Izraeli Munkáspárt
Napjainkban a Izraeli Munkáspárt olyan téma, amely nagy jelentőséggel bír a társadalom különböző szektoraiban. Hatása megfigyelhető többek között a személyi, gazdasági, politikai, kulturális és technológiai szférában. A Izraeli Munkáspárt felkeltette a szakértők és tudósok figyelmét, valamint olyan egyének figyelmét, akik szeretnék jobban megérteni a mindennapi életre gyakorolt hatását. A történelem során a Izraeli Munkáspárt olyan változásokon és átalakulásokon ment keresztül, amelyek vitákat és elmélkedéseket váltottak ki jelentéséről és hatóköréről. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Izraeli Munkáspárt hatását a kortárs társadalomra, és elemezzük hatásait a különböző területeken.
| Izraeli Munkáspárt מפלגת העבודה הישראלית | |
 | |
| Adatok | |
| Elnök | Meráv Michaeli |
| Alapítva | 1968. január 21. |
| Elődpárt | Izraeli Munkáspárt Munkásegység Munkás Lista |
| Székház | Tel Aviv |
| Tagok száma | 52 505 (2017) |
| Ideológia | szociáldemokrácia baloldali cionizmus kétállamos megoldás[1][2][3] |
| Politikai elhelyezkedés | Balközép |
| Parlamenti jelenlét | Kneszet 7 / 120 |
| Nemzetközi szövetségek | Progresszív Szövetség Szocialista Internacionálé |
| Európai párt | Európai Szocialisták Pártja (megfigyelő tag) |
| Hivatalos színei | Vörös Kék |
| Weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Izraeli Munkáspárt מפלגת העבודה הישראלית témájú médiaállományokat. | |
Az Izraeli Munkáspárt (héberül:מִפְלֶגֶת הָעֲבוֹדָה הַיִּשְׂרְאֵלִית) egy izraeli szociáldemokrata, cionista politikai párt.
Ideológiája
A párt szociáldemokrata szellemiség mentén a szociális piacgazdaságot támogatja jelentős jóléti programokkal. A hidegháború idején külpolitikában elkötelezetten támogatta az Egyesült Államokat. Biztonsági kérdésekben fontosnak tartja a Palesztinával való tartós béke megteremtését.[4] Más baloldali pártokkal együtt elkötelezett híve a demokráciának, és Izraelt demokratikus állammá szeretné változtatni. A párt az emberi jogok fontosságát hirdeti.
A párt elnökei
- Lévi Eskól 1968–1969
- Golda Meir 1969–1974
- Jichák Rabin 1974–1977
- Simón Peresz 1977–1992
- Jichák Rabin 1992–1995
- Simón Peresz 1995–1997
- Ehúd Bárák 1997–2001
- Benjámin Bel-Eliézer 2001–2002
- Amram Micná 2002–2003
- Simón Peresz 2003–2005
- Ámir Perec 2005–2007
- Ehúd Bárák 2007–2011
- Michael Haris 2011 (helyettes)[5]
- Shelly Yachimovich 2011–2013
- Jichák Hercog 2013–2017
- Ávi Gábái 2017–2019
- Amir Perec 2019-2021[6]
- Meráv Michaeli (Kasztner Rezső unokája) 2021. januártól[7]
Jegyzetek
- ↑ Elshout, Jan (2011). „It's a Myth That Israelis Support a Two-State Solution” (March 2011), 24 f.. o.
- ↑ „Guide to Israel's political pa≠–ties”, BBC News, 2013. január 21. (Hozzáférés: 2015. június 28.)
- ↑ Ishaan Tharoor. „A guide to the political parties battling for Israel’s future”, The Washington Post, 2015. március 14. (Hozzáférés: 2015. június 28.)
- ↑ The Cambridge Dictionary of Judaism and Jewish Culture. Cambridge University Press, 303. o. (2010. április 2.). ISBN 9780521825979
- ↑ Somfalvi, Attila. „Labor chooses temporary chairman”, Ynetnews, 2011. január 23. (Hozzáférés: 2011. február 9.)
- ↑ (2019. július 2.) „Amir Peretz” (német nyelven). Wikipedia.
- ↑ Kasztner Rezső unokája lett az izraeli Munkapárt elnöknője (MTI / hvg.hu, 2021-01-24)
