Kómei japán császár

Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek.

Kómei császár
Japán császára
Uralkodási ideje
1846. március 10. – 1867. január 30.
Elődje	Ninkó császár
Utódja	Meidzsi császár
Korszak	Edo-korszak
Életrajzi adatok
Uralkodóház	japán császári ház
Született	1831 július 22. Kiotó
Elhunyt	1867. január 30.(35 évesen) Kiotó
Nyughelye	Higasijama-ku Kiotó, Japán
Édesapja	Ninkó
Édesanyja	Fudzsivara-no-Cuneko
Testvére(i)	Kazu Princess Sumiko Misahito, Prince Katsura Kuni Aszahiko
Házastársa	Kudzsó Aszako
Gyermekei	Meidzsi japán császár
Vallás	Sintó
Kómei császár aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Kómei császár témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Kómei császár (孝明天皇, Kómei tennó, Hepburn-átírással: Kōmei tennō), (1831. július 22. – 1867. január 30.) volt Japán 121. uralkodója a hagyományos öröklési rend szerint. Uralkodása 1846-tól 1867-ig tartott.

Mielőtt Kómeiként elfoglalta volna a krizantém trónt, Oszahito (統仁) néven ismerték és beiktatása előtt a Hiro-no-mija (煕宮 Hiro-no-miya) címet viselte. Ő volt Ninkó császár negyedik fia. Anyja Fudzsivara-no-Cuneko (藤原雅子 Fujiwara-no-Tsuneko) volt.

Kómei főfelesége Kudzsó Aszako (九条夙子 Kujō Asako) volt, akinek 1867-ben, Kómei halála után Meidzsi császár az "Özvegy Eisó császárné" (英照皇太后 Eishō-kōtaigō) nevet adta.

Oszahito herceg az apja halálát követően lett császár. Kómei uralkodásának évei megfelelnek a Tokugava Iejosi, Tokugava Ieszada, Tokugava Iemocsi és Tokugava Josinobu vezette sógunátus idejének.

Matthew Perry és "Fekete Hajóinak" érkezésével (1853. július 8.), Japán változni kezdett, hogy felzárkózzon a nyugati országokhoz, és modern ipari nagyhatalom legyen belőle. A Tokugava sógunátus, amely majdnem három évszázadon keresztül felügyelte a katonai és civil ügyeket a feudális Japánban, alkalmatlannak bizonyult arra, hogy megbirkózzon az új kihívással, a kereskedelem megnyitásával a nyugati világ felé.

Ekkoriban Kómei császár még mindig csak szimbolikus hatalommal bírt az udvarában, Kiotóban. Míg a sógunátus megosztott volt a belső viták miatt, és fokozatosan megadta magát a külföldi hatalmaknak, a katonaság fenyegetése alatt Kómei császár elkezdte megerősíteni magát, és sokat visszanyert hatalmából, amit az elődei átengedtek a Tokugava klánnak a Szengoku-korban (戦国時代 Sengoku jidai, vagy más néven a Hadakozó Fejedelemségek Korában) .

A császár húga, Kazu-no-Mija Csikako császári hercegnő (和宮親子内親王 Kazu-no-Miya Chikako Naishin'nō) a Kóbu Gattai mozgalom (公武合体 Kōbu Gattai) részeként összeházasodott Tokugava Iemocsi sógunnal. A mozgalom neve azt jelenti: "a bakufu és az udvar egyesítése". Céljuk az volt, hogy a shógunátust és a császári udvart összeolvasszák, így azok közös erővel léphetnek fel a külföldi hatalmakkal szemben. Kómei császár és a hercegnő is ellenezték a házasságot, annak ellenére, hogy Kómei rájött, hasznos dolog családi kapcsolatban lenni Japán igazi uralkodójával.

Kómei császár nem sokat törődött bármivel, ami külföldi, és ellenezte, hogy Japán megnyissa kapuit a nyugati erők számára, még úgy is, hogy a sógun sorra fogadta el az idegen országok követeléseit.

• 1858. január 22. (Anszei 4, a 12. hónap 28. napján): A bakufu egy delegációt küldött Kiotóba, Daigaku-no-kami Hajasi Akira vezetésével, hogy tanácsot kérjenek Kómei császártól, hogyan viszonyuljanak a betolakodó külföldi erőkhöz. A Tokugava sógunátus megalapítása óta ez volt az első, hogy aktívan tanácsot kértek a császártól. A legkönnyebben felismerhető következménye ennek, az Edo és Kiotó között járó hírvivők megnövekedett száma a következő évtizedben.
• 1858. október (Anszei 5): Hajasi Akira Kiotóba ment, hogy elmagyarázza Barátsági és Kereskedelmi Szerződés (日米修好通商条約 Nichibei Shūkō Tsūshō Jōyaku) feltételeit, amit Harris Szerződésként is ismerünk. Hajasinak két feladata volt: elmagyarázni a feltételeket a kételkedő császárnak, és elérni, hogy az uralkodó jóváhagyja a szerződés megkötését. Kómei végül 1859. februárjában egyezett bele ebbe, mikor megértette, hogy nincs más lehetőség.
• 1863. A 14. sógun, Tokugava Iemocsi Kiotóba zarándokolt. Ez egy meghatározó mozzanat volt, nemcsak a bakufu és az udvar kapcsolatára nézve, hanem arra is, hogy a történelem mit nevezhet Meidzsi Restaurációnak. Ahogyan Kómei császár fogadta a sógunt a kiotói kastélyban, egy olyan momentumként fogható fel, ami teljesen átértelmezte az ország politikai helyzetét, és ismét a hagyományos császári birodalommá változtatta. Ezt a benyomást erősítette Kómei császár következő zarándoklata a Kamo szentélyhez, ahová a sógunt is magával vitte. Ez a nyilvános demonstráció megmutatta, hogy új rendszer kezdődött az országban.

