Bróm-trifluorid
Ebben a cikkben a Bróm-trifluorid lenyűgöző világát és a társadalom különböző aspektusaira gyakorolt hatását fogjuk felfedezni. A Bróm-trifluorid egy olyan téma, amely felkeltette az akadémikusok, szakértők és még a nagyközönség figyelmét is, a mai világban való relevanciája miatt. A következő néhány sorban részletesen megvizsgáljuk a Bróm-trifluorid főbb jellemzőit, implikációit és következményeit, valamint a különböző kontextusokban és helyzetekben betöltött szerepét. A kezdetektől a jövőbeli előrejelzésekig ez a cikk átfogó víziót kíván kínálni a Bróm-trifluorid-ről, azzal a céllal, hogy gazdagítsa a tudást és a megértést ezzel a jelentős témával kapcsolatban.
| Bróm-trifluorid | |||
 Szerkezeti képlet kötéshosszokkal és -szögekkel | |||
 bróm-trifluorid | |||
| |||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| PubChem | 24594 | ||
| ChemSpider | 22996 | ||
| EINECS-szám | 232-132-1 | ||
| InChIKey | FQFKTKUFHWNTBN-UHFFFAOYSA-N | ||
| UNII | BD697HEL7X | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | BrF3 | ||
| Moláris tömeg | 136,90 g/mol | ||
| Megjelenés | szalmasárga folyadék higroszkópos | ||
| Szag | szúrós, fullasztó[1] | ||
| Sűrűség | 2,803 g/cm³ [2] | ||
| Olvadáspont | 8,77 °C | ||
| Forráspont | 125,72 °C | ||
| Oldhatóság (vízben) | hevesen bomlik[3] | ||
| Oldhatóság (kénsav) | nagyon jól oldódik | ||
| Kristályszerkezet | |||
| Molekulaforma | T-alakú (C2v) | ||
| Dipólusmomentum | 1,19 D | ||
| Veszélyek | |||
| MSDS | http://www.chammascutters.com/en/downloads/Bromine-Trifluoride-MSDS.pdf | ||
| EU osztályozás |  O  T+  C[1]
| ||
| Főbb veszélyek | mérgezi a vizeket, HF keletkezhet belőle | ||
| NFPA 704 |  0
4
3
| ||
| Rokon vegyületek | |||
| Azonos kation | bróm-monoklorid | ||
| Azonos anion | klór-trifluorid jód-trifluorid | ||
| Rokon vegyületek | bróm-monofluorid bróm-pentafluorid | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A bróm-trifluorid az interhalogének közé tartozó szervetlen vegyület, képlete BrF3. Szúrós szagú, szalmasárga folyadék.[4] Oldódik kénsavban, de vízzel és szerves oldószerekkel érintkezve felrobban. Erős fluorozószer és ionizáló szervetlen oldószer. Nukleáris fűtőanyagok feldolgozása és újrafeldolgozása során urán-hexafluorid készítéséhez használják.[5]
Előállítása
A bróm-trifluoridot először Paul Lebeau állította elő 1906-ban bróm és fluor 20 °C-on történő reakciójával:[6]
Br2 + 3 F2 → 2 BrF3
Bróm-monofluorid diszproporcionálódása során is keletkezhet:[4]
3 BrF → BrF3 + Br2
Szerkezete
Molekulája a klór- és jód-trifluoridhoz hasonlóan T alakú. A vegyértékelektronpár-taszítási elmélet szerint a központi brómatomnak két nemkötő elektronpárja van. Az axiális helyzetű fluoratomok és a bróm kötéstávolsága 181 pm, az ekvatoriális fluor és bróm kötéstávolság 172 pm. A kötésszög csak 86,2°, mert a nemkötő elektronpároknak nagyobb a helyigényük, mint a Br–F kötést kialakító elektronpáré.[7][8]
Kémiai tulajdonságai
A bróm-trifluorid erős fluorozószer, de a klór-trifluoridnál kevésbé reakcióképes. Folyadékállapotban – autoionizációja következtében – elektromos vezető:[5]
2 BrF3 ⇌ BrF2+ + BrF4-
Sok fluorid só – fluoroanionok keletkezése közben – jól oldódik benne:[5]
KF + BrF3 → KBrF4
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Bromine trifluoride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
- ↑ a b Archivált másolat. . (Hozzáférés: 2013. május 23.)
- ↑ CRC Handbook of Chemistry and Physics, 87th, Boca Raton, FL: CRC Press (2006. április 24.). ISBN 0-8493-0487-3
- ↑ Archivált másolat. . (Hozzáférés: 2013. május 23.)
- ↑ a b Simons JH (1950). „Bromine (III) Fluoride - Bromine Trifluoride”. Inorganic Synthesis 3, 184–186. o. DOI:10.1002/9780470132340.ch48.
- ↑ a b c Greenwood, N.N.. Az elemek kémiája, 1., Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó (1999). ISBN 963-18-9144-5
- ↑ Lebeau P. (1906). „The effect of fluorine on chloride and on bromine”. Annales de Chimie et de Physique 9, 241–263. o.
- ↑ Gutmann V (1950). „Die Chemie in Bromtrifuoride”. Angewante Chemie 62 (13–14), 312–315. o. DOI:10.1002/ange.19500621305.
- ↑ Meinert H (1967). „Interhalogenverbindungen”. Zeitschrift für Chemie 7, 41. o.
