Hölgyem, Isten áldja! (film, 1977)

Napjainkban a Hölgyem, Isten áldja! (film, 1977) nagy érdeklődés és vita tárgyává vált különböző területeken. Mind a társadalomban, mind a tudományos területen a Hölgyem, Isten áldja! (film, 1977) vegyes érzelmek és vélemények sorozatát váltotta ki, amelyek végtelen vitákat és elmélkedéseket váltottak ki. Éppen ezért fontos időt és teret szánnunk a Hölgyem, Isten áldja! (film, 1977) életünkre gyakorolt ​​hatásának és következményeinek mélyreható feltárására és elemzésére. Ebben a cikkben elmélyülünk a Hölgyem, Isten áldja! (film, 1977) különböző aspektusaiban, megvizsgálva annak eredetét, fejlődését, következményeit és lehetséges megoldásait. Hasonlóképpen, foglalkozni fogunk a Hölgyem, Isten áldja! (film, 1977) körüli különböző nézőpontokkal és álláspontokkal annak érdekében, hogy megértsük ezt az összetett és jelentős témát.

Hölgyem, Isten áldja!
(The Goodbye Girl)
1977-es amerikai film
RendezőHerbert Ross
ProducerRay Stark
Műfaj
  • romantikus vígjáték
  • vígjáték-dráma
ForgatókönyvíróNeil Simon
Főszerepben
ZeneDave Grusin
OperatőrDavid M. Walsh
JelmeztervezőAnn Roth
DíszlettervezőAlbert Brenner
Gyártás
GyártóMetro-Goldwyn-Mayer
Ország Amerikai Egyesült Államok
Nyelvangol
Forgatási helyszínNew York
Játékidő
  • 110 perc
  • 109 perc
Forgalmazás
Forgalmazó
Bemutató
  • 1977
  • 1978. április 20. (Németország)[1]
További információk

A Hölgyem, Isten áldja! (eredeti cím: The Goodbye Girl) 1977-ben bemutatott amerikai romantikus filmvígjáték-dráma, melyet Neil Simon forgatókönyvéből Herbert Ross rendezett. A főbb szerepekben Richard Dreyfuss, Marsha Mason és Quinn Cummings látható.

Az Amerikai Egyesült Államokban 1977. november 30-án mutatták be, bevételi és kritikai siker mellett. Dreyfuss elnyerte a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat (az akkor 30 éves színész lett a kategória legfiatalabb nyertese, Adrien Brody 2003-as győzelméig).[2] Mason és Cummings alakításait szintén Oscarra jelölték.

Azonos című tévéfilmes feldolgozása 2004-ben jelent meg.[3]

Cselekmény

Paula McFadden a harmincas éveiben járó, elvált táncosnő. Tízéves kislányával, Lucyvel Manhattanben élnek házas barátja, Tony DeForrest lakásában. Amikor egy nap visszaérnek a vásárlásból, otthonukat üresen találják: távollétükben ugyanis Tony elhagyta párját és egy filmszerep kedvéért Olaszországba utazott. Paula tudtán kívül Tony kiadta albérletbe a lakást egy Elliot Garfield nevű, különc chicagói színésznek. Elliot egy éjjel váratlanul felbukkan és követeli, hogy engedjék beköltözni. Paula kénytelen ebbe beleegyezni és bár eleinte egymás idegeire mennek, idővel egymásba szeretnek.

Szereplők

Szerep Színész Magyar hang[4]
Elliot Garfield Richard Dreyfuss Tahi Tóth László
Paula McFadden Marsha Mason Földi Teri
Lucy McFadden Quinn Cummings Lengyel Kati
Somlai Edina[a]
Mark Bodine Paul Benedict Gálvölgyi János
Donna Douglas Barbara Rhoades Rátonyi Hajni
Mrs. Crosby Theresa Merritt
Ronnie Burns Michael Shawn Dobránszky Zoltán
Rhonda Fontana Patricia Pearcy
III. Richárd szereplője Powers Boothe
Tom Everett
Raymond J. Barry
Joe Regalbuto
Oliver Fry Nicol Williamson[b]

Fogadtatás

Kritikai visszhang

A film pozitív kritikákat kapott. A Rotten Tomatoes-on 25 kritikus véleményének összegzése után 80%-os értékelésen áll.[5]

Roger Ebert filmkritikus a maximális négyből három csillagra értékelte. Bár nem nyűgözte le Mason filmbéli karaktere és színészi játéka (szerinte az „szinte sosem kelt szimpátiát”), Dreyfuss alakítását dicsérte. A színész III. Richárddal kapcsolatos jeleneteit a legviccesebb filmjelenetnek nevezte Mel Brooks Hitler tavasza című fiktív zenés darabja óta (mely az 1967-es Producerek című filmben volt látható).[6]

Fontosabb díjak és jelölések

Díj Kategória Jelölt Eredmény Ref.
Oscar-díj legjobb film Ray Stark Jelölve [7]
legjobb férfi főszereplő Richard Dreyfuss Elnyerte
legjobb női főszereplő Marsha Mason Jelölve
legjobb női mellékszereplő Quinn Cummings Jelölve
legjobb eredeti forgatókönyv Neil Simon Jelölve
BAFTA-díj legjobb férfi főszereplő Richard Dreyfuss Elnyerte [8]
legjobb női főszereplő Marsha Mason Jelölve
legjobb forgatókönyv Neil Simon Jelölve
David di Donatello-díj legjobb külföldi rendező Herbert Ross Elnyerte[c]
legjobb külföldi színész Richard Dreyfuss Elnyerte
Golden Globe-díj legjobb filmmusical vagy vígjáték Elnyerte [9]
legjobb férfi főszereplő (zenés film vagy vígjáték) Richard Dreyfuss Elnyerte
legjobb női főszereplő (zenés film vagy vígjáték) Marsha Mason Elnyerte[d]
legjobb női mellékszereplő Quinn Cummings Jelölve
legjobb forgatókönyv Neil Simon Elnyerte
A Japán Filmakadémia díja legjobb idegen nyelvű film Jelölve

Megjegyzések

  1. A Mokép-es mozikópia sérülése miatt a film nyitójelenetét újra kellett szinkronizálni, ezért itt McFadden szerepében Somlai Edina hallható.[4]
  2. stáblistán nem szerepel
  3. Ridley Scott-tal holtversenyben
  4. Diane Keatonnal holtversenyben

Források

  1. Lexicon of international films (német nyelven). Zweitausendeins
  2. Holland, Stephen: 10 Youngest Actors To Win Oscars (angol nyelven). Screen Rant, 2024. december 25. (Hozzáférés: 2025. április 4.)
  3. The Goodbye Girl (angol nyelven). AFI Catalog. (Hozzáférés: 2025. április 4.)
  4. a b Hölgyem, Isten áldja! az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
  5. The Goodbye Girl (angol nyelven). Rotten Tomatoes. (Hozzáférés: 2025. április 4.)
  6. Ebert, Roger: The Goodbye Girl (1977) (angol nyelven). RogerEbert.com, 1977. január 1. (Hozzáférés: 2025. április 4.)
  7. The 50th Academy Awards (1978) Nominees and Winners. Academy of Motion Picture Arts and Sciences. (Hozzáférés: 2011. október 5.)
  8. Film | Actor in 1979 (angol nyelven). BAFTA. . (Hozzáférés: 2024. május 28.)
  9. The Goodbye Girl. Golden Globe Awards. (Hozzáférés: 2023. szeptember 19.)

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a The Goodbye Girl című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk