Hepatitisz B

A következő cikkben a Hepatitisz B témában fogunk elmélyülni, amely az utóbbi időben aktuálissá vált és egyre gyakrabban beszél róla. A Hepatitisz B egy olyan téma, amely a történetétől és fejlődésétől a mai társadalomra gyakorolt ​​hatásáig számos szempontot felölel. Ebben a cikkben a Hepatitisz B különböző perspektíváit és megközelítéseit vizsgáljuk meg, elemezve annak okait, hatásait és lehetséges megoldásait. Ezenkívül megvizsgáljuk a Hepatitisz B szerepét a politikától a populáris kultúráig különböző területeken, valamint mindennapi életünkre gyakorolt ​​hatását.

Hepatitis B
Hepatitisz B-vírus elektronmikroszkópos képe
Hepatitisz B-vírus elektronmikroszkópos képe
LatinulHepatitis B
AngolulHepatitis B
Osztályozás
BNO-10B16.0, B17.0 B18.1
BNO-9
Epidemiológia
Földrajzi előfordulásVilágszerte, Afrikában és Kelet-Ázsiában gyakoribb
Prevalencia
Európában0,5%
Világszerte3,8%
Halálozási arány
Világszerte820 000
Leírás
Érintett szervekmáj
Etiológiahepatitisz B-vírus
Kockázati tényezőksok szexuális partner, intravénás droghasználat, tetoválás
Főbb tünetekhányás, hasmenés, sárgaság, hasi fájdalom
Kezelésa tünetek enyhítése, krónikus fertőzés esetén antivirális kezelés
OMIM610424
DiseasesDB5765
MedlinePlus000279
A Wikimédia Commons tartalmaz Hepatitis B témájú médiaállományokat.

A hepatitisz B a májat érintő fertőző betegség, amelyet a hepatitisz B-vírus okoz,[1][2] a vírusos májgyulladások egyik típusa.[3] Akut és krónikus változata egyaránt ismert.[1]

A tünetek 30-180 nappal azután jelentkeznek hogy a vírus bejutott a szervezetbe, ezek: hányinger, hányás, sárgaság (a bőr és szemfehérje sárgás elszíneződése), kimerültség, sötétsárga vizelet, hasi fájdalom.[1] A fertőzés sok esetben tünetmentes. Az akut hepatitisz néhány hétig vagy maximum hat hónapig tart.[4] Az akut HBV-fertőzésből eredő halálesetek ritkák.[5] Ezt követően a fertőzést krónikusnak tekintik.[1] Utóbbi kialakulása gyerekkorban jóval gyakoribb; azoknak az újszülötteknek, akik anyjuktól kapták el a vírust, 90%-a hordozóvá válik.[4] Ezzel szemben az öt éves kor után szerzett infekció csak 10%-ban válik krónikussá.[6] A vírushordozók többnyire tünetmentesek, de mintegy negyedüknél több év elteltével májcirrózis és -tumor alakul ki.[7]

A vírus vérrel vagy más testfolyadékokkal terjed.[8] A súlyosan érintett régiókban gyakori, hogy a csecsemők a születés során vagy kisgyerekkorukban érintkeznek a hepatitisz B vírusával.[8] A fejlett országokban az infekció inkább szexuális úton vagy intravénás droghasználattal terjed.[8] Magas kockázatnak vannak kitéve az egészségügyi dolgozók, a prostituáltak, a vérátömlesztést vagy vesedialízist kapó betegek, azok akik pozitív személlyel laknak együtt vagy magas fertőzöttségű országba látogatnak.[6][8] Korábban a tetoválás és piercingek behelyezése is kockázatos volt, de újabban jobban ügyelnek az eszközök megfelelő sterilizálására.[9] A vírus kézfogással, csókkal, köhögéssel, tüsszentéssel, szoptatással nem terjed.[6] Jelenlétét 30-60 nappal a fertőzést követően lehet kimutatni; általában a felszíni fehérjéjét (HBsAg) vagy az ellene termelődő ellenanyagokat mérik.[8] Az akut infekció többnyire nem igényel kezelést, de a hordozók antivirális kezelésben részesülhetnek ha a vírus aktívan szaporodik és nagy a cirrózis kialakulásának veszélye.[8] Esetenként (fulmináns hepatitisz, cirrózis, májtumor) májátültetésre is szükség lehet.[8]

A hepatitisz B ellen hatékony védőoltás áll rendelkezésre.[8][10] Magyarországon a 13 éves gyerekek oltása kötelező. 2016-ban a WHO célul tűzte ki a hepatitisz B 2030-ig való teljes felszámolását.[11][12]

2019-es becslés szerint a világ lakosságának 3,8%-a, mintegy 296 millió ember krónikus vírushordozó. Évente 1,5 millió akut infekció zajlik le és 820 ezren halnak meg a hepatitisz B következtében.[1] A leggyakoribb halálok a májcirrózis és a májtumor.[13] A betegség Afrikában (ahol a lakosság 7,5%-a érintett) és Kelet-Ázsiában a leggyakoribb.[14] Európa és Magyarország a kis kockázatú régiók közé tartozik. Egyes becslések szerint a világ lakosságának harmada volt valaha legalább egyszer hepatitisz B-fertőzött.[13]

Tünetei

A vírusfertőzést követően heveny májgyulladás lép fel, amelynek tünetei általános rosszullét, étvágytalanság, hányinger, hányás, izomfájdalom, alacsony láz, sötétsárga vizelet, majd a bőr és a szemfehérje sárgás elszíneződése (sárgaság). A betegség több hétig tart, majd a legtöbb esetben a beteg állapota fokozatosan javul. Ritkán ún. fulmináns hepatitisz is előfordulhat, amely a májszövetek nagymértékű pusztulását okozza és halálos is lehet. Más esetekben a fertőzés teljesen tünetmentes.[15]

Az esetek egy kis hányadánál a vírusfertőzés krónikussá válik, a páciens ilyenkor tünetmentes vagy mája az idült gyulladás állapotában marad, amely több év elteltével májcirrózishoz vezet; ilyenkor igen nagy a hepatocelluláris karcinóma ("májrák") kialakulásának esélye. Európában a hepatocelluláris karcinómák mintegy 50%-át a hepatitisz B vagy hepatitisz C-vírus okozza.[16][17] Az alkoholfogyasztás megnöveli cirrózis és tumor kialakulásának esélyét.

