A Jane Birkin-ről szóló cikkben részletesen megvizsgáljuk a témához kapcsolódó összes szempontot. Eredetétől és időbeli fejlődésétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig. Elemezzük a Jane Birkin-hez kapcsolódó különböző nézőpontokat és elméleteket, valamint annak különböző területekre gyakorolt hatását, mint például a kultúra, a gazdaság, a politika, a technológia stb. Ezen túlmenően foglalkozni fogunk azokkal a fő kihívásokkal, amelyekkel a Jane Birkin jelenleg szembesül, valamint a témával kapcsolatban felmerülő lehetséges megoldásokkal és innovációkkal. Végső soron ennek a cikknek az a célja, hogy teljes és naprakész áttekintést nyújtson a Jane Birkin-ről, releváns információkat és mélyreható elemzést nyújtva mindazok számára, akik érdeklődnek a téma mélyebb megismerése iránt.
Jane Birkin | |
![]() | |
Született | Jane Mallory Birkin[1][2][3] 1946. december 14.[4][5][6][7][8] London[3] |
Elhunyt | 2023. július 16. (76 évesen)[9][10][3] |
Állampolgársága | |
Nemzetisége | angol |
Házastársa | John Barry (1965. október 16. – 1968)[14] |
Élettársa |
|
Gyermekei | három gyermek:
|
Szülei | Judy Campbell David Leslie Birkin |
Foglalkozása |
|
Iskolái |
|
Kitüntetései |
|
Halál oka | leukémia[10] |
Sírhelye | Montparnasse-i temető[18] |
Színészi pályafutása | |
Aktív évek | 1959–2011 |
Híres szerepei | Penelope (A medence) Johnny (Szeretlek, én se téged) és Liz (A szép bajkeverő) |
Műfajok | vígjáték, dráma |
Tevékenység | színész |
Díjai | |
César-díjak | |
| |
További díjak | |
Gérard du cinéma (2011) | |
Zenei pályafutása | |
Műfajok | popzene |
Aktív évek | 1959–2022 |
Hangszer | énekhang |
Nyelv(ek) | francia, angol |
Díjak | Victoires de la musique (1992, 2021) |
Tevékenység | énekes |
IPI-névazonosító | 00243086286 |
![]() | |
Jane Birkin aláírása | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Jane Birkin témájú médiaállományokat. | |
Jane Mallory Birkin (London, 1946. december 14. – Párizs, 2023. július 16.) brit származású francia színésznő, énekesnő, aki az 1960-as évek vége óta Franciaországban élt.
Jane Birkin David Birkin tengerészkapitány, a brit haditengerészet főtisztjének és Judy Campbell színésznőnek lánya. Bátyja Andrew Birkin színész és filmrendező, akivel együtt játszott Jacques Doillon A kalóznő című filmjében. Apja második világháborús hős: éjszakánként a Szabad Francia Erők tagjait szállítva Anglia és Normandia között segítette a francia ellenállást, valamint különféle felderítő akciókban vett részt.
Birkin a ’60-as évek lüktető Londonjában tűnt fel, első figyelemre méltó alakítását a Nagyítás című filmben kapta 1966-ban.[19]
1968-ban érkezett Párizsba, a Slogan szereplőválogatására, s noha akkor még nem beszélt franciául, megkapta a női főszerepet. Ekkor találkozott Serge Gainsbourg-ral, aki a pygmalionja lett: ő repítette 1968-ban a slágerlisták élére, az eredetileg Brigitte Bardot részére írt, Je t’aime… moi non plus (Szeretlek, én se – hazánkban többnyire csak Je t’aime-ként ismert) dalt előadó ördögi duett nőtagjaként. A szexuális szabadosság jegyében fogant felvétel botrányt kavart, az olasz, svéd, spanyol, valamint brit (és persze a volt szocialista országok) rádióállomásain le is tiltották (vagy csak csonkítva engedték adásba), azonban a lázadó ifjúság körében sikert aratott. Ez a siker vezette fel az 1969-ben készült a Serge Gainsbourg-Jane Birkin albumot. Az énekesnő gyerekes, fátyolos, időnként zihálónak tűnő hangja, angolos akcentusa azonnal felismerhetővé tette.
Gainsbourg és Birkin 1969-ben kötött házasságot. Az elkövetkező tíz évben mindketten rengeteget forgattak, de Gainsbourg és Birkin sokat szerepelt együtt a médiában is: egyfajta „francia Lennon–Ono páros” lettek. Tizenkét év együttlét után Birkin nem bírta elviselni Gainsbourg züllését, ezért 1980-ban elhagyta őt.
