ösztöndíjasa volt. 2002–2004 között a Support to Civil Society EC CARDS (civil szektort építő és a marginalizált csoportok önszervezeződését támogató) Project projektvezetője Dél- és Nyugat-Szerbiában. 2005–2010 között a pozsonyi Magyar Köztársaság Kulturális Intézet igazgatója és II. Osztály Követségi titkára volt. 2008-ban közigazgatási szakvizsgát tett. 2011-től az egri Eszterházy Károly Főiskola Politológia Tanszékének docense. A 2014-es európai parlamenti választáson az Együtt-PM jelöltje volt.[3] 2014 óta a Budapesti Gazdasági Egyetem docense.

Művei

  • Áttűnések. A századforduló irodalma Közép- és Kelet-Európában (társszerkesztő, 1992)
  • A mutáns egzotikuma. Bolgár posztmodern esszék (Budapest, 1993, 2000)
  • Ismét újra kell születnünk. Szimbolista irányzat a közép- és kelet-európai irodalmakban (Budapest, 1994)
  • Az őskönyv. Mai albán elbeszélések (Bashkim Shehu-val; Budapest, 1994, 2000)
  • Halott világok - lehetséges világok (Lengyel esszék; Pálfalvi Lajossal; 1994)
  • Mítosz, semmi más. Írások irodalomról, filmrôl, hétköznapokról Közép- és Kelet-Európában (Budapest, 1997)
  • Pogledat na perszieca. (Válogatott tanulmányok, Szófia, 2001)
  • Od drugata srtana na normalnoto (Válogatott tanulmányok, Szkopje, 2001)
  • Vzgljad Persza (Válogatott tanulmányok, Moszkva, Roszpen, 2005)
  • Visegrádi füzetek. Visehradské zápisníky. Visegrad Discussion Papers. 1-6. (Palisády-Védcülöp Alapítvány, 2009)
  • Tarka ellenállás. Kézikönyv rebelliseknek és békéseknek (Budapest, 2013)

Díjai

Jegyzetek

  1. ↑ VIAF-azonosító
  2. ↑ PIM-névtér. (Hozzáférés: 2020. május 19.)
  3. ↑ Választás.hu

Források

További információk

  • Ki kicsoda a hírközlésben? Szerkesztette: Bodrits István és Viczián János. Szekszárd, Babits, 1994 (A századvég magyarsága 2. A Révai új nagylexikona segédkönyvei I. sorozat)
  • A magyar irodalom évkönyve 1988-2008; változó szerk.; Széphalom Könyvműhely, Budapest, 1989-2009
  • Révai új lexikona XII. (Klc–Ky). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2003. ISBN 963-955-607-6  
  • Új magyar irodalmi lexikon II. (H–Ö). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6806-3