A betegek 1-10%-ánál a májon kívül más szervek is érintettek lehetnek, előfordulhat szérumbetegség-szerű szindróma, akut nekrotizáló vaszkulitisz (polyarteritis nodosa), heveny glomerulonefritisz vagy gyerekkori papuláris akrodermatitisz (Gianotti–Crosti-szindróma).[18][19] A szérumbetegség-szerű szindróma az akut fázis kezdetén jelentkezik, gyakran a sárgaságot is megelőzve.[20] Tünetei láz, kiütések, érgyulladás; ezek a sárgaság beálltakor eltűnhetnek, de meg is maradhatnak az akut fázis végéig.[21] Az akut nekrotizáló veszkulitiszben szenvedők mintegy 30–50%-a hepatitisz B-pozitívak.[22] A vese érintettsége felnőttekben is elfordulhat, de gyermekek esetében gyakoribb.[23][24] Leggyakoribb formája a heveny glomerulonefritisz.[21] Felmerült a HBV érintettsége egyéb, az immunrendszer által közvetített hematológiai betegségekben is (pl. krioglobulinémia és aplasztikus anémia) de a kapcsolat egyelőre nem bizonyított kellően.[21]

Kórokozó

Szerkezete

A hepatitisz B-vírus szerkezete

A hepatitisz B-vírus (HBV) a hepadnavírusok családjába tartozik.[25] A vírusrészecske (virion) egy 30-42 nm átmérőjű, külső lipidmembránnal körbevett, ikozaéder alakú fehérjekapszula (nukleokapszid). Belsejében található a DNS-ből állú vírusgenom és egy reverz transzkriptáz-aktivitással is rendelkező DNS-polimeráz enzimmolekula.[26] A külső lipidrétegbe fehérjék ágyazódnak bele, ezek révén kapcsolódik a vírus a gazdasejt felszíni receptoraihoz. A HBV a legkisebb lipidburkos állati vírusok közé tartozik. A beteg vérében a fertőzőképes, teljes virionon (a felfedezője után elnevezett ún. Dane-részecskén) kívül nagy számban találhatók fertőzésképtelen (DNS-genomot nem tartalmazó), kis kerek vagy szál alakú testek.[27] Ezek a HBV életciklusa során keletkező "selejtek" a vírus felszíni fehérjéiből (hepatitisz B felszíni antigén, angol rövidítéssel HBsAg) és lipidekből állnak és számuk több nagyságrenddel (100 vagy akár 10 ezerszeresen) meghaladja a virionokét.[28]

Genomja

A HBV genomja. Génjei átfednek egymással

A HBV genomja egy cirkuláris DNS-molekula, amely sajátos módon nem teljesen kétszálú. A teljes szál végéhez a DNS-polimeráz kapcsolódik. A genom teljes szála 3020–3320 nukleotid hosszú, amihez az 1700–2800 nukleotid hosszúságú rövid szál kapcsolódik.[29] Utóbbi mellett egy rövid, kb. 18 nukleotidos RNS-szakasz is kapcsolódik a hosszú szálhoz. A gazdasejt megfertőzése után a genom a sejtmagba kerül, ahol a virális DNS-polimeráz segítségével a genom a rövid szál kiegészítésével teljesen kétszálúvá válik (emellett eltávolítják róla az RNS-t, a polimerázt és összekötik két, addig különálló végét).

A genomban négy, egymással részben vagy teljesen átfedő gén található: a C, X, P és S. Messze a legnagyobb a polimerázt kódoló P gén, amely a genom szinte egészét kiteszi. A nukleokapszid core proteinjét a C gén kódolja, de a gén termékéről lehasítva készül az e-antigén (HBeAg) is (egyes ritka törzsekben a HbeAg hiányzik).[30] Az S génről íródnak át a felszíni fehérjék. Ez egyetlen leolvasási keret (open reading frame, ORF), de három startkodon (ATG) is található benne, amelyek három szakaszra, S-re preS1-re és preS2-re osztják a gént. Attól függően, hogy honnan indul a fehérjeszintézis kis (S), közepes (pre-S2 és S) és nagy (pre-S1, pre-S2, S) proteinek keletkeznek róla.[31][32]

Az X gén termékének funkciója nem teljesen világos, de a gazdasejt válaszát szabályozza különféle szignálokra és feltehetően szerepet játszik a májrák kialalkulásában.[33]

Replikációja

A hepatitisz B-vírus életciklusa

A hepatitisz B-vírus életciklusa eléggé bonyolult. A kevés pararetrovírus egyike: ezek replikációjuk során reverz transzkripciót használnak, holott nem retrovírusok.

A vírus a hepatocita gazdasejt felszínén a Na-taurokolát receptorhoz (NTCP) kapcsolódik.[34] közeli rokona, a kacsa hepatitisz B-vírus esetében ez feltehetően a karboxipeptidáz-D enzim.[35][36] A receptor alapvetően a hepatocitákon található meg, de mivel a vírus DNS-ét és fehérjéit a májon kívül is sikerült kimutatni, valószínűleg más szervek sejtjeibe is behatol, ahol nem képes ugyan szaporodni, de szervátültetés esetén fertőzés forrása lehet.[37]

A HBV ezután endocitózissal bekerül a sejt belsejébe, ahol burka szétesik és a genomot a sejt saját chaperon fehérjéi beszállítják a sejtmagba. Itt a virális DNS-polimeráz teljesen kétszálúvá egészítik ki és cirkularizálja a genomot. Erről a sejt RNS-polimeráz II enzimje négyféle mRNS-t ír át; ezek közül az egyik (amely az ismétlődő szekvenciák miatt hosszabb magánál a genomnál is, kb. 3500 bázis) bekerül az összeszerelődő új víruskapszidokba is. Érése a nukleokapszidon belül zajlik: a virális polimeráz reverz transzkripcióval DNS-sé átírja (ebből lesz a hosszú szál), majd az RNS-szálat lebontja, kivéve a végén egy kicsi szakaszt, amely a második DNS-szál primeréül (indítójául) szolgál. A második DNS-szál szintézise a kapszid záródása miatt félbemarad és már csak a következő fertőzési ciklusban, az új gazdasejt magjában fejeződik be.[32][38]

A betegséget a hepatociták pusztulása következtében fellépő májkárosodás váltja ki. A sejtpusztulást alapvetően nem a vírus szaporodása okozza, hanem a szervezet immunrendszerének reakciója, amely a citotoxikus T-sejtek segítségével megöli a vírusfertőzött hepatocitákat és antivirális citokinek segítségével helyi gyulladást indukál.[39]

Terjedése

A hepatitisz B-vírus a beteg vérével vagy testnedveivel terjed. Fertőzőképessége mintegy 50-100-szorosan meghaladja a HIV-ét.[40] A vírus a szülés során is átkerülhet az anyáról a gyerekre.[1]

Gyermekkorban elsősorban harapással, vagy a fertőzött nyálának nyílt sebbe kerülésével terjed.[41][42] A felnőttek esetében szexuális úton,[43] vérátömlesztéssel (régebben, amikor a vért még nem szűrték HBsAg-re),[44] nem kellően sterilizált tetoválótűvel vagy közös tűt használó intravénás kábítószerhasználattal is el lehet kapni a fertőzést.[45] Megfelelő orvosi kezelést követően a csecsemő szoptatása már nem jelent veszélyt.[46]

Szerotípusok és genotípusok

Felszíni fehérjéinek immunológiai tulajdonságai alapján a vírusnak négy szerotípusát (adr, adw, ayr, ayw), genomjának szekvenciája alapján pedig nyolc jelentős genotípusát (A-tól H-ig; az I és J genotípust még nem ismerik el általánosan) különítik el. A genotípusok földrajzilag jól elkülönülnek és ezek alapján fel lehet vázolni a vírus evolúciójának és terjedésének útját. A genotípus hatással lehet a betegség súlyosságára, lefolyására, a szövődmények esélyére, a kezelésre és vakcinára való reagálásra is.[47][48][49] A különböző genotípusok genomszekvenciájuk 8%-ban is eltérhetnek egymástól.

