A mai világban a Gordon Ferenc még mindig aktuális téma, és sok embert érdekel. Akár a társadalomra gyakorolt hatása, akár a történelemben betöltött jelentősége, akár a populáris kultúrára gyakorolt hatása, akár a szakmai területen betöltött fontossága miatt, a Gordon Ferenc továbbra is a tanulmányok és a vita tárgyát képezi különböző helyszíneken. Ebben a cikkben a Gordon Ferenc-hez kapcsolódó különböző szempontokat fogjuk megvizsgálni, elemezve annak időbeli alakulását, a különböző területekre gyakorolt hatását, valamint a jövővel kapcsolatos perspektíváink. Átfogó megközelítésen keresztül igyekszik teljes és naprakész képet nyújtani a Gordon Ferenc-ről, lehetőséget adva az olvasónak arra, hogy jobban megértse és értékelje ezt a témát.
Gordon Ferenc | |
Magyarország pénzügyminisztere | |
Hivatali idő 1945. november 15. – 1946. augusztus 26. | |
Előd | Oltványi Imre |
Utód | Rácz Jenő |
Született | 1893. február 12. Budapest |
Elhunyt | 1971. augusztus 18. Buenos Aires |
Párt | Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt |
Foglalkozás |
|
Gordon Ferenc (Budapest, 1893. február 12. – Buenos Aires, 1971. augusztus 18.) magyar részvénytársasági igazgató, kisgazdapárti politikus, miniszter, diplomata. Álneve: Nádas Ferenc.
Budapesten a Kereskedelmi Akadémián végzett, majd Hamburgban politikai gazdaságtant tanult. 1912-ben a Magyar Általános Hitelbank szolgálatába lépett, a bank érdekkörébe tartozó Corvin Áruház Rt. igazgatója volt (1924–1946). A húszas-harmincas években több közgazdasági tárgyú cikket írt hazai és külföldi szaklapokba. 1934-től a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt tagja. A II. világháború idején bekapcsolódott a függetlenségi mozgalomba. Jó viszonyt tartott fenn a Magyarországi Szociáldemokrata Párt vezetőivel, 1943-ban közreműködött az FKgP-MSZDP pártszövetség megkötésének előkészítésében. Tildy Zoltán szűkebb baráti köréhez tartozott.
1945 után átvette az FKgP gazdasági osztályának vezetését. 1945 augusztusában a Pesti Hazai Első Takarékpénztár ügyvezető igazgatója lett. Ngy.-i képviselő az FKgP listáján (1945–46). Pénzügyminiszter (1945–46), majd berni követ (1946–1947). Ezután lemondott állásáról, nyugaton maradt. Később Argentínában telepedett le, ahol nyugdíjazásáig a Siemens-művek közgazdasági tanácsadójaként működött.