Johann Crüger

A mai világban a Johann Crüger központi szerepet kapott a mindennapi élet különböző területein. A politikától a technológiáig, a szórakoztatásig és a kultúráig a Johann Crüger számtalan ember figyelmét sikerült megragadnia szerte a világon. Fontossága és befolyása az idők során megszilárdult, általános érdeklődésre számot tartó témává vált, amely senkit sem hagy közömbösen. Ebben a cikkben a Johann Crüger legfontosabb aspektusaiba igyekszünk elmélyülni, elemezve annak hatását és fejlődését különböző kontextusokban. Merjen belépni a Johann Crüger lenyűgöző világába, és fedezze fel mindazt, amit kínál.

Johann Crüger
Michael Conrad Hirt festménye (1663)
Michael Conrad Hirt festménye (1663)
SzületettJan Krygar
1598. április 19.
Groß Breesen
Elhunyt1662. március 5.
Berlin
Állampolgárságanémet[1]
Foglalkozása
Tisztségekapellmeister
A Wikimédia Commons tartalmaz Johann Crüger témájú médiaállományokat.

Johann Crüger, eredeti nevén Jan Krygar[2] (Groß Breesen, 1598. április 19.Gergely-naptár / április 9.julián naptár – Berlin, 1662. március 5.Gergely-naptár / február 23.julián naptár[3]) szorb származású német evangélikus egyházi énekszerző. Ő szerkesztette a Praxis pietatis melica című lutheránus énekeskönyvet, amelyet a 17. században a legszélesebb körben használtak.

Élete

Groß Breesenben született (ma Guben része) Georg Krüger fogadós fiaként.[4] 1613-ig a gubeni latin iskolában tanult, ahol éneket és zenét is oktattak.[4] Tanulmányait Żaryban, Boroszlóban, majd Regensburgban folytatta; utóbbi helyen Paulus Hombergernél (1560–1634) részesült zenei képzésben.[4] 1615-ben Berlinbe utazott, ahol teológiát tanult a Zum Grauen Kloster Gimnáziumban. 1616-ban a von Blumenthal család házitanítóként alkalmazta; tanítványai közt volt Joachim Friedrich von Blumenthal. 1620-tól teológiát tanult a Wittenbergi Egyetemen, ezzel párhuzamosan magánúton folytatta zenei tanulmányait[4] Beutazta Magyar-, Morva- és Csehországot.[5]

1622-től haláláig, negyven éven keresztül a berlini Zum Grauen Kloster Gimnáziumban tanított, és a Nikolaikirche kántora volt.[4] Számos versenyművet szerzett, és számos zenepedagógiai művet írt.[4] Az 1624-ben kiadott Synopsis Musica az első rendszeres, világos összhangzattan volt Németországban.[5] 1643-ban megismerte Paul Gerhardtot, a neves egyházi dalköltőt, és több dicsőítő énekét megzenésítette. 1647-ben megjelentette a 17. század legfontosabb német lutheránus énekeskönyvetPraxis pietatis melica címen.[4] A mű Crüger életében tíz, többször módosított és bővített kiadást ért meg.[6] Dallamai a 17. században Magyarországra is eljutottak.[7]

Az 1649-ben kiadott Geistlichen Kirchen-Melodien című kötet, amely a Praxis Pietatis Melica egy évvel korábban megjelent harmadik kiadásának kiegészítése volt, 161 korált tartalmaz. A kötetben legalább 20 dallam Crüger szerzeménye. A kötet egyházzenei jelentősége abban áll, hogy Crüger a többszólamú korálokat hangszeres kísérettel látta el.

A jelenleg is használt német evangélikus énekeskönyv különböző regionális változataiban Crügernek legalább 18 szerzeménye szerepel, köztük a Wie soll ich dich empfangen, Lobet den Herren alle, die ihn ehren, Fröhlich soll mein Herze springen és Schmücke dich, o liebe Seele.

Dalai jelen vannak a Magyarországi Evangélikus Egyház[8][9][10] és a Magyarországi Református Egyház[11] énekeskönyvében is.