Először 1988-ban ismerték fel a genotípusok létezését, akkor hatot különítettek el (A-tól F-ig);[50] a 2000-es évekre két újabbat (G és H) fedeztek fel.[51] A legtöbb genotípust további, egymástól tulajdonságaikban különböző alcsoportokra osztják fel.[52]

Diagnózis

Krónikus hepatitisz B-re utaló "üvegpor" jellegű májszövet

A HBV-t általában a vérszérumból mutatják ki a vírus fehérjéinek, vagy az ellenük készült ellenanyagok jelenlétének detektálásával.[53] Leggyakrabban a vírus legnagyobb mennyiségben termelődő proteinjére (proteinjeire), a HBsAg-re végeznek teszteket, ez egyúttal a elsőként kimutatható virális fehérje. A teszt azonban nem használható az akut fertőzés korai szakaszában, illetve a végén, amikor az immunrendszer már eltakarította a kórokozót. Az utóbbi esetben a belső nukleokapszidot alkotó core protein (HBcAg) ellen képződött IgM ellenanyagok kimutatásával bizonyítható a HBV jelenléte. A legtöbb klinikai tesztet ezért HBsAg és HBcAg elleni IgM, valamint IgG együttes kimutatására tervezik.[54]

A HBsAg feltűnését követően a vérből kimutathatóvá válik a vírus e antigénje (HBeAg); ez általában erőteljes vírusszaporodást és fertőzőképességet jelez (azonban ismertek e antigén nélküli vírusváltozatok is).[55] Az akut fertőzés során az e antigén hamarosan eltűnik és helyette megjelennek az ellene képződő ellenanyagok, amelyek drasztikusan csökkentik a kórokozó replikációját.

Az akut fertőzés elmúltával a HBsAg kimutathatatlan szint alá csökken; az elmúlt fertőzésről azonban az ellene és a HBc ellen kialakult antitestek hosszú ideig tanúskodnak.[25] A HBsAg elleni ellenanyagok azonban korábbi vakcinációt is jelezhetnek.

Ha a HBsAg több mint hat hónapig kimutatható a szérumból, akkor a beteget krónikus vírushordozónak tekintik.[56] A hordozóknak krónikus májgyulladásuk lehet, amit a vérszérum magas alanin-aminotranszferáz szintje jelez. Ha beteg véréből eltűnt a HBeAg (és főleg ha felnőttként fertőződtek meg), az azt jelzi, hogy a vírus csak nagyon kis mértékben szaporodik és a hosszú távú szövődményeknek vagy a HBV továbbadásának kicsi az esélye.[57]

Szükség esetén a vírus DNS-ének jelenlétét és mennyiségét polimeráz-láncreakcióval ki lehet mutatni a beteg véréből.[58] A magas víruskoncentráció általában együtt jár a máj "üvegporszerű" szövettani képével.

Megelőzés

Védőoltás

A krónikus hepatitisz B-fertőzés öt fázisa

Az Egyesült Államokban 1991 óta javasolják az újszülöttek közvetlen születés utáni védőoltását hepatitisz B ellen.[59] Ez volt az első olyan vakcina, amellyel tumort (májrákot) lehetett megelőzni.[60] Magyarországon a 13 éves gyerekek oltása kötelező.[61]

A legtöbb védőoltást három adagban adják be, három héten belül. A gyerekek mintegy 95%-a fejleszt a védettséghez elegendő ellenanyagszintet, míg 40 fölött ennek aránya 90%, 60 év fölött pedig kb. 75%. A HBsAg-pozitív anyák újszülötteinál a vakcina, a hepatitisz B elleni immunglobulin-terápia, vagy ezek kombinációja is képes megelőzni a fertőzés továbbadását (bár a kombináció hatékonyabban).[62][62] A terhesség alatti tenofovir-szedés tovább javítja az esélyeket, különösen magas víruskoncentrációjú nők esetében.[63]

Azoknak, akik munkájuk során különféle emberi testfolyadékoknak (pl. vér) vannak kitéve, a krónikus vesebetegeknek és a homoszexuális férfiaknak különösen javasolják a védőoltás beadását[64] és hatékonyságának teszttel való ellenőrzését.[64][65][66][67]

Egyéb intézkedések

Mesterséges megtermékenyítés esetén ha a donor férfi HBV-pozitív és a nő nincs beoltva, a sperma mosására van szükség.[68] Ha a nő fertőzött, a gyereknek való továbbadódás esélye nem különbözik a hagyományos megtermékenyülés esetétől.[68]

HBV-tesztet akkor ajánlott elvégezni, ha az illető nincs beoltva és valamelyik magas kockázatú csoportba tartozik: 2%-nál magasabb prevalenciájú országból származik, HIV-pozitív, intravénás droghasználó, homoszexuális férfi vagy hepatitisz B-fertőzött személlyel lakik egy háztartásban.[69] Az Egyesült Államokban a terhes nők rutinszerű szűrését is javasolják.[70]

Kezelés

Hepatitisz B-okozta életévveszteség/100 ezer lakos (2004)

  no data
  <10
  10–20
  20–40
  40–60
  60–80
  80–100
  100–125
  125–150
  150–200
  200–250
  250–500
  >500

Az akut hepatitisz B-fertőzés általában nem igényel külön kezelést és a felnőtt páciensek többsége magától meggyógyul.[71][72] Az esetek mintegy 1%-ban agresszív fulmináns hepatitisz lép fel, ahol kórházi kezelésre és antivirális terápiára van szükség (utóbbi az immunhiányos betegek esetében is javasolt). A vírushordozóknál - különösen akiknek magas a víruskoncentráció vagy a májkárosodást jelző alanin-aminotranszferáz-szint a vérében - azonban szükséges lehet a vírusszaporodás gátlása a májcirrózis és a tumor eselyének visszaszorítása érdekében.[73] Az antivirális terápia a hatóanyagtól és a vírus genotípusától függően fél-egy évig tart.[74]

