Heinrich Bullinger

Ma a Heinrich Bullinger-ről szeretnénk beszélni, egy olyan témáról, amely sok ember életében jelen van. A Heinrich Bullinger széles körű és releváns téma a mai társadalomban, amely a személyestől a globálisig terjedő szempontokat fedi le. Sok embert érintett a Heinrich Bullinger ilyen vagy olyan módon, és hatása a mindennapi élet különböző területeire terjed ki. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Heinrich Bullinger legfontosabb aspektusait, elemezve hatását, fontosságát és társadalmunkra gyakorolt ​​következményeit. Ezzel az elemzéssel azt reméljük, hogy világosabb és mélyebb betekintést nyújtunk a Heinrich Bullinger-be, és értékes információkat kínálunk, amelyek hozzájárulnak a téma megértéséhez és átgondolásához.

Heinrich Bullinger
Hans Asper festménye (1550)
Hans Asper festménye (1550)
SzületettJohann Heinrich Bullinger
1504. július 18.[1][2]
Bremgarten (AG)[3][4]
Elhunyt1575. szeptember 17. (71 évesen)[1][2]
Zürich[5][4]
Állampolgárságasvájci
Nemzetiségesvájci
HázastársaAnna Bullinger
GyermekeiHeinrich Bullinger
Foglalkozásareformátor
Tisztsége
A Wikimédia Commons tartalmaz Heinrich Bullinger témájú médiaállományokat.
Rézkarc Heinrich Bullingerről

Heinrich Bullinger (magyarosan Bullinger Henrik), (Bremgarten, Aargau, 1504. július 18. – 1575. szeptember 17.) svájci reformátor.

Életpályája

Atyja lelkész volt. 1519-től vagy 1520-tól[6] Kölnben tanult, ahol Rotterdami Erasmus, Luther Márton és Philipp Melanchthon írásait is olvasta. Luther ’’ Von der babílonischen Gefangenschaft’’ című írásának hatására a reformációhoz csatlakozott. 1523-tól a kappeli kolostorban volt tanító, ahol az apát is titkon a reformációt pártolta. Ekkor ismerkedett meg Ulrich Zwinglivel is, és elfogadta teológiai nézeteit. 1525-ben Zwingli megkérte, hogy legyen segítségére az anabaptisták elleni vitában, így elkísérte őt a berni vallásértekezletre.

1529-ben lelkészként szolgált Bremgartenben, majd Zwingli 1531-ben bekövetkezett halála után az ő utódja lett Zürichben, ahol jelentős befolyásra tett szert, mivel a lelkipásztori és tanári hivatás mellett a zürichi zsinat és a lelkészi vizsgabizottság elnöke volt. A reformáció előharcosaként egyaránt fellépett a katolikusok, lutheránusok és anabaptisták ellen.

Zürichből kiszorította Martin Bucer konkordiáját s egyik kezdeményezője volt a második bázeli vagy első helvét (1536), valamint a második helvét hitvallásnak (1566). Befolyását a francia és angol református egyházra is kiterjesztette. Kálvinnal folytatott egyeztetése nyomán fogadták el 1549-ben a Consensus Tigurinust, amely összefogta a zürichi és a genfi reformációt.

Teológiája

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Írásai

Életét részben önmaga írta meg Diariumában. A reformáció történetét tárgyaló munkáját Hottinger és Vögeli (Frauenf. 1838-1840, 3 köt.) adta ki. Az anabaptisták ellen írta a Von der Wiedertaufe Ursprung, Secten und Wesen (Zürich, 1561) című vitairatát.

Magyarul

  • Henrik Bullinger levele a magyarországi egyházakhoz és lelkipásztorokhoz 1551; ford., bev., jegyz. Nagy Barna; Református Zsinati Iroda, Bp., 1967
  • Heinrich Bullinger: A keresztyén vallás summája (ford., bev. Tillinger Péter, Limache Verlag – tpm, 1997, 2000, Szentendre, ISBN 963-440-225-9)

Kapcsolódó szócikkek

Jegyzetek

  1. ↑ a b Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2015. augusztus 13.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  4. ↑ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Буллингер Генрих, 2015. szeptember 28.
  5. ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  6. ↑ Colijn szerint 1519, A Pallas nagy lexikona szerint 1520

Források


További irodalom

  • Pestalozzi, B. Henrik (Elberf. 1858)
  • Christoffel, B. és felesége (1874)
  • Ráth György: Bullinger Henrik és a magyar reformáczió. Pest. 1896 (különnyomat az Irodalomtörténeti Közleményekből)
  • Joachin Staedtke: Die Theologie des jungen Bullinger. 1962
  • Tillinger Péter: HEINRICH BULLINGER – Az elfeledett reformátor (tpm, 2004, Szentendre, ISBN 963-460-278-9)

További információk