Ekkor ismerkedett össze Jacques Doillon filmrendezővel, akihez feleségül ment. A filmművészetben elismert, azonban komikaként beskatulyázott színésznő e találkozás és közös filmjük, A tékozló lány forgatását követően a művészfilmek felé fordult. Negyedszázaddal később, 2006 márciusában ezt így kommentálta: „Ez volt az első alkalom, hogy egy intellektuálisnak mondott filmet forgató személy rám gondolt. Jacques Doillon olyan filmrendező volt, aki nem ruháim nélkül érdeklődött irántam. Azt mondta nekem: »nyakig begombolva akarom magát, tudni akarom, mi történik a fejében, és azt akarom, hogy idegrohamot okozzon.« Megcsináltam hát A tékozló lányt, és amíg azelőtt népszerű, de üresfejű sztár voltam, ettől kezdve komoly színésznőként tekintettek rám Franciaországban, és olyan filmrendezők kerestek meg, mint Jacques Rivette, Agnès Varda vagy Jean-Luc Godard.”
Színészi és előadói tevékenységének elismeréseként megkapta A Brit Birodalom Rendje tiszti fokozatát (OBE), Franciaországban a Nemzeti Érdemrend lovagja, valamint Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rend parancsnoka, Japánban pedig a Felkelő Nap érdemrend – Arany Sugarak a Rozettával kitüntető címet.
Birkin beszámolója szerint egy kézzel fonott szalmakosarat húrcolt magával mindenhová, a piactól kezdve[20] az éjszakai klubokon keresztül a hivatalos eseményekig, mígnem férje, Jacques Doillon ezt meg nem unta végérvényesen s autójával szándékosan aszfaltba nem taposta a szalmakosarat az autójával.[21]
1983-ban az Hermès vezérigazgatója, Jean-Louis Dumas Birkin mellett ült egy Párizsból Londonba tartó repülőn. Útközben Birkin elpanaszolta Dumas-nak, hogy lehetetlen olyan praktikus bőrtáskát találni, ami tetszene neki.[22] A vezérigazgató azt mondta, hogy neki olyan táska kellene, aminek vannak zsebei. Birkin azt válaszolta, hogy amint az Hermès készít egy zsebekkel ellátott táskát, akkor majd vesz egy olyat.
A következő évben Dumas készített neki egy fekete, rugalmas bőrből készült táskát: ez lett a Birkin táska.
2015-ben Birkin nyílt levelet írt a Hermèsnek, amelyben kérte, hogy a nevét távolítsák el a táskáról, amíg készítése során a nemzetközi normáknak megfelelő jobb gyakorlatokat nem lehet bevezetni, ezzel utalt a kegyetlen módszerekre, amelyekkel a táskák krokodilváltozatának bőrét dolgozták fel. Az Hermès nem sokkal később bejelentette, hogy újabb gyártásimód változtatási garanciákkal sikerült Birkin kétségeit eloszlatniuk.[23]
A Birkin táska idővel státuszszimbólummá, a luxus megtestesítőjévé vált. Ára jellemzően 10 000 dollárnál kezdődik,[24] de a pénz nem minden, a Birkin táskát pénzért sem veheti meg akárki, évekig tartó várólista mellett is megválogatja a vevőit az Hermès.[25]
Az Hermès egyik legdrágább táskája a Diamond Himalaya Birkin volt, amit 2022-ben 450 ezer dolláros áron árverezett el a Sotheby’s. A gyémántokkal kirakott táska nílusikrokodil-bőrből készült, amelyet fehér és szürke színátmenettel festettek be.[25][26]
Jane Birkin háromszor ment férjhez: először John Barry zeneszerző felesége volt, majd Serge Gainsbourg zeneszerző-énekesé, és végül Jacques Doillon filmrendezőé; első házasságából és további élettársi kapcsolataiból egy-egy lánya született: Kate Barry (1967–2013) brit divatfényképész, Charlotte Gainsbourg (1971) francia színésznő és Lou Doillon (1982) francia énekes-dalszerző, színésznő, modell.
1991 márciusában Jane Birkin néhány nap leforgása alatt vesztette el volt férjét, Serge Gainsbourg-t (március 2.) és apját, David Birkint (március 7.), aki 78 éves volt; mindkettőjük temetésére ugyanaznap került sor.