A terápia nem képes kiirtani a vírust a szervezetből, azonban leállítja annak szaporodását és az általa okozott szövetkárosodást. Az Egyesült Államokban engedélyezett antivirális szerek a lamivudin, adefovir, tenofovir-dizoproxil, tenofovir-alafenamid, telbivudin és entekavir, valamint két immunmodulátor, az alfa-2a interferon és a peginterferon alfa-2a. A WHO a tenofovirt és az entekavirt ajánlja elsődleges gyógyszerként.[75]

A napi vagy heti háromszori injekciót igényló interferonkezelést mára felváltotta a heti egyszeri szúrással járó PEGilált interferonok alkalmazása.[76] Hatékonysága azonban nem mindig egyforma, függően a vírus genotípusától vagy a beteg genetikai hátterétől. A kezelés visszaszorítja a vírusreplikációt a májban, csökkentve ezzel a vírus koncentrációját a vérben is.[77] Az interferonterápia az A genotípus esetén 37%-ban teljesen megszünteti a vírusszaporodást (a vér negatív lesz e antigénre), a C genotípusnál 15%-ban, de az D-nél csak 6%-ban. Az A és B genotípusnál a terápia ~45%-kal csökkenti az e antigén mennyiségét, míg a C és D-nél csak 25–30%-kal.[78]

A WHO 2016-ban célul tűzte ki a hepatitisz B teljes kiirtását, de nem valószínű, hogy a kitűzött 2030-as időpontig sikerrel járnak.

Prognózis

Az akut Hepaptisz B-infekció néhány héten vagy hónapon belül spontán gyógyul, de az esetek egy részében krónikus fertőzéssé alakul át. A gyerekek fogékonyabbak az utóbbira. Ha valaki felnőttként vagy kamaszként fertőződik meg, az esetek 95%-ban maradéktalanul felgyógyul. A fiatalabb gyerekek esetében azonban az esély 30%-ra, az újszülötteknél pedig (akik jellemzően az anyjuktól kapják a vírust) mindössze 5%-ra csökken.[79] Utóbbiak 40%-os eséllyel májcirrózisban vagy hepatocelluláris karcinómában halnak majd meg.[76] Más adatok szerint az 1-6 éves kor között fertőződöttek 30%-a marad vírushordozó.[80]

A hepatitisz B-vel együtt járhat a hepatitisz D-fertőzés is, mert annak vírusa a HBV felszíni fehérjéjét használja fel a saját kapszidjához és csak vele együtt képes szaporodni.[81] A kettős infekció növeli a májcirrózis és tumor kockázatát.[82]

Reaktiváció

A vírushordozók esetében (akár olyankor is, amikor a HBsAg-szintjük detektálhatatlan szint alá süllyedt) a HBV ritkán újra aktiválódhat és ismét kialakul a májgyulladással járó betegség.[83][84] A reaktivációt a máj ellenálló képességének gyengülése válthatja ki jelentős mennyiségű alkohol vagy drog fogyasztása után,[85] vagy immunhiányos állapotban, pl. kemoterápia vagy immunszupresszív gyógyszerek szedése esetén.[86] A HBV alvó és replikálódó ciklusokon megy keresztül. A reaktiváció kockázata több tényezőtől függ, a magas májenzim, a mérhető HBsAg rontja az eséyleket, mint az is ha valakinek csak a core antigén ellen vannak ellenanyagai. A HBsAg elleni antitestek nem zárják ki teljesen a reaktiváció lehetőségét.[87]

Epidemiológia

A hepatitisz B előfordulása 2017-ben.[88]

2019-es becslés szerint akkor legalább 296 millió embernek - a világ lakossága 3,8%-ának - volt krónikus hepatitisz B-fertőzése. Ugynabban az évben mintegy 1,5 millió akut infekció zajlott le.[1] A vírus regionális előfordulása az észak-amerikai 0,5%-tól az afrikai 7,5%-ig terjed.[14]

A magas fertőzöttségű területeken (8% vagy afölött) általános a szülőről újszülöttre való átadódás (ún. vertikális transzmisszió) és a gyerekek is gyakran elkapják a betegséget.[89] 2021-ben 19 afrikai országban mértek 8-19% közötti prevalenciát,[90] de Mongólia is a magas fertőzöttségű országok közé tartozik.[91][92]

Azokban a a régiókban, ahol a lakosság 2–7%-a vírushordozó, a betegség többnyire horizontálisan (nem egyik nemzedékről a másikra) terjed, gyakran a gyerekek körében, de előfordul a vertikális átadódás is.[93] Ilyen állam pl. Kína, amely a tartomány felső határán helyezkedik el a maga 6,89%-os (2019-ben) fertőzöttségi rátájával.[94] Hasonló helyzetben van India is, ahol a prevalaneciát 2-4% közé teszik.[95]

Alacsony fertőzöttségű régiónak számít Európa átlagosan 0,5%-kal,[96] Észak- és Dél-Amerika legtöbb állama (átlagosan 0,28%)[97][98] és Ausztrália (0,9%).[99]

Az európai országok közül Bulgáriában és Romániában a legmagasabb a HBV-prevalenciája, mindkét országban 2% fölötti. Magyarország nem szolgáltat adatokat a krónikus hepatitisz-B fertőzöttségről, 2022-ben az új akut esetek száma 23 volt, amivel a legalacsonyabb rátájúak között volt az EU tagállamok között.[100][101]

Története

A régészeti csontleletek DNS-vizsgálata alapján az emberiség már legalább tízezer éve együtt él a hepatitisz B-vírussal, mind Eurázsiában, mind Észak- és Dél-Amerikában;[102][103][104] ez cáfolja a rági elméletet, miszerint a HBV a 16. században került át az Újvilágból Európába.[104] A C4 algenotípus kizárólag az ausztrál bennszülöttekben fordul elő, ami arra utal, hogy legalább 50 ezer éves (ekkor érkeztek az első emberek Ausztráliába).[105][106][107] A genetikai analízis szerint viszont valamennyi genotípus közös őse 12-20 ezer évvel ezelőtti.[102]

Az első írásos feljegyzás egy hepatitisz B-járványról 1885-ből származik.[108] Két évvel korábban feketehimlő-járvány tört ki Brémában és 1289 kikötői munkást más emberekből származó nyirokkal oltottak be. Néhány héttel vagy hónappal később 191-en májgyulladásban betegedtek meg; valamennyiüket vissza lehetett vezetni a fertőzött nyirok donorjához.

