Epizodikus emlékezet

Megjelenés áthelyezés az oldalsávba elrejtés

A hosszú távú emlékezeti rendszernek azt a részét, amely azért a képességünkért felelős, hogy új ismereteket vagyunk képesek elsajátítani, és azokat összefüggésbe tudjuk hozni önmagunkkal és környezetünkkel, epizodikus emlékezetnek nevezzük.

Az epizodikus emlékezet rendszerének feltárása Endel Tulving nevéhez fűződik. Az ő meghatározása szerint:

„Az epizodikus emlékezet olyan rendszer, amely az időileg szerveződő események vagy epizódok feldolgozását és tárolását végzi, téri-idői asszociációkat képezve ezek részei között.” (Tulving 1983, pp. 21.)

Az epizodikus, illetve a szemantikus emlékezet a deklaratív emlékezet két alrendszere, amelyek az általuk tárolt információ alapján különböztethetőek meg egymástól. Az epizodikus emlékezet információi személyes események, míg a szemantikus emlékezeté általános tények.

Tulving et al. a deklaratív emlékezet két alrendszerének kapcsolatát kezdetben „beágyazódási hipotézis”-ként ismertette, majd az ún. SPI modellé alakította elméletét.

Az SPI modell folyamatspecifikus. Az epizodikus és a szemantikus rendszer kapcsolatát szeriális (S) kódolás, párhuzamos (P) tárolás és független, independens (I) visszakeresés jellemzi. Ennek alapján az információ kódolása az epizodikus rendszerben főleg a szemantikus rendszertől függ, míg az információ szemantikus rendszerbe történő bejutása az epizodikus rendszer nélkül is működhet. A tárolt információ visszakeresése során a két rendszer alapvető működése független egymástól: a visszakeresés támaszkodhat a két rendszer egyikére vagy mindkettőre.

Az SPI modell:

Az SPI modell

Az epizodikus emlékezet:

Az epizodikus és a szemantikus rendszernek számos közös tulajdonsága van, átfedés van köztük:

Források