John Hersey

Miért olyan fontos manapság a John Hersey? A John Hersey emberek millióinak figyelmét ragadta meg világszerte, vitákat és vitákat generálva minden területen. Megjelenése óta a John Hersey elemzések és viták tárgya számos területen, a tudománytól és a technológiától a politikáig és a populáris kultúráig. Ebben a cikkben megvizsgáljuk, hogy a John Hersey milyen hatással volt a mai társadalomra, és hogyan alakította jelenléte gondolkodásunkat és cselekvésünket. Ezenkívül megvizsgáljuk a John Hersey relevanciáját egy folyamatosan változó világban, és azt, hogy hatása hogyan marad továbbra is észrevehető a mindennapi életünkben.

John Hersey
SzületettJohn Richard Hershey
1914. június 17.[1][2][3][4][5]
Tiencsin[6]
Elhunyt1993. március 24. (78 évesen)[1][2][3][4][5]
Key West[7]
Állampolgárságaamerikai
Házastársa
  • Barbara Jean Day (1959 – 1993. március 24.)
  • Frances Ann Cannon (1940–1958)
Gyermekeiöt gyermek
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
  • Pulitzer Prize for the Novel (A Bell for Adano, 1945)
  • National Jewish Book Awards (1950)
  • The Hillman Prize for Book Journalism (1950)[8]
  • Anisfield-Wolf Book Awards (1951)
  • Római Díj (1970)
Halál okarák
A Wikimédia Commons tartalmaz John Hersey témájú médiaállományokat.

John Richard Hersey (Tiencsin,[9] 1914. június 17. – Key West, 1993. március 24.) amerikai író, újságíró.

Élete

Kínában született, szülei Grace Baird és Roscoe Hershey voltak, mindketten a YMCA misszionáriusai. Hersey hamarabb tanulta meg a kínai nyelvet, mint az angolt.[10] The Call (1985) című regénye szülei és más misszionáriusok életén alapul. Leszármazottja volt az angliai Readingból származott William Herseynek, aki 1635-ben a massachusetts-i Hingam egyik legelső telepese volt.[11]

Hersey tíz éves volt, amikor a család visszatért Amerikába. Két éven át a New York-i Briarcliff Manorban és a Briarcliff High Schoolban tanult. Cserkész lett, ő volt az első a csapatban, aki Eagle Scout kitüntetést kapott.[12][13] Később a Hotchkiss Schoolba járt, majd a Yale Egyetemre került, ahol tagja lett a Skull and Bones társaságnak két volt osztálytársával Brendan Gill-lel és Richard A. Moore-val együtt.[14] Az egyetemen Amerikai futballt játszott, csapattársa volt a Yale két Heisman-trófea-győztesének, Larry Kelleynek és Clint Franknek. Ezt követően a Cambridge-i Egyetem végzős hallgatója volt.

Munkássága

Egyetemi évei után 1937-ben Sinclair Lewis magántitkára és sofőre lett, de még 1937 őszén a Time munkatársa lett,[15] ahová azután vették fel, hogy egy esszét publikált a lap rossz minőségéről.[16] 1939-ben a magazin csungkingi irodályába helyezték át. William Saroyan 1940-es Love's Old Sweet Song című darabjában mint a lap szerkesztőjét említi. A második világháború alatt a Newsweekly tudósítójaként az európai és az ázsiai harcokról tudósított. Cikkeket írt a Time és a Life magazinokba. Elkísérte a szövetséges csapatokat a szicíliai Husky hadműveletre (Szicília inváziója), túlélt négy repülőgép-balesetet.[17] A haditengerészeti miniszter elismerésben részesítette a sebesült katonák Guadalcanalról való evakuálásában játszott szerepéért.[18]

Hirosima

Hiroshima romokban, 1945 október, két hónappal a bomba robbanása után

A háború után, 1945-1946 telén Japánban tartózkodott, s a The New Yorker-nek tudósított a lerombolt ország újjáépítéséről, amikor talált egy dokumentumot, amelyet egy jezsuita misszionárius írt, aki túlélte a Hirosimára ledobott atombombát (lásd: Hirosima és Nagaszaki bombázása). Hersey meglátogatta a misszionáriust, aki más túlélőknek is bemutatta. Ezután nem sokkal megbeszéléseket kezdett William Shawn-nal, a The New Yorker szerkesztőjével egy hosszabb, az atombomba hatásairól szóló írás publikálásáról. Hersey olyan megközelítést javasolt, amely a bombázás túlélőin keresztül közvetíti az atomcsapás embereke gyakorolt hatását.

Hersey 1946 májusában Japánba utazott, ahol három héten át kutatásokat folytatott és túlélőkkel készített interjúkat. Június végén visszautazott Amerikába, s elkezdte írni hat hirosimai túlélő történetét: egy német jezsuita pap, egy özvegy varrónő, két orvos, egy miniszter és egy fiatal nő, aki egy gyárban dolgozott. A munka eredménye a 31000 szavas Hiroshima című cikk volt, amely a The New Yorker 1946. augusztus 31. számában jelent meg, s a ledobott atombombáról és a hat túlélőre gyakorolt hatásáról szól. A cikk szinte a teljes magazint elfoglalta, erre a lap történetében korábban sosem volt példa.[19][20]

Egyéb művei

Röviddel a Hiroshima megírása előtt jelentette meg Of Men and War című művét, amely háborús történeteket tartalmazott a haditudósító helyett az egyszerű katonák szemszögéből. Az egyik történetet John Fitzgerald Kennedy és a PT-109-es hajó ihlette (melynek parancsnoka volt Kennedy). Nem sokkal ezután az addigi haditudósító szépirodalmat kezdett publikálni The Wall (1950) című regénye a Varsói gettó létrejöttét és pusztulását írta le. Bestseller lett,[21] 1950-ben National Jewish Book Award-ot kapott,[22] valamint elnyerte a Hillman-díjat is.[23]

A Life magazin egy 1954-es számában jelent meg Why Do Students Bog Down on First R? A Local Committee Sheds Light on a National Problem: Reading című, az amerikai iskolarendszert bíráló cikke. Szintén az iskolarendszert kritizálta The Child Buyer (1960) c. művében. Algiers Motel Incident műve az 1967-es detroiti zavargásokkal foglalkozik.

