Hiszaisi Dzsó

Ebben a cikkben alaposan áttekintjük a Hiszaisi Dzsó témát és annak minden következményét. A Hiszaisi Dzsó ma nagyon fontos téma, mivel jelentős hatással van mindennapi életünk különböző területeire. Ebben a cikkben a Hiszaisi Dzsó-hez kapcsolódó különböző oldalakat és perspektívákat fogjuk megvizsgálni, a történetétől és fejlődésétől a mai társadalomra gyakorolt ​​hatásáig. Meg fogjuk vizsgálni a Hiszaisi Dzsó körül forgó különféle véleményeket és vitákat, valamint azt is, hogy ennek milyen lehetséges jövőbeli következményei lehetnek folyamatosan változó világunkban. Egy kimerítő és szigorú elemzéssel arra törekszünk, hogy megvilágítsuk ezt az összetett témát, és feltárjuk annak több dimenzióját, hogy teljes mértékben megértsük.

Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek.
A szócikk keleti írásjegyeket tartalmaz. Többnyelvű támogatás nélkül a kelet-ázsiai írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll.
Hiszaisi Dzsó
Hiszaisi Dzsó 2011-ben Párizsban
Hiszaisi Dzsó 2011-ben Párizsban
Életrajzi adatok
Születési névFudzsiszava Mamoru
Álnév
  • Joe Hisaishi
  • 久石譲
Született1950. december 6. (74 éves)
Nakano, Nagano, Japán
Származásjapán japán
GyermekeiMai Fujisawa
IskoláiKunitacsi Zeneművészeti Főiskola
Pályafutás
Műfajokfilmzene, klasszikus zene, romantika
Aktív évek1974– napjainkig
Hangszerzongora, billentyűs hangszerek, hegedű
Díjak
  • Becsületmedál lila szalaggal (2009)
  • The Order of the Rising Sun, Gold Rays with Rosette (2023)
Tevékenységzeneszerző, karmester
Kiadók
  • Universal Music LLC
  • Deutsche Grammophon
Hiszaisi Dzsó weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Hiszaisi Dzsó témájú médiaállományokat.

Fudzsiszava Mamoru (藤澤 守; Hepburn: Mamoru Fujisawa?; 1950. december 6. –), művésznevén Hiszaisi Dzsó (久石 譲; Hepburn: Hisaishi Jō?; angol nyelvterületen gyakran Joe Hisaishi) japán zeneszerző és zenész, aki több mint 100 filmzenét és szólóalbumot komponált.[1] Munkája összehasonlítható a híres amerikai zeneszerzőével, John Williamsével. Hiszaisi számtalan zenei világot alkotott meg, különböző műfajokat ötvözve, például a minimalistát, az elektronikusat, az európai és a japán klasszikus zenét. Kevésbé ismert más zenei tevékenységekért, emellett betűszedőként is tevékenykedik, szerző, rendező és karmester is. Nevét sokszor együtt említik Mijazaki Hajaóéval 1984 óta, mivel attól kezdve kivétel nélkül ő szerezte a zenéit Mijazaki animációs nagyfilmjeinek. Sok zenét készített még Kitano Takesi filmjeihez, például az Ano nacu, icsiban sizukana umihoz (1991), a Szonatinához (1993), a Kids Return-höz (1996), a Hana-bihoz (1997), Kikudzsiró nyarához (1999), és a Dollshoz (2002), emellett készített még zenét videójáték-sorozatokhoz is, például a Ni no kunihoz. A híres anime zeneszerző, Vatanabe Takeo tanítványa volt.

Pályafutása

Fiatalkora

Hiszaisi Japánban, Nakanóban született Fujiszava Mamoruként. Ötéves volt, amikor elkezdett hegedűórákat venni, ekkor fedezte fel a zene iránti szenvedélyét. Felismerve elhivatottságát, 1969-ben jelentkezett a Kunitacsi Zenei Egyetemre zeneszerző szakra. Együtt dolgozott minimalista zenészekkel betűszedőként.

Első sikerét 1974-ben ért el, amikor zenét komponált egy rövid animációhoz, aminek a címe Gjatoruzu volt. Korai munkáinak köszönheti, hogy neve egyre ismertebbé vált. Ebben az időszak alatt szerezte a Szaszuga no szarutobi (Nindzsák akadémiája) és a Futari taka (Teljes gázzal) című animék zenéit is. Az 1970-es években a japán popzene, az elektronikus zene és a new-age zene virágzott, és ezek a műfajok, illetve az ekkor népszerű Yellow Magic Orchestra (egy japán elektronikus zenét játszó együttes, 1978–1983) is befolyásolták Hiszaisi munkásságát. Zenei stílusa minimalista ötletekből eredt, majd kiterjesztette ezt egészen a zenekari munkáig. 1975 körül volt Hiszaisi első nyilvános fellépése, neve ekkor kezdett ismertté válni. Első albuma, az MKWAJU 1981-ben jelent meg, majd egy évvel később az Information. Első jelentős anime betétdalai a Hadzsime Ningen Gjatoruzban (1974) és a Robokko Beetonban (1976) szerepeltek.

