Ebben a cikkben a Endel Tulving lenyűgöző világát fogjuk felfedezni. A társadalomra gyakorolt hatásától a mindennapi életre gyakorolt hatásáig a Endel Tulving az utóbbi időkben nagy érdeklődésre számot tartó témává vált. A következő néhány sorban a Endel Tulving-hez kapcsolódó különböző szempontokat elemezzük, az eredetétől a mai fejlődéséig. Ezenkívül megvizsgálunk különböző véleményeket és szempontokat a Endel Tulving-ről, azzal a céllal, hogy átfogó és gazdagító képet adjunk erről a témáról. Kétségtelen, hogy a Endel Tulving végtelen érzelmeket és elmélkedéseket ébreszt, amelyeket érdemes alaposan megvizsgálni. Csatlakozzon hozzánk a felfedezés és a Endel Tulving megismerésének útján!
Endel Tulving | |
Született | 1927. május 26. Pechory |
Elhunyt | 2023. szeptember 11. (96 évesen)[1] Mississauga |
Állampolgársága | |
Házastársa | Ruth Tulving |
Gyermekei | két gyermek |
Foglalkozása |
|
Iskolái | |
Kitüntetései | Lista
|
Endel Tulving (Pechory, Észtország, 1927. május 26. – 2023. szeptember 11.) észt származású kanadai neurológus, a Torontói Egyetem emeritus professzora és a St Louis-i Washington Egyetem vendégprofesszora. Kutatóként szakterülete az emlékezeti rendszerek, azon belül az epizodikus emlékezet.
Bachelor és master diplomáját is a Torontói Egyetemen szerezte, majd a Harvard Egyetemen (Cambridge, Massachusetts) doktorált.
Kutatásait az epizodikus emlékezet témakörében végezte. Fő tudományos eredménye a „kódolás-specifikussági elv”, amely a tanulás eredményét, a felidézést elősegítő hívóingerek hatékonyságát magyarázza. A tanult információ felidézése egy inger hatására akkor lehetséges, ha annak ingerhez kötött kódolása korábban megtörtént. Tehát a kódolás és az előhívás között szoros a kapcsolat. Számos kísérlet igazolja tanulással kapcsolatos teóriáját, mely szerint például nem szavakra, hanem a szavak okozta élményre emlékszünk.
Álláspontja szerint az epizodikus emlékezet az egyetlen emlékezeti rendszer, amely kapcsolatban áll az idővel. A „mentális időutazásra”, vagyis a múltra emlékezésre és a jövő tervezésére kutatásai szerint nem csupán az emberi faj, hanem egyes állatfajok is képesek. Ennek kísérleti bizonyítása azonban – a nyilvánvaló nehézségek miatt – még várat magára.
Az amnézia egy speciális formájában szenvedő betege és kísérleti személye volt KC, akinek szemantikus memóriája ép volt, de hiányzott az epizodikus emlékezete. Ezért egy feladaton belül akár több órán keresztül is képes volt a felidézésre, de kizökkenés esetén elveszítette az emlékeit. Ebből következtetett Tulving arra, hogy KC a játék közben egy epizodikus pufferben tartotta az információkat.
Tulving professzor h-indexe 65. Tulving professzor volt Daniel Schacter doktori disszertációjának témavezetője.