Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Betegségek nemzetközi osztályozása-et, és elemezzük a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt hatását. A Betegségek nemzetközi osztályozása eredetétől napjaink relevanciájáig az érdeklődés és a kutatás tárgya volt különböző területeken. Az évek során vitákat és vitákat váltott ki, megkérdőjelezte felfogásunkat, és lehetővé tette számunkra, hogy átgondoljuk a jelentését a modern világban. Részletes elemzéssel arra törekszünk, hogy megvilágítsuk a Betegségek nemzetközi osztályozása-et, és átfogó képet nyújtsunk, amely gondolkodásra és vitára késztet.
A BNO az egészségügyben használt, a betegségek nemzetközi osztályozására szolgáló kódrendszer rövidítése. A nemzetközi szakirodalom a kódrendszert ICD-nek rövidíti (The International Statistical Classification of Diseases and Related Health Problems). Kialakításának az volt a célja, hogy bármelyik országban megbetegedett, illetve sérülést szerzett személy diagnózisát egységes kódrendszer alapján lehessen besorolni. A szabványos kódolás alapján a különféle statisztikákat, országjelentéseket egységes kódolás alapján lehet összehasonlítani.
Alapja az 1893-ban elkészült Bertillon-féle osztályozás. Azóta a kódrendszer többszöri revízión ment át. 1948-ban a hatodik revíziót már az Egészségügyi Világszervezet felügyelete alatt dolgozták ki. A revíziókat elsősorban a betegségek pontosabb megfogalmazása, illetve újabbak megjelenése indokolta.
Magyarországon a 9/1993 NM rendelet[1] hatályba lépése óta használják az egészségügyben.
Az Egészségügyi Világszervezet 2018. június 18-án adta ki a BNO 11. kiadását.[2] Az osztályozást 2019. május 29-én elfogadta a közgyűlés, és a tagállamok döntése nyomán 2022. január 1-jén hatályba lépett.[3]
Sajnos a magyar fordítás nem következetes. Ezért a több ezer kód közül egy ritkább betegség kódját eléggé nehezen tudják az egészségügyi alkalmazottak megtalálni.
A WHO (World Health Organization, Egészségügyi Világszervezet) által kiadott BNO-kódrendszerben a kódok négykarakteresek. Az első karakter betű, majd következik két szám. Ez a három karakter határozza meg nemzetközi statisztikában használt betegségkategóriákat, amelyeket az esetek többségében egy negyedik karakter kisebb egységekre bont. (A negyedik karaktert az első háromtól pont választja el). Az WHO megengedi, illetve ajánlja, hogy az egyes országok az ötödik karakteren további alábontásokat alkalmazzanak. Általában a negyedik pozíción a „.8”-as jel az egyéb állapotot jelöli, míg a „.9” a háromkarakteres tétel címének felel meg, de minden további információ nélkül.
Magyarországon a közfinanszírozott ellátások jelentési rendszerében olyan kódtörzset használnak, amely minden esetben 5 karakter hosszú, nem tartalmazza a harmadik karakter utáni pontot; ahol nincs az ötödik (vagy ritkán a negyedik) karakteren aláosztás, ott a hiányzó pozíciókat '0'-val vagy 'H0'-val töltik fel. A finanszírozási szabályok elvárása miatt sok esetben felhasználják mind az öt karaktert.
Az eredeti WHO-rendszer az első karakteren az U betű kivételével az angol ábécé valamennyi betűjét felhasználja. Az U betűt fenntartották olyan ideiglenes vagy csak egyes országokban használt állapotok kódolására, amelyek nem sorolhatók be semelyik hivatalos kategóriába, vagy még nem kapták meg végleges helyüket. Ezek tehát nem nemzetközi szabványos kódok. Magyarországon például az U9990-et használják a sine morbo (betegség nélkül) fogalom kódolására.
A kódrendszer felépítése azonban ezen túlmenően is hierarchizált, azonban a magasabb egységeket a kódok nem tükrözik vissza, és ezeket az átfogó kategóriákat nem is lehet közvetlenül használni, hanem részben a tájékozódást, részben az adatok statisztikai aggregációját szolgálják.
A hierarchia legfelső szintjét a 21 főcsoport jelenti, amelyek blokkokra bomlanak. Ezek a blokkok tartalmazzák a már említett háromkarakteres tételeket.
Az osztályozás 21 főcsoportot tartalmaz. Ezek:
(Itt a kódok az OEP által finanszírozott egészségügyi szolgáltatók számára előírt változat szerint vannak megadva, amely 1 betű és négy szám. A WHO szerinti forma 1 betű, két szám, utána egy pont és még egy szám. Ezek a kódok az 5. karakter elhagyásával és a pont beszúrásával alakíthatók át a hivatalos formátumra.)