Gecse Árpád
A mai világban a Gecse Árpád olyan témává vált, amely nagyon fontos és sok ember számára érdekes. A társadalomra gyakorolt hatásától a technológiára gyakorolt hatásáig a Gecse Árpád különféle területeken váltott ki vitát és elmélkedést. Akár történelmi, gazdasági, tudományos vagy kulturális szempontból, a Gecse Árpád-et a terület szakértői és szakértői tanulmányozták és elemzik. Ebben a cikkben közelebbről megvizsgáljuk a Gecse Árpád fontosságát, és azt, hogy milyen hatással volt mindennapi életünkre.
| Gecse Árpád | |
| Született | 1900. július 11. Alattyán |
| Meghalt | 1999. január 22. (98 évesen) Alattyán |
| Nemzetisége | magyar |
| Iskolái | Magyar Képzőművészeti Főiskola |
| Mestere(i) | Rudnay Gyula, Balló Ede Bosznay István, Vágó Pál |
Gecse Árpád (Alattyán, 1900. július 11.[1] – Alattyán, 1999. január 22.) jászsági magyar szobrász és festőművész volt.
Élete
Nemesi családban született (felmenői eredetileg Abaúj vármegyében voltak kisbirtokosok). Először katonai pályára készült, tanulmányait a Bécsújhelyi Theresianum Katonai Akadémián azonban nem fejezte be. 1919 és 1924 közt a Magyar Képzőművészeti Főiskolára járt, mesterei Rudnay Gyula és Balló Ede voltak. A főiskola után rendszeresen a Jászapáti Művésztelepen dolgozott Bosznay István és Vágó Pál tanítványaként. Járt, Ausztriában, Olaszországban, művészi tudását, 1925-ben Velencében Vicenzo de Stefani mester mellett fejlesztette tovább. Észak-Európában további tapasztalatokat gyűjtött. 1927-től a Szolnoki művésztelep tagjaként dolgozott együtt Fényes Adolffal és Zádor Istvánnal. Kis faluját tiszta szívéből szerette, ragaszkodott a családi fészekhez, örökre hű maradt a Jászsághoz. Talán ezért is nevezték a "Jászság festőjé"-nek, annak az embernek, aki az alföldi táj, és az alföldi emberek szerelmese volt. Szülőfalujában élt és halt meg, ahol közéleti szerepet is vállalt. „Emberi tartásával, bölcs megfontolt tanácsaival a legnehezebb időkben is segítette az itt élő emberek mindennapi életét” – emlékezik meg róla Alattyán honlapja
Hosszú élete alatt 1500 alkotásáról tudunk, amelyből csaknem 1400 db gazdára is talált. Olajfestményei szerte az országban és a világban – múzeumokban (Magyar Nemzeti Galéria, Damjanich János Múzeum-Szolnok, Jász Múzeum, Hamza Múzeum és Jász Galéria-Jászberény), közületeknél (Jászsági önkormányzatok és Művelődési Házak) és műgyűjtők százainál – őrzi emlékét.
Tagja volt a Magyar Művészek Országos Egyesületének, a Független Művészek Egyesületének és a Kupeczky Művészeti Társaságnak.
Kiállítások
- 1927-től rendszeresen kiállító művész
- A Műcsarnok és Nemzeti Szalon kiállításainak állandó résztvevője
- A Szolnoki művésztelep tagja volt
Köztéri művei
- A jászberényi Szentkuti templom oltárképei
- Az alattyáni templom Madonna-szobra
- A szolnoki felszabadulási emlékmű (1954)
- Alattyáni hősök szobra (I. világháborús emlékmű)
- Jásztelki felszabadulási emlékmű
- Jézus szobor a jásztelki temetőkápolnán
- Önarckép a Gecse Emlékház udvarán
Emlékház
A Jászság festőjének Gecse Árpádnak emlékháza, egyben szülőháza, mely 1890-ben épült.Az emlékház három utcai szobájában és az előszobában 75 négyzetméteres területen 66 db olajfestmény, több szobor, dombormű, plakett és grafika, a hat tárolóban a művész életét és munkásságát bemutató rajzok, iratok, fotók, katalógusok stb. az intarziás ebédlőgarnitúra és az osztrák szalongarnitúra, s egyéb berendezési tárgyak a művész könyveivel, használati tárgyaival.
Gecse Árpád Emlékház, Alattyán, Szt. István út 26.
Díjak
- A Magyar Köztársaság Csillagrendje (1990)
- Jászságért Díj (1997)
Irodalom
- Egri Mária: Gecse Árpád, a Jászság festője[2] (1974)
- Gecse Árpád festőművész bibliográfiája / gyűjt. és szerk. Bálintné Hegyesi Júlia, Madarászné Gecse Ágnes. – Sz. : VFM Kvt., 1986. – 76 p.
