A mai világban a Jedlicska Pál olyan téma, amely soha nem látott aktualitást kapott. A Jedlicska Pál eredetétől napjainkig tanulmányozás, vita és vita tárgya volt különböző területeken. Akár a társadalomra, a gazdaságra, a politikára vagy a kultúrára gyakorolt hatása miatt, a Jedlicska Pál kitörölhetetlen nyomot hagyott a történelemben. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Jedlicska Pál különböző aspektusait, elemezve jelentőségét, fejlődését és hatásait a mai világban. Multidiszciplináris megközelítésen keresztül igyekszünk megérteni a Jedlicska Pál összetettségét és mindennapi életünkre gyakorolt hatását.
| Jedlicska Pál | |
| Született | 1844. január 14. Alsólopassó |
| Elhunyt | 1917. február 26. (73 évesen) Esztergom vagy Nagyszombat |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | plébános, kanonok, egyházi író, helytörténész |
Jedlicska Pál (Alsólopassó, 1844. január 14. – Esztergom vagy Nagyszombat, 1917. február 26.) római katolikus plébános, kanonok, egyházi író, helytörténész.
Apja azon volt, hogy a magyar nyelvet mielőbb elsajátítsa, ezért már kiskorától Mészáros István pusztavogyerádi esperes-plébánosnál nevelkedett. Gimnáziumi tanulmányait a nagyszombati érseki főgimnáziumban a teológiát Esztergomban végezte. Itt elnöke volt az esztergomi papnevelő magyar egyházirodalmi iskolájának. Ifjú kora miatt egy évre a pozsonyi szent Imre papnevelőbe küldték. 1866-ban szentelték pappá. Csesztén, majd 1869-től a budai Tabánban káplán. 1870-ben istvánfalvai, 1874-ben felsődiósi plébánossá, 1882-ben szomolányi egyházkerületi alesperessé és tanfelügyelővé, 1902-ben esztergomi kanonokká és nagyszombati érseki helynökké nevezték ki. 1903-tól címzetes prépost, 1908-tól nyitrai főesperes. 1908-tól az érseki papnevelde igazgatója, erről valamint az érseki helynökségről 1916-ban lemondott. Széles körű publicisztikai, egyházi és történetírói munkásságot fejtett ki.
1871-1874 között részt vett Pozsony vármegye bizottsági ülésein. 1873-ban az ő kezdeményezésére is, megalakult a Pozsonyvármegyei Régészeti Egyesület. Az 1873-as bécsi világkiállításra, Rómer Flóris megbízásából, Pozsony és Nyitra vármegyékből gyűjtött szlovák néprajzi anyagot (ezért a közreműködők érmét és díszoklevelét nyerte), valamint az országos műemlékek bizottságának felhívására 1872-1875 között vár- és középkori templomalaprajzokat, egyházi műrégiségrajzokat készített. 1875-ben Trefort Ágoston közoktatási és vallásügyi miniszter kinevezte őt az országos műemlékek bizottságának kültagjává. Plébános korában összegyűjtötte a környék régészeti és néprajzi emlékeit, melyeket a nagyszombati érseki főgimnázium két termében helyeztetett el. 1891-ben a Szent István Társulat igazgató-választmányi tagjává, 1894-ben pedig a Tudományos és Irodalmi Osztályának tagjává választotta. 1915-ben egyik alapítója volt a SZIA-nak. Kéziratait a nagyszombati jezsuita rendházban őrizték.
1915-ben részt vett Vaszary Kolos temetésén.[1] Könyvekkel támogatta a Nyitrai Piarista Gimnáziumot.[2]