Első regénye az A Bell for Adano volt (1944), a mű egy szicíliai kisváros amerikai megszállásával foglalkozik. A műből Henry King készített 1945-ben filmet. 1956-os kisregénye, az A Single Pebble az 1920-as évek Kínájában játszódik, s egy fiatal amerikai mérnök történetét meséli el. 1965-ben megjelent White Lotus című műve a polgárjogok megadása előtti afro-amerikai közösség életének tükre, alternatív történelmi formában: a fehér amerikaiakat a kínaiak egy elvesztett háború után rabszolgává teszik.

1965 és 1970 közt a Pierson College tanára volt, ez a Yale egyetem tizenkét bentlakásos főiskolájának egyike. Szókimondó aktivizmusa, illetve a Vietnámi háborúval szembeni korai ellenállása miatt megítélése az öregdiákok körében ellentmondásos volt, de sok tanítványa csodálta.[24] A Fekete Párducok elleni per után Hersey megírta Letter to the Alumni (1970) című művét, amelyben a polgári jogokkal és a háborúellenes aktivizmussal foglalkozott, ezeket próbálta elmagyarázni az őt időnként hevesen támadó öregdiákoknak.

18 éven át írásművészetet tanított szépirodalmi és ismeretterjesztő szakon egyetemistáknak. Utolsó szépirodalmi óráját 1984-ben tartotta a Yale Egyetemen. 1985 folyamán visszatért Hirosimába, ezután megírta Hiroshima: The Aftermath című művét, amely az eredeti történet folytatása. A The New Yorker az 1985. július 15. számában tette közzé a művet, majd a cikket a kötet akkor megjelent új kiadásához csatolták. "Ami 1945 után megvédte a világot az atombombától, az nem a konkrét fegyverektől való félelem, hanem az emlékezés, a Hirosimában történtek emléke volt." – írta Hersey.

Magyarul megjelent művei

  • Hirosima; ford. Gáspár Endre; Dante, Budapest, 1947 (a Galaktika 1979-ben megjelent 37. száma szemelvényeket közöl a műből)
  • Az adanói harang. Regény; ford. Máté Elek; Dante, Budapest, 1948
    • (Harangot Adanónak címen is)
  • Incidens az Algiers Motelban; ford. Sz. Kiss Csaba; Európa, Budapest, 1971
  • Harangot Adanónak; ford. F. Nagy Piroska; Zrínyi, Budapest, 1982 ISBN 9633268087
    • (Az adanói harang címen is)

Jegyzetek

  1. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). Encyclopædia Britannica Online . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Internet Broadway Database (angol nyelven). Internet Broadway Database . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b ISFDB (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  7. ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  8. ↑ https://www.hillmanfoundation.org/hillman-prizes/us/honorees
  9. ↑ After their graduation from Syracuse University, Roscoe and Grace Hersey traveled to China to teach basketball and accounting, as well as Western medicine, education, science and agronomy.
  10. ↑ Hersey, John. The Call. New York: Alfred A. Knopf (1985) 
  11. ↑ William Hersey was later town selectman and a member of the Ancient and Honorable Artillery Company; he died at Hingham in 1658. There is a monument to him in the Old Ship Church in Hingham.
  12. ↑ Dee, Jonathan: John Hersey, The Art of Fiction No. 92. The Paris Review. (Hozzáférés: 2013. október 24.)
  13. ↑ Cheever, Mary. The changing landscape: a history of Briarcliff Manor-Scarborough. Maine: Phoenix Publishing, 77. o. (1990). ISBN 0-914659-49-9 
  14. ↑ Robbins, Alexandra. Secrets of the Tomb: Skull and Bones, the Ivy League, and the Hidden Paths of Power. Boston: Little, Brown (2002). ISBN 0-316-72091-7 
  15. ↑ Who's Who of Pulitzer Prize Winners. Greenwood Publishing Group (1999). ISBN 1-57356-111-8 
  16. ↑ Gates, David (1993. április 5.). „An All-American Foreigner”. Newsweek. 
  17. ↑ John Hersey, American Society of Authors and Writers
  18. ↑ Severo, Richard. „John Hersey, Author of 'Hiroshima,' Is Dead at 78”, 1993. március 25. 
  19. ↑ „How John Hersey's Hiroshima revealed the horror of the bomb”, Magazine, 2016. augusztus 22. (Hozzáférés: 2016. augusztus 27.) 
  20. ↑ Obituary of John Hersey. The New Yorker, 1993. április 5.
  21. ↑ It spent 5 weeks at Number 1 and 3 months at Number 2 on the The New York Times Fiction Best Sellers of 1950. See: John Bear, The No. 1 New York Times Best Seller: intriguing facts about the 484 books that have been #1 New York Times bestsellers since the first list, 50 years ago, Berkeley: Ten Speed Press, 1992, pp. 43–47
  22. ↑ Past Winners. Jewish Book Council . (Hozzáférés: 2020. január 19.)
  23. ↑ The Stanley Hillman Foundation Journalism Awards, hillmanfoundation.org. . (Hozzáférés: 2021. december 14.)
  24. ↑ „Anxiety Behind the Facade”, Time, 1967. június 23.. (Hozzáférés: 2021. december 14.) 

Források

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a John Hersey című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.