Jód-trifluorid

Ebben a cikkben elmélyülünk a Jód-trifluorid izgalmas világában, feltárva eredetét, fejlődését és különféle mai alkalmazásait. A társadalomra gyakorolt ​​hatásától a szakmai téren való jelentőségéig a Jód-trifluorid kitörölhetetlen nyomot hagyott mindennapi életünk különböző területein. Az idő múlásával a Jód-trifluorid döntő szerepet játszott a történelemben, befolyásolva a kultúrákat, irányzatokat és mozgalmakat szerte a világon. Mély elemzéssel megvizsgáljuk, hogyan alakította a Jód-trifluorid az általunk ismert világot, és hogyan hagyott maradandó nyomot a valóság megértésében. Készüljön fel arra, hogy felfedezze a Jód-trifluorid lenyűgöző oldalait, és azt, ahogyan továbbra is alakítja jelenünket és jövőnket.

Jód-trifluorid

Szerkezeti képlet
Iodine trifluoride molecule
IUPAC-név jód-trifluorid
Más nevek jód(III) fluorid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 22520-96-3
PubChem 13932268
ChemSpider 10329096
SMILES
FI(F)F
InChI
1/F3I/c1-4(2)3
InChIKey VJUJMLSNVYZCDT-UHFFFAOYSA-N
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet IF3
Moláris tömeg 183,9 g/mol
Megjelenés sárga, szilárd anyag
Olvadáspont −28°C felett bomlik
Rokon vegyületek
Azonos kation jód-triklorid
Azonos anion bróm-trifluorid
Rokon vegyületek klór-trifluorid
jód-pentafluorid
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A jód-trifluorid egy interhalogén vegyület, képlete IF3. Sárga, szilárd anyag, −28°C felett bomlik. Az előállításánál ügyelni kell arra, hogy ne IF5 keletkezzen.

Előállítása

−45°C alatt CCl3F-ban a fluor IF3 keletkezése közben reagál a jóddal.

Egy másik előállítási módban alacsony hőmérsékleten jódot és xenon-difluoridot reagáltatnak egymással:

I2 + 3XeF2 → 2IF3 + 3Xe.

Instabilitása miatt kevés információ áll rendelkezésre a jód-trifluoridról. Molekulaszerkezete T alakú,[1] ahogy a vegyértékelektronpár-taszítási elmélet megjósolta.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Iodine trifluoride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

  1. Greenwood, N.N.. Az elemek kémiája, 1., Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 1127. o. (1999). ISBN 963-18-9144-5