A mai világban a Fülep Gábor továbbra is a társadalom számára nagyon fontos és érdekes téma. Akár a gazdaságra gyakorolt hatása, akár a mindennapi életre gyakorolt hatása, akár a szociális szférában betöltött fontossága miatt, a Fülep Gábor továbbra is vita- és elmélkedés tárgya minden korú és hátterű ember számára. A történelem során a Fülep Gábor alapvető szerepet játszott abban, ahogyan viszonyulunk a minket körülvevő világhoz, és tanulmányozása és megértése továbbra is alapvető fontosságú a mai társadalom működésének megértéséhez. Ebben a cikkben a Fülep Gábor-hez kapcsolódó különböző szempontokat és a modern élet különböző aspektusaira gyakorolt hatását vizsgáljuk meg.
Fülep Gábor | |||||
a Tiszáninneni református egyházkerület püspöke | |||||
Született | 1739. április 25. Sajószentpéter | ||||
Elhunyt | 1823. július 25. (84 évesen) Sajószentpéter | ||||
Nemzetiség | magyar | ||||
Felekezet | kálvinizmus | ||||
Püspökségi ideje 1797. július 6. – 1823. július 25. | |||||
Felsőőri Fülep Gábor névváltozatok: Fülöp; Eőri Fülep; Őri Fülep; Felsőőri; Eőri; Filep (Sajószentpéter, 1739. április 25. – Sajószentpéter, 1823. július 25.) református lelkész, a Tiszáninneni református egyházkerület püspöke 1797-től haláláig.
Apja lelkész és borsodi esperes volt Tanulmányait szülővárosában kezdte meg, majd a német nyelv elsajátítása céljából Miskolcon és Lőcsén folytatta. 1756. január 17-én lépett a sárospataki felsőbb tanulók sorába, ahol a teológiát is elvégezte. 1760-ban indult Belgiumba, s július 6-án iratkozott be az franekeri egyetemre. Ezután tanult Groningenben, Hardeswickben és Utrechtben; itt részt vett az ott nyomtatás alatt álló magyar Biblia kiadása körűli munkában. 1765-ben az utrechti hittani kar a szentirás-magyarázás doktorává avatta, amely cimnek viselésétől azonban itthon eltiltották. Folytatta utazását Leidenbe s innét Angliába. 1766-ban, mikor haza jött, betegeskedő apját gondozta két évig. 1773-ban Sárospatakra választották meg tanárnak, ahol március 20. mondta el üdvözlő szónoklatát De praecipuis causis crescentis in dies irreverentiae erga religionem christianam címen. Ettől fogva mint teológiatanár nagy tekintélynek örvendett. 1775-ben egyik tagja volt annak a küldöttségnek, amely II. József császárnál iskolai ügyekben járt. 1797. július 6-án a tiszamelléki egyházkerület sárospataki gyűlésén püspökké választatották. 1798. május 21-én a sárospataki tanárságot a sajószentpéteri lelkészséggel cserélte fel.
Kiss Áron szerint fordított munkái közé tartozik még:
A jezsuiták története, két kötet. Levele Láczay Józsefhez, Szent-Péter, 1819. ápr. 12. (az Erdélyi-Tárban, dr. Erdélyi Pál birtokában.)