Év | Magyar cím | Eredeti cím | Szerep | Magyar hang [27] | Rendező |
---|---|---|---|---|---|
1965 | A csábítás trükkje | The Knack ...and How to Get It | A motorbiciklis lány | N/A | Richard Lester |
1966 | The Idol | Művészeti hallgató | Daniel Petrie | ||
Kaleidoszkóp | Kaleidoscope | Exquisite Thing | N/A | Jack Smight | |
Nagyítás | Blow-up | A szőke | Bus Kati | Michelangelo Antonioni | |
1968 | Wonderwall | Penny Lane | Joe Massot | ||
1969 | A medence | La Piscine | Penelope | Kökényessy Ági | Jacques Deray |
Szlogen | Slogan | Evelyne Nicholson | Sánta Annamária | Pierre Grimblat | |
Les Chemins de Katmandou | Jane | André Cayatte | |||
1970 | Sex Power | Jane | Henry Chapier | ||
Alba Pagana | Flora Finlake | Ugo Liberatore | |||
Cannabis | Jane Swenson | Pierre Koralnik | |||
Trop petit mon ami | Christine Mars, Christine Devone | Eddy Matalon | |||
1971 | Devetnaest djevojaka i jedan mornar | Milja | Milutin Kosovac | ||
Romansa konjokradice | Naomi | Abraham Polonsky | |||
1972 | Rablás nöi módra | Trop jolies pour être honnêtes | Christine | Detre Annamária | Richard Balducci |
1973 | Dark Places | Alta | Don Sharp | ||
Don Juan, avagy: Don Juan, ha nő lett volna | Don Juan ou Si Don Juan était une femme... | Clara | Juhász Róza | Roger Vadim | |
La morte negli occhi del gatto | Corringa | Antonio Margheriti | |||
Egy kaland utóélete | La Projection privée | Kate / Hélène | Kovács Nóra | François Leterrier | |
Dark Places | Alta | Don Sharp | |||
1974 | Birkanyírás | Le Mouton enragé | Maie-Paule | N/A | Michel Deville |
Comment réussir quand on est con et pleurnichard | Jane | Michel Audiard | |||
Ahová lépek, ott fű nem terem | La Moutarde me monte au nez | Jackie Logan | Bánsági Ildikó | Claude Zidi | |
1975 | Sérieux comme le plaisir | Ariane | Robert Benayoun | ||
A hajsza | La Course à l'échalote | Janet | Gáspár Kata | Claude Zidi | |
Catherine et Cie | Catherine | Claude Zidi | |||
Sept morts sur ordonnance | Jane Berg | Jacques Rouffio | |||
1976 | Szeretlek, én se | Je t'aime... moi non plus | Johhny | N/A | Serge Gainsbourg |
Le Diable au cœur | Linda | Vernard Queysanne | |||
Akiket forró szenvedély hevít | Bruciati da cocente passione | Virginia Vismara | Káldi Nóra | Giorgio Capitani | |
1977 | Az állat | L’Animal | A női sztár | N/A | Claude Zidi |
1978 | Halál a Níluson | Death on the Nile | Louise Bourget | Simon Mari | John Guillermin |
Major Melinda | |||||
1979 | Au bout du banc | Peggy | Peter Kassovitz | ||
Melancholy Baby | Olga | Clarisse Gabus | |||
La Miel | Inés | Pedro Masó | |||
1980 | Egon Schiele – Exzesse | Wally | Herbert Vesely | ||
1981 | A tékozló lány | La Fille prodigue | Anne | N/A | Jacques Doillon |
Rends-moi la clé! | Catherine | Gérard Pirès | |||
1982 | Nyaraló gyilkosok | Evil Under the Sun | Christine Redfern | Fehér Anna | Guy Hamilton |
Nestor Burma, détective de choc | Hélène Chatelain | Jean-Luc Miesch | |||
1983 | A zsaru nem tágít [28] | Circulez y'a rien à voir | Hélène Duvernet | Kovács Zsuzsa | Patrice Leconte |
Györgyi Anna | |||||
Vincent barátja | L'Ami de Vincent | Marie-Pierre | N/A | Pierre Granier-Deferre | |
1984 | A testőr | Le Garde du corps | Barbara Penning | Bertalan Ágnes | François Leterrier |
A kalóznő | La Pirate | Alma | N/A | Jacques Doillon | |
Földi szerelem | L'Amour par terre | Emily | N/A | Jacques Rivette | |
1985 | Dust | Magda | Marion Hänsel | ||
Beethoven unokaöccse | Le Neveu de Beethoven | Johanna | N/A | Paul Morrissey | |
