Ebben a cikkben a Ivan Supek lenyűgöző világát fedezzük fel. A Ivan Supek eredetétől a modern társadalomra gyakorolt hatásáig számos kutató és rajongó érdeklődése volt. Az évek során a Ivan Supek fejlődött, és alkalmazkodott a kulturális, technológiai és politikai változásokhoz, kitörölhetetlen nyomot hagyva a történelemben. Ebben a cikkben a Ivan Supek legrelevánsabb aspektusaiba fogunk beleásni, teljes és részletes látásmódot kínálva az olvasóknak, hogy jobban megértsék annak fontosságát és relevanciáját a mai világban.
Ivan Supek | |
Született | 1915. április 8.[1][2][3] Zágráb |
Elhunyt | 2007. március 5. (91 évesen)[4][1][2][3] Zágráb |
Állampolgársága |
|
Foglalkozása |
|
Iskolái |
|
![]() | |
Ivan Supek aláírása | |
Ivan Supek (Zágráb, 1915. április 8. – Zágráb, 2007. március 5.),[5] horvát fizikus, filozófus, író, egyetemi tanár, akadémikus, a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia elnöke.
Ivan Supek Zágrábban született, apja Rudolf Supek, anyja Marija Šips volt.[6] Az 1934-es érettségi után beiratkozott a Zágrábi Egyetem Filozófiai Karára, matematika, fizika és filozófia szakra, majd Bécsben, Párizsban, Zürichben és Lipcsében folytatta tanulmányait. 1940-ben Lipcsében doktorált fizikából és filozófiából.[5] Tanára Werner Heisenberg, a kvantummechanika egyik megalapítója volt, akivel 1943-ig dolgozott együtt.[5] Később a fémek alacsony hőmérsékleten való viselkedését kutatta. Tudományos ismertségét azzal szerezte, hogy megalkotta az anyagok elektromos vezető képességének differenciálegyenletét ezeken a hőmérsékleteken.
1941-ben letartóztatta a Gestapo, de Heisenberg azzal mentette meg, hogy asszisztensre van szüksége, aki nélkül nem tud további kutatásokat folytatni.[5][6] Következetes antifasisztaként csatlakozott a kommunista mozgalomhoz, és 1943 augusztusában Horvátországba ment, ahol a Horvát Antifasiszta Nemzeti Felszabadítási Tanács (ZAVNOH) oktatási osztályán dolgozott.[5] 1944-ben Topuskoban, a Kulturális Dolgozók Kongresszusán nevezetes beszédet mondott a tudományról, amelyben nyilvános felhívást intézett az atomfegyverek alkalmazása ellen.[7] Ezután szakított a Párttal.
1946-ban az elméleti fizika professzora lett a Zágrábi Egyetemen, ahol egy diákcsoportot vezetett, akik a zágrábi fizikát európai szintre emelték. 1948-ban a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia levelező tagja lett. 1950-től vezette a Ruđer Bošković Intézetet, melynek ő lett az első igazgatója.[8][5] 1958-ban kizárták az Intézetből, mert ellenezte a Jugoszláv Szövetségi Nukleáris Energia Bizottság atombomba építésére vonatkozó terveit.[6]
A Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia tanszékeként 1960-ban megalapította a a Béke- és Filozófiatudományi Intézetet.[6] Az intézet volt a székhelye az atomfegyverek elleni világszervezet, a Pugwash jugoszláv konferenciájának, amelynek alapítói közé tartozott, valamint a World Without Bombs szervezetnek, amelynek társalapítója és elnöke is volt. 1961-ben rendes tagja lett a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia akkori Matematikai, Fizikai és Műszaki Tudományok Osztályának, jelenleg a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia Matematikai, Fizikai és Kémiai Tudományok Tanszékének.[5] 1966-ban kezdeményezője volt az Encyclopedia moderna kiadásának, 1969-ben pedig a Zágrábi Egyetem rektora lett.[6] 1970-ben kezdeményezte a Dubrovniki Egyetemközi Központ (IUC) létrehozását.[5] 1971 tavaszán felkerült a horvát nemkívánatos közéleti személyiségek listájára, majd a karađorđevói konferencia után, amikor nem fogadta el a Jugoszláv Kommunista Párt Központi Bizottságának következtetéseit 18 évre kizárták a közéletből.[5]
1976-ban Ava és Linus Pauling, Philip Noel-Baker, Sophia Wadai és Aurelio Peccei mellett aláírta a Dubrovnik-Philadelphia Nyilatkozatot. A globalizáció folyamatának kritikusa és a társadalmi egyenlőség gondolatának szószólója volt. Míg hazájában hallgatásra volt ítélve, a világ számos egyetemén (amerikai, brit, német és francia) tartott előadásokat. 1991 és 1997 között a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia elnöke volt.[5] Hosszú betegség után 2007. március 5-én halt meg zágrábi lakásában.
Supek számos filozófiai, politikai és tudományos-fantasztikus témájú regény és színdarab szerzője. „Proces stoljeća” (Az évszázad tárgyalása) című regénye a híres amerikai fizikus, Robert Oppenheimer elleni per története.[6] Munkáinak listája megtalálható a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia honlapján.
Zágrábban gimnázium viseli a nevét és minden évben március 5-től április végéig Ivan Supek Napokat tartanak.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Ivan Supek című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.