Hermannus Contractus

Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Hermannus Contractus témát és az ezzel kapcsolatos összes szempontot. Az eredetétől a jelenlegi társadalomra gyakorolt ​​hatásáig, az idők során bekövetkező fejlődésén és a különböző tanulmányi területekre gyakorolt ​​hatásán keresztül. A Hermannus Contractus mind történelmileg, mind a jelenlegi kontextusban rendkívül fontos téma, és elengedhetetlen annak megértése, hogy teljes képet kapjunk a mai világban való relevanciájáról. Ebben a cikkben alaposan áttekintjük a Hermannus Contractus minden aspektusát, és részletes áttekintést adunk, hogy megértsük a mai szerepét és jelentését.

Hermannus Contractus
Életrajzi adatok
Született1013. július 18.
Altshausen
Elhunyt1054. szeptember 28. (41 évesen)
Reichenaui kolostor
Ismeretes mint
Nemzetiségnémet
SzüleiHiltrude von Trauchburg und Saulgau
Wolfrad II Graf von Aleshausen
Pályafutása
Szakterülettörténettudomány, teológia, zenetudomány, mechanika, csillagászat
Kutatási területvilágtörténelem
Jelentős munkáiChronicon ab urbe condita ad annum 1054
A Wikimédia Commons tartalmaz Hermannus Contractus témájú médiaállományokat.

Latinosan elterjedt nevén Hermannus Contractus (németül: Hermann der Lahme, magyarul: Béna Hermann), vagy Hermannus Augiensis (németül: Hermann von Reichenau, magyarul: Reichenaui Hermann), O.S.B. (Altshausen, 1013. július 18.[1] – Reichenaui kolostor, 1054. szeptember 28.[1]) középkori német szerzetes és polihisztor.

Élete

Hermann a Velingen grófi családban született. Melléknevét testi fogyakozásai miatt kapta, ugyanis mindkét lábára béna volt, és segítség nélkül mozogni sem tudott. Ezzel szemben szellemi tehetségei és vasszorgalma korának egyik legnagyobb tudósává tették.[1][2] 1020-tól a reichenenaui kolostor diákja volt.[3] Később belépett a reichenaui kolostorba, és 1043-ban szerzetesi fogadalmat is tett,[1][2][3] és betegsége dacára hamar a kolostor büszkeségévé vált.[2] Német anyanyelvén kívül beszélt latinul, görögül, héberül és arabul; értett a teológiához, a költészethez, a történetíráshoz, a zenetudományhoz, a mechanikához, és a csillagászathoz is.[2] 41 éves korában hunyt el.

Művei

Hermann koponyájának megmaradt darabja, amelyet Altshausenben ereklyeként őriznek
A Hermannak tulajdonított Salve Regina himnusz

Hermann több művet hagyott hátra az utókornak:

  • Jelentős történeti műve a Chronicon ab urbe condita ad annum 1054 (röviden csak Chronicon vagy Herimanni Angiensis Chronicon[2]), amely Jézus Krisztus születésétől 1054-ig foglalja magába az eseményeket.[1][3] A mű középkori forrásmunka, akárcsak előde, a krónikaíró Beda Venerabilis műve.[2]
  • Opuscula Musica zenei mű, amelyben Hermann betűs kottaírást is közölt. Találmányát később krotársának, Arezzói Guidónak kottaírása szorította háttérbe.[3]
  • De mensura astrolabii, csillagászati munka[2][3]
  • De utilitate astrolabii, csillagászati munka[3]
  • De divisione, csillagászati munka[3]
  • De mense lunari, csillagászati munka[3]
  • De conflictu rhythmimachiae, csillagászati munka[3]
  • De computo, csillagászati munka[3]
  • De eclipsibus, verses mű[3]
  • Carmen de octo vitis principalibus, tanköltemény[1][3]
  • De monochordo, zenetudományi írás[2]
  • több egyházi himnusz (pl. Salve Regina, Alma Redemptoris és Veni Sancte Spiritus)[1][2][3]

Jacques Paul Migne a Patrologia Latina 143. kötetében adta ki Hermann műveit.[4]

Jegyzetek

  1. ↑ a b c d e f g Pallas, i. h.
  2. ↑ a b c d e f g h i Chobot, i. m., 135. o.
  3. ↑ a b c d e f g h i j k l m Katolikus lexikon, Béna Hermann
  4. ↑ https://books.google.hu/books?id=r8EUAAAAQAAJ&redir_esc=y

Magyarul megjelent művei

  • Antifóna a Boldogságos Szűz Máriáról In: Sík Sándor: Himnuszok könyve, Szent István Társulat, Budapest, 1943, 273. o.

Források

Kapcsolódó szócikkek