A legnagyobb ismert járvány 330 ezer amerikai katona megbetegedése volt a második világháború idején; ezt valószínűleg fertőzött vérszérummal szennyezett sárgalázvakcina okozta. Az oltóprogram után 50 ezer katonánál jelentkezett sárgaság.[109]

A hepatitisz B-vírust 1966-ben fedezte fel az amerikai Baruch Blumberg, aki ausztrál őslakosok véréből izolálta a később HBsAg-ként ismert fehérjét, amelyet ő Ausztrália antigénnek nevezett el.[110] Elektronmikroszkóppal először 1970-ben sikerült megfigyelni a HBV virionját.[111] 1971 az Egyesült Államokban elkezdték a vérbankok szűrését.[112] Az 1980-as évek elejére megszekvenálták a vírus genomját,[113] és elkészültek az első védőoltások.[114]

Jegyzetek

  1. ↑ a b c d e f g Hepatitis B Fact Sheet. World Health Organization , 2022. június 24. . (Hozzáférés: 2022. augusztus 9.)
  2. ↑ Logan's Medical and Scientific Abbreviations. J. B. Lippincott and Company, 232. o. (1987). ISBN 0-397-54589-4 
  3. ↑ Hepatitis MedlinePlus. U.S. National Library of Medicine . (Hozzáférés: 2020. június 19.)
  4. ↑ a b Hepatitis B Questions and Answers for the Public - Symptoms, 2022. március 30. . (Hozzáférés: 2022. augusztus 9.)
  5. ↑ Rubin's Pathology : clinicopathologic foundations of medicine, 5th, Philadelphia: Wolters Kluwer/Lippincott Williams & Wilkins, 638. o. (2008. április 16.). ISBN 9780781795166 
  6. ↑ a b c Hepatitis B FAQs for the Public – Transmission. U.S. Centers for Disease Control and Prevention (CDC). . (Hozzáférés: 2011. november 29.)
  7. ↑ Chang MH (2007. június 1.). „Hepatitis B virus infection”. Semin Fetal Neonatal Med 12 (3), 160–167. o. DOI:10.1016/j.siny.2007.01.013. PMID 17336170. 
  8. ↑ a b c d e f g h Hepatitis B Fact sheet N°204. who.int , 2014. július 1. . (Hozzáférés: 2014. november 4.)
  9. ↑ Viral Hepatitis, 4th, Hoboken: Wiley, 83. o. (2013). ISBN 9781118637302 
  10. ↑ (2007) „Natural History of Hepatitis B Virus Infection: an Update for Clinicians”. Mayo Clinic Proceedings 82 (8), 967–975. o. DOI:10.4065/82.8.967. PMID 17673066. 
  11. ↑ (2021. szeptember 29.) „Prospects for the Global Elimination of Hepatitis B”. Annual Review of Virology 8 (1), 437–458. o. DOI:10.1146/annurev-virology-091919-062728. ISSN 2327-056X. PMID 34586871. 
  12. ↑ (2020. szeptember 1.) „Progress towards elimination goals for viral hepatitis” (angol nyelven). Nature Reviews Gastroenterology & Hepatology 17 (9), 533–542. o. DOI:10.1038/s41575-020-0332-6. ISSN 1759-5053. PMID 32704164. PMC 7376316. 
  13. ↑ a b (2017. november 1.) „Epidemiology of Hepatitis B Virus Infection and Impact of Vaccination on Disease”. Clinics in Liver Disease 20 (4), 607–628. o. DOI:10.1016/j.cld.2016.06.006. PMID 27742003. PMC 5582972. 
  14. ↑ a b Global progress report on HIV, viral hepatitis and sexually transmitted infections, 2021. World Health Organization , 2021 (Hozzáférés: 2022. augusztus 10.)
  15. ↑ (2005. július 1.) „Management of the hepatitis B virus in the liver transplantation setting: a European and an American perspective”. Liver Transpl. 11 (7), 716–32. o. DOI:10.1002/lt.20492. PMID 15973718. 
  16. ↑ (2007. június 1.) „Hepatocellular carcinoma: epidemiology and molecular carcinogenesis”. Gastroenterology 132 (7), 2557–76. o. DOI:10.1053/j.gastro.2007.04.061. PMID 17570226. 
  17. ↑ (2011. szeptember 22.) „Hepatocellular carcinoma”. New England Journal of Medicine 365 (12), 1118–27. o. DOI:10.1056/NEJMra1001683. PMID 21992124. 
  18. ↑ (1981. február 1.) „Hepatitis B as an immune complex disease”. Seminars in Liver Disease 1 (1), 45–57. o. DOI:10.1055/s-2008-1063929. PMID 6126007. 
  19. ↑ (2001. május 1.) „Polyarteritis nodosa and extrahepatic manifestations of HBV infection: the case against autoimmune intervention in pathogenesis”. Journal of Autoimmunity 16 (3), 269–74. o. DOI:10.1006/jaut.2000.0502. PMID 11334492. 
  20. ↑ (1971. július 1.) „The pathogenesis of arthritis associated with viral hepatitis. Complement-component studies”. The New England Journal of Medicine 285 (4), 185–9. o. DOI:10.1056/NEJM197107222850401. PMID 4996611. 
  21. ↑ a b c (2009. május 1.) „Hepatitis B: the virus and disease”. Hepatology 49 (5 Suppl), S13–21. o. DOI:10.1002/hep.22881. PMID 19399811. PMC 2809016. 
  22. ↑ (1970. december 1.) „Association between polyarteritis and Australia antigen”. Lancet 2 (7684), 1149–53. o. DOI:10.1016/S0140-6736(70)90339-9. PMID 4098431. 
  23. ↑ (1991. május 1.) „Membranous nephropathy related to hepatitis B virus in adults”. The New England Journal of Medicine 324 (21), 1457–63. o. DOI:10.1056/NEJM199105233242103. PMID 2023605. 
  24. ↑ (1978. november 1.) „Strong association between membranous nephropathy and hepatitis-B surface antigenaemia in Japanese children”. Lancet 2 (8099), 1065–8. o. DOI:10.1016/S0140-6736(78)91801-9. PMID 82085. 
  25. ↑ a b szerk.: Baron S: Hepatitis Viruses, Baron's Medical Microbiology, 4th, University of Texas Medical Branch (1996). ISBN 978-0-9631172-1-2 
  26. ↑ (2004) „Molecular Virology of Hepatitis B Virus”. Seminars in Liver Disease 24, 3–10. o. DOI:10.1055/s-2004-828672. PMID 15192795. 
  27. ↑ (2023) „Biology of the hepatitis B virus (HBV) core and capsid assembly modulators (CAMs) for chronic hepatitis B (CHB) cure”. Global Health & Medicine 5 (4), 199–207. o. DOI:10.35772/ghm.2023.01065. PMID 37655181. PMC 10461335. 
  28. ↑ (1986) „The Biology of Hepadnaviruses”. Journal of General Virology 67 (7), 1215–1235. o. DOI:10.1099/0022-1317-67-7-1215. PMID 3014045. 
