Ignaz Seipel

Ebben a cikkben elemezzük a Ignaz Seipel hatását a mai társadalomra. A Ignaz Seipel megjelenése óta felkeltette a szakértők és a polgárok figyelmét, vitákat és vitákat generálva különböző területeken. A történelem során a Ignaz Seipel fontos és aktuális témának bizonyult, felkeltve az érdeklődést olyan változatos területek iránt, mint a politika, a gazdaság, a kultúra és a technológia. Ebben az értelemben elengedhetetlen, hogy megértsük a Ignaz Seipel szerepét a mai társadalomban, valamint annak globális szintű következményeit és következményeit. Egy részletes elemzés révén elmélyülhetünk a Ignaz Seipel körüli különböző szempontokba és annak a jelenlegi világra gyakorolt ​​hatásába.

Ignaz Seipel
Az első Osztrák Köztársaság 7. szövetségi kancellárja
Hivatali idő
1926. október 20. – 1929. május 4.
ElődRudolf Ramek
UtódErnst Streeruwitz
Az Éleső Osztrák Köztársaság 5. szövetségi kancellárja
Hivatali idő
1922. május 31. – 1924. november 20.
ElődJohann Schober
UtódRudolf Ramek
Ausztria külügyminisztere.
Hivatali idő
1930. szeptember 30. – december 3.
ElődJohann Schober
UtódJohann Schober
Hivatali idő
1926. október 20. – 1929. május 4.
ElődRudolf Ramek
UtódErnst Streeruwitz
Született1876. július 19.[1][2][3][4][5]
Bécs[6]
Elhunyt1932. augusztus 2. (56 évesen)[1][2][3][4][5]
Pernitz
SírhelyWiener Zentralfriedhof
PártKeresztényszociális Párt
Foglalkozás
IskoláiBécsi Egyetem
Vallásrómai katolikus egyház
Ignaz Seipel aláírása
Ignaz Seipel aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Ignaz Seipel témájú médiaállományokat.
Ignaz Seipel sírja

Ignaz Seipel (Bécs, 1876. július 19. – Pernitz, 1932. augusztus 2.) osztrák diplomata, eszperantista, politikus, professzor, katolikus pap, az osztrák Nemzeti Tanács képviselője, szövetségi kancellár, Ausztria külügyminisztere. Az első világháború után Ausztria egyik vezéregyénisége.

Életpályája

Katolikus pap volt. Pápai prelátus, bécsi egyetemi tanár. 1918-ban népjóléti miniszter, 1922-től 1924-ig szövetségi kancellár volt. Népszövetségi kölcsönnel helyreállította Ausztria pénzügyeit. 1924-ben merényletet követtek el ellene. 1926-ban ismét kancellár lett. 1929-ben lemondott, majd egy év múlva külügyminiszter lett.

Jegyzetek

  1. ↑ a b Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). Encyclopædia Britannica Online . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Brockhaus (német nyelven). Brockhaus . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Dalibor Brozović: Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Horvát Enciklopédia . Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
  6. ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. december 11.)

Források

  • Uj Idők Lexikona 21-22. Pozdorja – Szikes (Budapest, 1941) 5431. old.

További információk

  • Thewrewk-Pallaghy Attila: Három osztrák kancellár. Seipel, Dollfuss, Schuschnigg; Radó Ny., Bp., 1937
Ez az osztrák politikusról vagy diplomatáról szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!