Amikor munkái ismertté váltak, Hiszasi megfogalmazta, hogy őt Quincy Jones, egy afroamerikai zenész és producer inspirálta. Újrafordította a „Quincy Jones”-t japánra, ebből keletkezett a Hiszaisi Dzsó (a „Quincy” kiejtése japánul „Kuinsi”, ez a szó leírható azzal a kandzsival, ami Hiszaisiként is ejthető; a „Dzsó – Joe” pedig a „Jones” szóból ered).[2]

1981–98: Anime filmipar

Hiszaisi 1981-ben az új nevével kiadta első albumát, az MKWAJU-t, majd 1982-ben a minimalista-elektropop Informationt is. 1983-ban a Tokuma, ami kiadta Hiszaisi albumát, őt ajánlotta, hogy elkészítse a Nauszika – A szél harcosai című animefilm zenéjét. Hiszaisi és az animációs film rendezője, Mijazaki Hajao jó barátok lettek és a jövőben több projekten dolgoztak együtt. Közös munkájuk összehasonlítható a Steven Spielberg és John Williams között lévő munkával. Ez az áttörés Hiszaisit, mint filmzeneszerzőt óriási sikerhez vezette. 1986-ban a Laputa – Az égi palota, majd később, az 1990-es években a Porco Rosso – A mesterpilóta és A vadon hercegnője zenéjét is ő komponálta.

Ahogy Hiszaisi a virágzó animeiparban szerzeményei (a nyolc film és egy OVA zenéjét is belevéve) jelentették az 1980–90-es évekre, a korai animék alkotói számára azt a szintet, amit szerettek volna elérni. Hiszaisi komponált még zenét számos televíziós műsorhoz és filmhez is, mint a Szaszuga no Szarutobi, a Two Down Full Base, a Tonde Mon Pe és A legyőzhetetlen robot (mind 1982-ből), Szaszuraiger (1983), Futari Taka (1984), Honó no Alpen Rose (1985) és az Óz, a nagy varázsló (1986). Készített zenét a Mospeada (1983) című sci-fi kalandsorozathoz is, amelyet később Robotech címmel átdolgoztak. Más filmekhez is szerzett zenét, beleértve a Mobile Suit Gundam Movie II: Soldiers of Sorrow-t (1981), a Mobile Suit Gundam Movie III: Encounters in Space-t (1982), a Birtht (1984), az Ariont (1986), a Robot Carnivalt (1987), a Totoro – A varázserdő titkát (1988), a Maison Ikkoku – Apartment Fantasy (1988), a Venus szenkit (1989), a Kiki – A boszorkányfutárt (1989), a Porco Rosso – A mesterpilótát (1992) és az Ocean Heavent (2010). Komponált még főcímdalokat, anime nyitó- és zárózenéket, például a Mahó sódzso Lalabelhez (1980), a Helló, Sandybell!-hez (1981), a Meiken Jolie-hez (1981), a Voltron – Az univerzum védelmezőjéhez (1981), az Ai site Knighthoz (1983), a Mahó no tensi Creamy Mami: Curtain Callhoz (1986), és a Kimagure Orange Road: The Moviehoz (1988).

Ahogyan az animeipar által egyre több sikerre tett szert, karrierje egyre csak növekedett. Szólókarrierbe kezdett, és létrehozta saját stúdióját (Wonder Land Inc.), s már ez alatt adta ki Pretender címmel albumát egy évvel később.

1998–2004: Világsiker

1998-ban Hiszaisi szerezte az 1998-as téli paralimpia zenéjét is. A következő évben, ő készítette a zenéjét egy népszerű számítógéppel animált tanító jellegű filmsorozat harmadik részének, amely az emberi testről szólt. 1999-ben egy újabb Kitano Takesi-film zenéjét is megkomponálta, a Kikudzsiró nyaráét, amelynek főcímdala, a Summer Hiszaisi egyik legkönnyebben felismerhető darabjává vált.

2001-ben Kitano egy másik filmjéhez is, a Fivér, és Mijazaki Hajao animációs filmjéhez, a Chihiro Szellemországban-hoz is ő szerezte a zenét. Október 6-án Hiszaisi debütált, mint filmrendező a Quartet-tel, aminek ő szerezte a zenéjét, és írta a szövegét is. A film kiváló véleményezést kapott a Montreáli Filmfesztiválon. Az első külföldi filmhez készített zenéje, Le Petit Poucet (Hüvelyk Matyi)-é ugyanebben az évben jelent meg.

Hiszaisi Dzsó Krakkóban 2011-ben

Egy másik Mijazaki-film, A vándorló palota, amihez Hiszaisi zenét szerzett, 2004-ben jelent meg Japánban. 2004 novemberében Hiszaisi belekezdett a „Joe Hisaishi Freedom – Piano Stories 2004” turnéjába, kanadai zenészekkel együtt. Az ő nevéhez kötődik a 2005-ben, a Welcome to Dongmakgol (웰컴 투 동막골) című koreai film. Részt vett a koreai MBC egy koreai történelmi sorozatának készítésében is, amelynek ő szerezte a zenéjét. A The Legendet (태왕사신기) 2007-ben mutatták be, Hiszaisinek ekkor már nagy rajongói tábora volt Koreában is Mijazaki filmjeinek köszönhetően.