  29. ↑ (2007) „Hepatitis B virus genetic variability and evolution”. Virus Research 127 (2), 164–176. o. DOI:10.1016/j.virusres.2007.02.021. PMID 17383765. 
  30. ↑ (2005. december 1.) „Hepatitis B virus genome variability and disease progression: the impact of pre-core mutants and HBV genotypes”. Journal of Clinical Virology 34 (Suppl 1), S79–82. o. DOI:10.1016/s1386-6532(05)80015-0. PMID 16461229. 
  31. ↑ (2007. január 1.) „Viral and cellular determinants involved in hepadnaviral entry”. World Journal of Gastroenterology 13 (1), 22–38. o. DOI:10.3748/wjg.v13.i1.22. PMID 17206752. PMC 4065874. 
  32. ↑ a b (2007. január 1.) „Hepatitis B virus replication”. World Journal of Gastroenterology 13 (1), 48–64. o. DOI:10.3748/wjg.v13.i1.48. PMID 17206754. PMC 4065876. 
  33. ↑ (2010) „Hepatitis B virus X protein upregulates HSP90alpha expression via activation of c-Myc in human hepatocarcinoma cell line, HepG2”. Virol. J. 7, 45. o. DOI:10.1186/1743-422X-7-45. PMID 20170530. PMC 2841080. 
  34. ↑ (2012) „Sodium taurocholate cotransporting polypeptide is a functional receptor for human hepatitis B and D virus”. eLife 1, e00049. o. DOI:10.7554/eLife.00049. PMID 23150796. PMC 3485615. 
  35. ↑ (1999) „Carboxypeptidase D is an avian hepatitis B virus receptor”. Journal of Virology 73 (10), 8696–8702. o. DOI:10.1128/JVI.73.10.8696-8702.1999. PMID 10482623. PMC 112890. 
  36. ↑ (2007. január 1.) „Viral and cellular determinants involved in hepadnaviral entry”. World J. Gastroenterol. 13 (1), 22–38. o. DOI:10.3748/wjg.v13.i1.22. PMID 17206752. PMC 4065874. 
  37. ↑ (2011. április 1.) „Hepatitis B virus (HBV) quasispecies in hepatic and extrahepatic viral reservoirs in liver transplant recipients on prophylactic therapy”. Liver Transpl 17 (8), 955–62. o. DOI:10.1002/lt.22312. PMID 21462295. 
  38. ↑ (2007. január 1.) „Hepatitis B virus morphogenesis”. World J. Gastroenterol. 13 (1), 65–73. o. DOI:10.3748/wjg.v13.i1.65. PMID 17206755. PMC 4065877. 
  39. ↑ (2007) „HBV pathogenesis in animal models: Recent advances on the role of platelets”. Journal of Hepatology 46 (4), 719–726. o. DOI:10.1016/j.jhep.2007.01.007. PMID 17316876. PMC 1892635. 
  40. ↑ Hepatitis B FAQs for the Public. Centers for Disease Control and Prevention. . (Hozzáférés: 2015. augusztus 24.)
  41. ↑ Hepatitis B – the facts: IDEAS –Victorian Government Health Information, Australia. State of Victoria, 2009. július 28. . (Hozzáférés: 2009. szeptember 19.)
  42. ↑ (2004. november 1.) „Global epidemiology of hepatitis B virus”. Journal of Clinical Gastroenterology 38 (10 Suppl 3), S158–68. o. DOI:10.1097/00004836-200411003-00008. PMID 15602165. 
  43. ↑ (2012. február 1.) „Vaccination against sexually transmitted infections”. Current Opinion in Infectious Diseases 25 (1), 66–72. o. DOI:10.1097/QCO.0b013e32834e9aeb. PMID 22143117. 
  44. ↑ (2008. szeptember 1.) „Transfusion-transmissible infections and transfusion-related immunomodulation”. Best Practice & Research. Clinical Anaesthesiology 22 (3), 503–17. o. DOI:10.1016/j.bpa.2008.05.003. PMID 18831300. (Hozzáférés: 2018. december 17.) 
  45. ↑ (2000. március 1.) „Drug injectors and the cleaning of needles and syringes”. European Addiction Research 6 (1), 20–30. o. DOI:10.1159/000019005. PMID 10729739. 
  46. ↑ (2011) „Breastfeeding of Newborns by Mothers Carrying Hepatitis B Virus: A Meta-analysis and Systematic Review”. Archives of Pediatrics and Adolescent Medicine 165 (9), 837–846. o. DOI:10.1001/archpediatrics.2011.72. PMID 21536948. 
  47. ↑ (2005. március 1.) „Hepatitis B virus genotypes”. Vaccine 23 (19), 2409–23. o. DOI:10.1016/j.vaccine.2004.10.045. PMID 15752827. 
  48. ↑ (1995) „Subtypes, genotypes and molecular epidemiology of the hepatitis B virus as reflected by sequence variability of the S-gene”. Intervirology 38 (1–2), 24–34. o. DOI:10.1159/000150411. PMID 8666521. 
  49. ↑ (2015. december 1.) „Hepatitis B virus intergenotypic recombinants worldwide: An overview.”. Infection, Genetics and Evolution 36, 500–10. o. DOI:10.1016/j.meegid.2015.08.024. PMID 26299884. 
  50. ↑ (1994) „Complete genomes, phylogenic relatedness and structural proteins of six strains of the hepatitis B virus, four of which represent two new genotypes”. Virology 198 (2), 489–503. o. DOI:10.1006/viro.1994.1060. PMID 8291231. 
  51. ↑ (2005. május 1.) „Characterization of seven genotypes (A to E, G and H) of hepatitis B virus recovered from Japanese patients infected with human immunodeficiency virus type 1”. Journal of Medical Virology 76 (1), 24–32. o. DOI:10.1002/jmv.20319. PMID 15779062. 
  52. ↑ (2007. január 1.) „Hepatitis B virus taxonomy and hepatitis B virus genotypes”. World Journal of Gastroenterology 13 (1), 14–21. o. DOI:10.3748/wjg.v13.i1.14. PMID 17206751. PMC 4065870. 
  53. ↑ (1987) „Serological markers of HBV infectivity”. Ann. Ist. Super. Sanità 24 (2), 217–23. o. PMID 3331068. 
  54. ↑ Desk Encyclopedia of Human and Medical Virology. Boston: Academic Press, 110. o. (2009). ISBN 978-0-12-375147-8 
  55. ↑ (2010) „The natural history of chronic HBV infection and geographical differences”. Antiviral Therapy 15 (3_suppl), 25–33. o. DOI:10.3851/IMP1621. PMID 21041901. 
  56. ↑ (2007. február 1.) „Chronic hepatitis B”. Hepatology 45 (2), 507–39. o. DOI:10.1002/hep.21513. PMID 17256718. 