Családja

1628-ban feleségül vette Aschenbrenner városi tanácsos özvegyét. A harmincéves háború során Crüger és családja számos nehézségen ment keresztül, beleértve az éhezést.[12] Megbetegedett bubópestisben, majdnem belehalt, és 1636-ban elvesztette feleségét és öt gyermekét. Felgyógyulva 1637-ben másodszor is megnősüét. Egy fogadós tizenhét éves lányát vette el, akitől tizennégy gyermeke született, de legtöbbjük gyermekként elhunyt.[12] Egyik mostohalánya, Anna Maria Helena Aschenbrenner[13] Michael Conrad Hirt udvari festőhöz ment feleségül, aki 1663-ban elkészítette Crüger arcképét.[4]

Művei

  • Praecepta musicae practicae figuralis (Berlin 1625)[14]
  • Kurzer u. verständlicher Unterricht, recht u. leichtlich singen zu lernen (Berlin 1625);[14]
  • Neues vollkömliches Gesangbuch Augspurgischer confession (1640);[5]
  • Geistliche Kirchenmelodeyen (Berlin, 1649);[5]
  • Quaestiones musicae practicae (Berlin, 1650);[14]
  • Recreationes musicae, das ist neun poetische Amorösen (Leipzig, 1651);[14]
  • Psalmodia sacra (Berlin, 1658);[5]
  • Musicae practicae praecepta brevia (Berlin, 1660);[14]

Jegyzetek

  1. ↑ museum-digital
  2. ↑ David Zersen – Eric Mellenbruch: Najwuznamn-niši němski kěrlušer poreforma-ciskeje doby bě Serb. (hely nélkül): Serbsky protyka. 2018. 53–56. o.  
  3. ↑ Christian Bunners: Johann Crüger (1598–1662) - Berliner Musiker und Kantor, lutherischer Lied- und Gesangbuchschöpfer: Aufsätze, Bildnisse, Textdokumente. (hely nélkül): Frank & Timme. 2012. 179. o. = Kunst-, Musik- und Theaterwissenschaft, 11. ISBN 978-3-86596-371-0  )
  4. ↑ a b c d e f g h Dietrich Nummert: Mit 24 schon Musikdirektor. Kantor und Lehrer Johann Crüger. Berlinische Monatsschrift, (1998. április) 64–68. o.
  5. ↑ a b c d e Crüger. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X  
  6. ↑ Johann Crügers 'Geistliche Kirchen-Melodien' (1649) : textkritische Edition. Hrsg. Burkard Rosenberger. Münster: Monsenstein und Vannerdat. 2014. ISBN 978-3-8405-0111-1  
  7. ↑ A Debreceni Református Kollégium története. digit.drk.hu (Hozzáférés: 2021. április 12.)
  8. ↑ Dicsérjük Istent! Mind, ki féli. enekeskonyv.lutheran.hu (Hozzáférés: 2021. április 12.)
  9. ↑ Jer, dicsérjük Istent. enekeskonyv.lutheran.hu (Hozzáférés: 2021. április 12.)
  10. ↑ Jézus, boldogságom. enekeskonyv.lutheran.hu (Hozzáférés: 2021. április 12.)
  11. ↑ Papp Anette: Áldjuk Istent végével. egyhazzene.reformatus.hu (2016. november 26.) (Hozzáférés: 2021. április 12.)
  12. ↑ a b Friedrich Wilhelm Bautz: Crüger, Johann. In Biographisch-Bibliographisches Kirchenlexikon Band 1. Bautz: Hamm. 1975. arch Hozzáférés: 2021. április 12.  
  13. ↑ Ekhart Berckenhagen: Hirt, Michael Conrad. In Neue Deutsche Biographie Band 9. Berlin: Duncker & Humblot. 1972. 236. o. ISBN 3-428-00190-7  
  14. ↑ a b c d e Hans Heinrich Eggebrecht: Crüger (Krüger), Johannes. In Neue Deutsche Biographie Band 3. Berlin: Duncker & Humblot. 1957. 428. o. ISBN 3-428-00184-2  

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Johann Crüger című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Johann Crüger című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.