2006–napjainkig

2006-ban kiadta egy újabb stúdióalbumát, az Asian X.T.C.-t, amelynek kompozíciója leginkább az elektronikus és a kortárs keleti stílusra épült. A 12 Girls Band kínai együttes egyik tagja, az erhun játszó zenész, Csan Li Csün (Zhan Li Jun) egy élő koncerten játszott vele, és szerepelt új albumán. A következő évben komponálta Frederic Lepage Sunny et l’Éléphant és Mijazaki Ponyo a tengerparti sziklán című filmjeinek zenéjét. Mindkettő 2008-ban lett kiadva, épp úgy mint a The Sun Also Rises (太阳照常升起) című Csiang Wen (Jiang Wen)-film is.

2008-ban Hiszaisi szerezte a zenéjét az Oscar-díjas Eltávozóknak[3] is és a Vatasi va kai ni naritainak (私は貝になりたい; Hepburn: Watashi wa kai ni naritai?), amely egy második világháború utáni tárgyalásokról szóló dráma. Kato Tecutaro 1959-es regényén alapul, és a film újrarendezése éppen folyamatban van Fukuzava Kacuo rendező által. Hiszaisi kiadott egy szólóalbumot is 2009-ben, amely magába foglalta az Eltávozók és a Shellfish zeneszámait is.

2013 június 28-án Hiszaisit meghívták, hogy csatlakozzon a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia tagjai közé. 2013-ban elkészítette a zenéjét a BBC Mélység legendái: Az óriáskalmár című dokumentumfilmhez, amelynek narrátora David Attenborough volt.[4][5]

Díjak és elismerések

Kitartó munkájáért megnyerte a Japán Filmakadémia díját a legjobb zenéért hétszer (1992-ben,[6] 1993-ban,[7] 1994-ben,[8] 1999-ben,[9] 2000-ben,[10] 2009-ben[11] és 2011-ben[12]), és még számtalan díjat, mint a japán filmipar egy elismert tagja.

2009 novemberében a japán kormány kitüntette a Becsületérem Lila szalagjával.[13][14]

Diszkográfia

Bővebben: Hiszaisi Dzsó-diszkográfia

Jelentősebb zeneművei

Jegyzetek

  1. ↑ Joe Hisaishi film score concerts – People's Daily Online (angol nyelven). English.peopledaily.com.cn, 2013. július 23. (Hozzáférés: 2016. június 30.)
  2. ↑ Joe Hisaishi // Who's Who // (angol nyelven). Nausicaa.net. (Hozzáférés: 2016. június 30.)
  3. ↑ Academy Invites 276 to Membership (angol nyelven). Oscars.org. (Hozzáférés: 2014. május 12.)
  4. ↑ The Giant Squid, Captured on Camera in its Natural Habitat for the First Time Ever! (angol nyelven). NHK , 2013. január 9. . (Hozzáférés: 2015. július 11.)
  5. ↑ BBC Two – Natural World, 2013–2014, Giant Squid: Filming the Impossible – Natural World Special (angol nyelven). Bbc.co.uk, 2014. március 23. (Hozzáférés: 2014. május 12.)
  6. ↑ 第15回日本アカデミー賞優秀作品 (japán nyelven). Japan Academy Prize. (Hozzáférés: 2011. január 23.)
  7. ↑ 第16回日本アカデミー賞優秀作品 (japán nyelven). Japan Academy Prize. (Hozzáférés: 2011. január 23.)
  8. ↑ 第17回日本アカデミー賞優秀作品 (japán nyelven). Japan Academy Prize. (Hozzáférés: 2011. január 23.)
  9. ↑ 第22回日本アカデミー賞優秀作品 (japán nyelven). Japan Academy Prize. . (Hozzáférés: 2011. január 23.)
  10. ↑ 第23回日本アカデミー賞優秀作品 (japán nyelven). Japan Academy Prize. . (Hozzáférés: 2011. január 23.)
  11. ↑ 第32回日本アカデミー賞優秀作品 (japán nyelven). Japan Academy Prize. (Hozzáférés: 2011. január 23.)
  12. ↑ 第34回日本アカデミー賞優秀作品 (japán nyelven). Japan Academy Prize. (Hozzáférés: 2011. május 20.)
  13. ↑ 678 individuals, 24 groups awarded Medals of Honor. Mainicsi Sinbun, 2009. november 3. . (Hozzáférés: 2015. október 26.)
  14. ↑ Ghibli Composer Joe Hisaishi Awarded Medal of Honour (angol nyelven). Anime News Network, 2009. november 3. (Hozzáférés: 2015. október 26.)

További információk