  57. ↑ (2007. november 1.) „Predictive factors for reactivation of hepatitis B following hepatitis B e antigen seroconversion in chronic hepatitis B”. Gastroenterology 133 (5), 1458–65. o. DOI:10.1053/j.gastro.2007.08.039. PMID 17935720. 
  58. ↑ (2006. november 1.) „New nucleic acid diagnostic tests in viral hepatitis”. Semin. Liver Dis. 26 (4), 309–317. o. DOI:10.1055/s-2006-951602. PMID 17051445. 
  59. ↑ (2017. szeptember 1.) „Elimination of Perinatal Hepatitis B: Providing the First Vaccine Dose Within 24 Hours of Birth”. Pediatrics 140 (3), e20171870. o. DOI:10.1542/peds.2017-1870. PMID 28847980. 
  60. ↑ (2016. január 1.) „Infection and Cancer: The Case of Hepatitis B”. Journal of Clinical Oncology 34 (1), 83–90. o. DOI:10.1200/JCO.2015.61.5724. PMID 26578611. 
  61. ↑ Hatásos és biztonságos a 7. osztályosok hepatitis B elleni védőoltása Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ
  62. ↑ a b (2006. április 1.) „Hepatitis B immunisation for newborn infants of hepatitis B surface antigen-positive mothers”. The Cochrane Database of Systematic Reviews (2), CD004790. o. DOI:10.1002/14651858.CD004790.pub2. PMID 16625613. 
  63. ↑ (2017. június 1.) „Systematic review with meta-analysis: the efficacy and safety of tenofovir to prevent mother-to-child transmission of hepatitis B virus”. Alimentary Pharmacology & Therapeutics 45 (12), 1493–1505. o. DOI:10.1111/apt.14068. PMID 28436552. 
  64. ↑ a b (2013. december 1.) „CDC guidance for evaluating health-care personnel for hepatitis B virus protection and for administering postexposure management”. MMWR. Recommendations and Reports 62 (RR-10), 1–19. o. PMID 24352112. 
  65. ↑ (2005. október 1.) „Vaccines for preventing hepatitis B in health-care workers”. The Cochrane Database of Systematic Reviews (4), CD000100. o. DOI:10.1002/14651858.CD000100.pub3. PMID 16235273. 
  66. ↑ (2004. július 19.) „Hepatitis B vaccination for patients with chronic renal failure”. The Cochrane Database of Systematic Reviews 2010 (3), CD003775. o. DOI:10.1002/14651858.CD003775.pub2. PMID 15266500. PMC 8406712. 
  67. ↑ Men Who Have Sex with Men | Populations and Settings | Division of Viral Hepatitis | CDC (amerikai angol nyelven). www.cdc.gov , 2015. május 31. (Hozzáférés: 2017. december 13.)
  68. ↑ a b (2009. július 22.) „To do or not to do: IVF and ICSI in chronic hepatitis B virus carriers”. Human Reproduction 24 (11), 2676–8. o. DOI:10.1093/humrep/dep258. PMID 19625309. 
  69. ↑ (2014. július 1.) „Screening for hepatitis B virus infection in nonpregnant adolescents and adults: U.S. Preventive Services Task Force recommendation statement”. Annals of Internal Medicine 161 (1), 58–66. o. DOI:10.7326/M14-1018. PMID 24863637. 
  70. ↑ (2019. július 1.) „Screening for Hepatitis B Virus Infection in Pregnant Women: US Preventive Services Task Force Reaffirmation Recommendation Statement”. JAMA 322 (4), 349–354. o. DOI:10.1001/jama.2019.9365. PMID 31334800. 
  71. ↑ (2006. december 1.) „Hepatitis B: the pathway to recovery through treatment”. Gastroenterology Clinics of North America 35 (4), 895–931. o. DOI:10.1016/j.gtc.2006.10.002. PMID 17129820. 
  72. ↑ HBV FAQs for Health Professionals | Division of Viral Hepatitis | CDC Archiválva 2017. augusztus 20-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  73. ↑ (2007. július 1.) „The natural history and treatment of chronic hepatitis B: a critical evaluation of standard treatment criteria and end points”. Annals of Internal Medicine 147 (1), 58–61. o. DOI:10.7326/0003-4819-147-1-200707030-00010. PMID 17606962. 
  74. ↑ (2011. január 1.) „HBV therapy: guidelines and open issues”. Digestive and Liver Disease 43 (Suppl 1), S57-63. o. DOI:10.1016/S1590-8658(10)60693-7. PMID 21195373. 
  75. ↑ GUIDELINES FOR THE PREVENTION, CARE AND TREATMENT OF PERSONS WITH CHRONIC HEPATITIS B INFECTION. World Health Organization (2015. március 1.). ISBN 978924154905-9 
  76. ↑ a b (2008) „Hepatitis B Virus Infection”. New England Journal of Medicine 359 (14), 1486–1500. o. DOI:10.1056/NEJMra0801644. PMID 18832247. 
  77. ↑ (2002. február 1.) „Management of viral hepatitis B”. Journal of Gastroenterology and Hepatology 17 (Suppl), S125–45. o. DOI:10.1046/j.1440-1746.17.s1.3.x. PMID 12000599. 
  78. ↑ (2009. december 1.) „Clinical relevance and public health significance of hepatitis B virus genomic variations”. World Journal of Gastroenterology 15 (46), 5761–9. o. DOI:10.3748/wjg.15.5761. PMID 19998495. PMC 2791267. 
  79. ↑ (2009) „The management of hepatitis B”. Aust Prescr 32 (4), 99–104. o. DOI:10.18773/austprescr.2009.048. 
  80. ↑ (2005) „Hepatitis B in children: complexities in management”. Pediatric Transplantation 9 (5), 685–691. o. DOI:10.1111/j.1399-3046.2005.00393.x. PMID 16176431. 
  81. ↑ (2006) „Hepatitis delta virus”. Virology 344 (1), 71–76. o. DOI:10.1016/j.virol.2005.09.033. PMID 16364738. 
  82. ↑ (1991. november 1.) „Pathobiology of chronic hepatitis virus infection and hepatocellular carcinoma (HCC)”. Ital J Gastroenterol 23 (8), 498–502. o. PMID 1661197. 
  83. ↑ (2019. január 1.) „Hepatitis B Virus Infection: What Is Current and New”. Topics in Antiviral Medicine 26 (4), 112–116. o. PMID 30641484. PMC 6372357. 
  84. ↑ (2007. november 1.) „The immunology of hepatitis B”. Clin Liver Dis 11 (4), 727–759, vii–759. o. DOI:10.1016/j.cld.2007.08.001. PMID 17981227. 