Kómei császár halála (1867) előtt nem sokkal, a kormánynak a csőddel és az összeomlás közelségével kellett szembenéznie. Továbbá Japánt körbevették a gyarmatbirodalmak, akik jelentős befolyásra akartak szert tenni a japán kereskedelemben. Japán egyenlőtlen kereskedelmi egyezményeket kötött a nyugati hatalmakkal mint pl. a Kanagava Egyezmény és a Harris Egyezmény, mindezt annak ellenére, hogy a császár megtagadta a beleegyezését. Kétszer is kinyilvánította szándékát, hogy tiltakozásul visszavonul a hivatalából.

Kómei császár szinte minden fejlesztés miatt dühös volt uralkodása alatt. Élete során soha nem látott külföldieket és csak keveset tudott róluk. Uralkodása alatt egyre többet szerzett vissza hatalmából, ahogy a Tokugava sógunátus hanyatlott, habár ez csupán konzultációkra, és egyéb hivatalos szertartásokra korlátozódott.

Kómei császár egyetértett a nyugatellenes érzésekkel, és megtörve az évszázados császári hagyományokat, elkezdett aktívan részt venni az ország ügyeiben. Ha lehetősége volt rá, felszólalt a szerződések ellen, és megkísérelt beleavatkozni a sógunok öröklésbe. Erőfeszítéseinek csúcspontja 1863. a "Kiűzni a barbárokat parancs" volt. Bár a sógunátus nem szándékozta végrehajtani a parancsot, ezek után támadások érték magát a sógunátust és a Japánban lévő külföldieket is. A leghíresebb eset a Namamugi incidens volt, amikor meggyilkoltak egy brit kereskedőt, Charles Lennox Richardsont, amiért a Tokugava kormány százezer angol fontot fizetett kártérítésként. Más események is történtek, beleértve Simonoszeki és Kagosima bombázását, a japán hadiflotta, a parti fegyverek és más haderők megsemmisítését. Ezek az esetek megmutatták, hogy Japán nem ellenfél a nyugati haderők számára, és az ellenállás nem járható út.

1867 januárjában a császárnál fekete himlőt diagnosztizáltak. Ez nagy meglepetést váltott ki, mert állítólag a császár azelőtt sosem volt beteg. Ugyanezen év január 30-án végzetes rohama volt, lila foltok jelentek meg az arcán, hányt, és hasmenése volt. Sokan azt gondolták, hogy merénylet áldozata lett, amiért közel került a sógunhoz, hogy közösen keressenek utat Japánnak az egyre nagyobb kihívást jelentő körülmények között. Nincsenek bizonyítékok, hogy bárki akivel találkozott a betegség felfedezése előtt fertőzött volt, ezért úgy gondolják, hogy az udvar egy tagján keresztül eljuttattak hozzá egy zsebkendőt, amin megkapta a vírusokat.

Kómei kamiját a császári mauzóleum őrzi, a Cukinova no miszaszagi, a Szenjú-dzsi templomban, Higasijama-kuban, Kiotó városában. Ugyanitt vannak eltemetve közvetlen elődei Go-Mizunoo császár, Meisó császárnő, Go-Kómjó császár, Go-Szai császár, Reigen császár, Higasijama császár, Nakamikado császár, Szakuramacsi császár, Momozono császár, Go-Szakuramacsi császárnő, Go-Momozono császár, Kókaku császár és Ninkó császár.

Kómei császár volt az utolsó, aki posztumusz nevet kapott, amit halála után választottak ki. A fia, Meidzsi uralkodásától kezdve mostanáig, a posztumusz név előre ki van választva, és megegyezik az uralkodásuk idejének nevével.

Kugjō (公卿) egy gyűjtőfogalom, azon kevés nagy hatalommal rendelkező embert jelenti, akik csatlakoztak a japán császári udvarhoz a Meidzsi-kor előtti időkben. Azokban az években is, amikor az udvar tényleges befolyása a császári palota falain kívül minimális volt, a hierarchia megmaradt.

Gyakorlatilag ez az elit csoport csak három vagy négy tagot számlált egy időben. Ők voltak az örökletes udvaroncok, akik a tapasztalataik és hátterük segítségével karrierjük csúcsára emelkedhettek. Kómei uralkodása alatt ők jutottak a Daijō-kan csúcsára:

• Takacukasza Maszamicsi kampaku 1823–1856.
• Kudzsó Hiszatada kampaku 1856–1862.
• Konoe Tadahiro kampaku 1862–1863.
• Takacukasza Szukehiro kampaku 1863.
• Nidzsó Narijuki kampaku 1863–1866.
• Sadaidzsin
• Udaidzsin
• Nadaidzsin
• Dainagon

Kómei volt az utolsó japán császár, akinek uralkodása több korszakot, nengót ölelt fel. Meidzsi császártól kezdve egyetlen nengót választanak a császárokhoz (ami azonos a császár hivatalos nevével), és ez nem változik a császár haláláig. Kómei uralkodásának idejébe hét nengó tartozik bele:

• Kóka (1844–1848.)
• Kaei (1848–1854.)
• Anszei (1854–1860.)
• Man'en (1860–1861.)
• Bunkjú (1861–1864.)
• Gendzsi (1864–1865.)
• Keió (1865–1868.)

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Emperor Kōmei című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Japán császárok családfája
• Japán császárainak listája
• Japán történelme
• Edo-kor

Előző uralkodó: Ninkó

Japán császár 1846. március 10. – 1867. január 30.

Következő uralkodó: Meidzsi