Leave All Fair | Marie Taylor, Katherine Mansfield | John Reid | |||
1986 | La Femme de ma vie | Laura | Régis Wargnier | ||
1987 | Vigyázz jobbról [29] | Soigne ta droite | A krikettjátékos | N/A | Jean-Luc Godard |
Comédie ! | A nő | Jacques Doillon | |||
1988 | Kung-fu mester | Kung-Fu Master | Mary-Jane | Jani Ildikó | Agnès Varda |
Jane B. par Agnès V. | Calamity Jane, Claude Jade, Joan Arc | Agnès Varda | |||
1990 | Apus emlékei | Daddy Nostalgie | Caroline | Ráckevei Anna | Bertrand Tavernier |
1991 | A szép bajkeverő | La Belle noiseuse | Liz | Frajt Edit | Jacques Rivette |
1992 | Divertimento [30] | Liz | Jacques Rivette | ||
1995 | 101 éjszaka | Les Cent et une nuits de Simon Cinéma | Aki azt mondja: fösvény | N/A | Agnès Varda |
Between the Devil and the Deep Blue Sea | Nikos korábbi kedvese (hangja) | Marion Hänsel | |||
Noir comme le souvenir | Caroline | Jean-Pierre Mocky | |||
1997 | Megint a régi nóta | On connaît la chanson | Jane | N/A | Alain Resnais |
1998 | Író és hős | A Soldier's Daughter Never Cries | Mrs. Fortescue | Farkasinszky Edit | James Ivory |
1999 | Az utolsó ősz | The Last September | Francie Montmorency | N/A | Deborah Warner |
2001 | Ceci est mon corps | Louise Vernet | Rodolphe Marconi | ||
A nap királynője | Reines d'un jour | Jane | N/A | Marion Vernoux | |
2002 | Merci Docteur Rey | Pénélope | Andrew Litvack | ||
2003 | Mariées mais pas trop | Renée | Catherine Corsini | ||
2008 | Bunker (rf) | ? | Manuel Schapira | ||
2009 | Örököltem egy cirkuszt | 36 Vues du pic Saint-Loup | Kate | N/A | Jacques Rivette |
2010 | Thelma, Louise et Chantal | Kate | Benoît Pétré | ||
2011 | Si tu meurs, je te tue | Louise, a nő a repülőtéren | Hiner Saleem | ||
2012 | Világra jőve | Venuto al mondo | Psicologa | N/A | Sergio Castellitto |
Vörös tél | Hiver rouge [31] | Lili Rousseau | Csonka Anikó | Xavier Durringer | |
2013 | Bleu catacombes [32] | Lili Rousseau | Charlotte Brändström | ||
A francia miniszter | Quai d'Orsay | Molly Hutchinson | Bessenyei Emma | Bertrand Tavernier | |
2016 | Whoever Was Using This Bed (rf) | A telefonáló (hangja) | Andrew Kotatko | ||
A nő és a gyorsvonat | La Femme et le TGV (rf) | Elise | N/A | Timo von Gunten |
Év | Cím | Szerep | Rendező | Megjegyzés |
---|---|---|---|---|
1965 | That Finishing Touch | Anthea Langridge | Julian Symons | [33] |
1967 | Poor Cherry | Judy | Piers Haggard | tévéfilm [34] |
1968 | Recount | Babs | Bill Bain | tévéfilm [35] |
Le Rat noir | ? | Philippe Le Tellier | rövid tévéfilm | |
1971 | Melody | Melody Nelson | Jean-Christophe Averty | tévéfilm |
1974 | Les Maudits Rois Fainéants | ? | Marion Sarraut | minisorozat |
Bons baiser de Tarzan | Jeanne | Pierre Desfons | tévéfilm | |
1977 | Esta noche, fiesta | Jane Birkin | José María Íñigo | zenés sorozat (1 epizód) |
1982 | Scarface | Cesca | Serge Gainsbourg | rövid tévéfilm |
1983 | Dorothée – Le Show | Jane | Robert Réa | tévéfilm |
1985 | La Fausse suivante | A grófnő | Patrice Chéreau | tévéfilm |
1988 | Mer de Chine: Le pays pour mémoire | Joy | Jacques Perrin | tévéfilm [36] |
1990 | L’Ex-femme de ma vie | Aurélie | Josée Dayan | tévéfilm |
1991 | Red Fox I-II. | Violet Harrison | Ian Toynon | minisorozat |
1997 | Quand le chat sourit | ? | Sabine Azéma | tévéfilm |
2000 | Cinderella | Mab | Beeban Kidron | tévéfilm |
2006 | A Déltenger hősei (Aventuriers des mers du Sud) | Fanny Stevenson | Daniel Vigne | tévéfilm |
2020 | Jane Birkin: Les jeux interdits | Jane | Romain Winkler | videóklip |