  85. ↑ (2011. január 1.) „Natural history of chronic HBV infection: special emphasis on the prognostic implications of the inactive carrier state versus chronic hepatitis”. Digestive and Liver Disease 43 (Suppl 1), S8–14. o. DOI:10.1016/S1590-8658(10)60686-X. PMID 21195374. 
  86. ↑ (2008. február 1.) „Lamivudine prevents reactivation of hepatitis B and reduces mortality in immunosuppressed patients: systematic review and meta-analysis”. Journal of Viral Hepatitis 15 (2), 89–102. o. DOI:10.1111/j.1365-2893.2007.00902.x. PMID 18184191. 
  87. ↑ (2011. szeptember 1.) „Current trends in management of hepatitis B virus reactivation in the biologic therapy era”. World Journal of Gastroenterology 17 (34), 3881–7. o. DOI:10.3748/wjg.v17.i34.3881. PMID 22025876. PMC 3198017. 
  88. ↑ Hepatitis B incidence rate. Our World in Data . (Hozzáférés: 2020. március 5.)
  89. ↑ (2015. május 1.) „Hepatitis B Virus Epidemiology”. Cold Spring Harbor Perspectives in Medicine 5 (5), a021410. o, Kiadó: Cold Spring Harbor Laboratory Press. DOI:10.1101/cshperspect.a021410. PMID 25934461. PMC 4448582. 
  90. ↑ Viral Hepatitis Scorecard 2021: African Region (PDF). WHO Regional Office for Africa , 2021 . (Hozzáférés: 2022. augusztus 12.)
  91. ↑ (2019) „Prevalence of Chronic Hepatitis B and C Infection in Mongolian Immigrants in the Washington, District of Columbia, Metropolitan Area, 2016–2017”. Preventing Chronic Disease 16, E08. o. DOI:10.5888/pcd16.180104. PMID 30676936. PMC 6362705. 
  92. ↑ (2017) „Endemic prevalence of hepatitis B and C in Mongolia: A nationwide survey amongst Mongolian adults”. Journal of Viral Hepatitis 24 (9), 759–767. o. DOI:10.1111/jvh.12697. PMID 28211256. 
  93. ↑ (2003) „Epidemiology and prevention of hepatitis B”. Seminars in Liver Disease 23 (1), 39–46. o. DOI:10.1055/s-2003-37583. PMID 12616449. 
  94. ↑ (2019. szeptember 18.) „Hepatitis B infection in the general population of China: a systematic review and meta-analysis”. BMC Infectious Diseases 19 (1), 811. o. DOI:10.1186/s12879-019-4428-y. PMID 31533643. PMC 6751646. 
  95. ↑ (2021. október 15.) „Chronic Hepatitis B: Challenges and Successes in India”. Clinical Liver Disease 18 (3), 111–116. o. DOI:10.1002/cld.1125. PMID 34691396. PMC 8518333. 
  96. ↑ Estimates of hepatitis B virus prevalence among general population and key risk groups in EU/EEA/UK countries: a systematic review Eurosurveillance Volume 28, Issue 30, 27 July 2023
  97. ↑ Hepatitis B and C in the Spotlight. A public health response in the Americas, 2016 (PDF). IRIS PAHO , 2016. december 1. (Hozzáférés: 2022. augusztus 11.)
  98. ↑ Global hepatitis report, 2017. World Health Organization , 2017. április 19. . (Hozzáférés: 2022. augusztus 11.)
  99. ↑ GESA Australian Consensus Recommendations. B Positive - Hepatitis B for Primary Care . . (Hozzáférés: 2022. augusztus 11.)
  100. ↑ Prevention of hepatitis B and C in the EU/EEA European Centre for Disease Prevention and Contol
  101. ↑ Hepatitis B- Annual Epidemiological Report for 2022 European Centre for Disease Prevention and Contol
  102. ↑ a b (2021. október 8.) „Ten millennia of hepatitis B virus evolution” (angol nyelven). Science 374 (6564), 182–188. o. DOI:10.1126/science.abi5658. PMID 34618559. 
  103. ↑ (2018. május 1.) „Ancient hepatitis B viruses from the Bronze Age to the Medieval period”. Nature 557 (7705), 418–423. o. DOI:10.1038/s41586-018-0097-z. PMID 29743673. 
  104. ↑ a b Ben Guarino. „New strains of hepatitis B virus discovered in ancient human remains”, The Washington Post , 2018. május 9. (Hozzáférés: 2018. január 9.) 
  105. ↑ Davis, Jane (2013). „Molecular Epidemiology of Hepatitis B in the Indigenous People of Northern Australia”. Journal of Gastroenterology and Hepatology 2013 July (7), 1234–41. o. DOI:10.1111/jgh.12177. PMID 23432545. 
  106. ↑ Gerlich, Wolfram (2013). „Medical Virology of Hepatitis B: how it began and where we are now”. Virology Journal 2013, 10, 239. o. DOI:10.1186/1743-422X-10-239. PMID 23870415. PMC 3729363. 
  107. ↑ Paraskevis, Dimitrios (2013). „Dating the Origin and Dispersal of Hepatitis B Virus Infection in Humans and Primates”. Hepatology 2013 (3), 908–16. o. DOI:10.1002/hep.26079. PMID 22987324. 
  108. ↑ (1885) „Eine icterus epidemic” (német nyelven). Berl Klin Woschenschr 22, 20–3. o. 
  109. ↑ „World War II Hepatitis Outbreak Was Biggest in History”, Associated Press, 1987. április 16. (Hozzáférés: 2020. november 8.) 
  110. ↑ (1966. március 1.) „Further studies on a "new" human isoprecipitin system (Australia antigen)”. Blood 27 (3), 297–309. o. DOI:10.1182/blood.V27.3.297.297. PMID 5930797. 
  111. ↑ (1970. április 1.) „Virus-like particles in serum of patients with Australia-antigen-associated hepatitis”. Lancet 1 (7649), 695–8. o. DOI:10.1016/S0140-6736(70)90926-8. PMID 4190997. 
  112. ↑ Hepatitis B Vaccine History. Hepatitis B Foundation . (Hozzáférés: 2020. november 8.)
  113. ↑ (1979. október 1.) „Nucleotide sequence of the hepatitis B virus genome (subtype ayw) cloned in E. coli”. Nature 281 (5733), 646–50. o. DOI:10.1038/281646a0. PMID 399327. 
  114. ↑ (1980. december 1.) „Hepatitis B vaccine”. Lancet 2 (8206), 1229–1230. o. DOI:10.1016/S0140-6736(80)92484-8. PMID 6108398. 

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Hepatitis B című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
 Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést.
A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat.