A mai világban a Fabó Bertalan olyan kérdés, amely a társadalom különböző szféráiban egyre fontosabbá vált. A politikától a populáris kultúráig a Fabó Bertalan minden típusú közönség figyelmét felkeltette. A földrajzi határokon túlmutató hatással a Fabó Bertalan referenciaponttá vált a kortárs panoráma megértésében. Ebben a cikkben ezt a jelenséget fogjuk mélyrehatóan feltárni, elemezve következményeit és következményeit a különböző területeken. A keletkezésétől a jövőbeli előrejelzéséig a Fabó Bertalan megérdemli, hogy részletesen megvizsgáljuk, hogy megértsük mai hatását.
Fabó Bertalan | |
Életrajzi adatok | |
Születési név | Fränkel Bertalan |
Született | 1868. május 25. Taktakenéz |
Elhunyt | 1920. október 29. (52 évesen) Budapest |
Sírhely | Kozma utcai izraelita temető |
Tevékenység | zenetörténész |
Fabó Bertalan (Fränkel Bertalan) (Taktakenéz, 1868. május 25. – Budapest, 1920. október 29.[1]) ügyvéd, zenetörténész, zeneíró.
Fränkel Izidor és Harsány Karolin fia. A budapesti egyetemen elvégezte jogi tanulmányait, megszerezte az ügyvédi diplomát, azután zenetörténeti tanulmányokat folytatott. Fáradhatatlan volt a régi magyar zenetörténet ismeretlen adatainak felkutatásában és szakszerű feldolgozásában. Súlyt vetett magyar s zsidó muzsikusok és zeneszerzők feledésbe ment munkásságának felelevenítésére és méltánylására is. Foglalkozott a keleti népek zenei folklórjával. Igen sok tanulmányt írt napilapokba és folyóiratokba (Budapesti Hírlap, Az Újság, Századok, Keleti Szemle, Magyar Könyvszemle, Magyar Zenetudomány, stb.). Nagyobb önálló művei: A magyar népdal zenei fejlődése (1908); Erkel Emlékkönyv (1900); Rhythmus und Melodie den türkischen Volkslieder; Haydn in Ungarn (1909). Igen nagy érdemei vannak a Magyar Zsidó Múzeum megalapítása és fejlesztése körül. Fabó, aki a múzeum őre volt, a magyar zsidók múltjának szempontjából igen sok fontos kincset mentett meg a pusztulástól és sok mecénást szerzett a múzeumnak. Mandl Bernáttal, Weisz Miksával és Kohlbach Bertalannal szerkesztett múzeumi katalógusa az Imit 1915-iki és 1916-iki évkönyvében jelent meg.