Emilián–romanyol nyelv
A mai világban a Emilián–romanyol nyelv aktuális kérdéssé vált, amely jelentősen befolyásolja a társadalom különböző területeit. A globalizáció fokozódásával és a kultúrák közötti összekapcsolódással a Emilián–romanyol nyelv egyre fontosabbá vált, és vitákat és reflexiókat generál, amelyek túlmutatnak a határokon és a diszciplínákon. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Emilián–romanyol nyelv különböző aspektusait, elemezzük mai hatását, és átgondoljuk a jövőbeni hatását. Széles és interdiszciplináris perspektívából elmélyülünk a Emilián–romanyol nyelv történelmi, társadalmi, politikai és kulturális vonatkozásaiban, azzal a céllal, hogy megértsük annak összetettségét és a jelenkori világra gyakorolt hatásait.
| Emilián–romanyol Emiliàn–rumagnòl | |
| Beszélik | Olaszország, San Marino |
| Terület | Emilia-Romagna |
| Beszélők száma | ~2 millió fő |
| Nyelvcsalád | Indoeurópai nyelvcsalád itáliai ág latin nyelv újlatin nyelvek nyugati csoport galloromán nyelvek galloitáliai emilián–romanyol |
| Írásrendszer | Latin ábécé |
| Nyelvkódok | |
| ISO 639-1 | nincs |
| ISO 639-2 | roa |
| ISO 639-3 | eml |
 | |
Az emilián–romanyol (saját elnevezése: emiliàn–rumagnòl) az újlatin nyelvek nyugati ágába, azon belül a galloromán nyelvekhez tartozó északolasz nyelvjáráscsoport, amelyet az olaszországi Emilia-Romagna tartományban beszélnek mintegy 2 millióan, illetve ez az eredeti nyelve San Marinónak is. Ezek a nyelvjárások, a közeli rokonságban álló lombard, piemonti, ligur, illetve velencei nyelvekkel együtt a galloitáliai dialektuskontinuumot alkotják. Az emilián–romanyol dialektusok két fő csoportra oszlanak: a számos aldialektussal rendelkező emilián, valamint a két nyelvjárásból álló romanyol.
Jellemzői
Hangtanilag és nyelvtanilag általánosságban nem tér el a rokon észak-olasz nyelvváltozatoktól, ezek főbb közös jellemzőit lásd a galloitáliai nyelvek szócikkben.
- Számos nyelvjárás jellegzetessége az ä , valamint az ajakkerekítéssel ejtett å hang megléte, amely megközelítőleg a magyar a-nak felel meg.
- A szóalakok nagymértékben leredukálódtak, sok esetben csak a hangsúlyos szótag magánhangzója maradt meg: pl. bolognai śpdèl (szemben az olasz ospedale alakkal), ’kórház’.
- A többes szám képzése a lombardhoz hasonlóan nem dezinenciális, sokszor a tőbeli magánhangzó megváltoztatásával történik: pl. bolognai źnòć / źnûć, ’térd / térdek’.
Nyelvjárások
- emilián
- piacentino
- carrarese
- linigiano
- massese
- közép-emilián (reggiano és modenese)
- közép-nyugat-emilián vagy parmigiano
- dél-emilián vagy bolognese
- északkelet-emilián vagy ferrarese
- romanyol
- észak-romanyol
- dél-romanyol
A mantovano, valamint a vogherese–pavese nyelvjárások átmenetet képeznek az emilián–romanyol és a lombard között.
Jegyzetek
További információk
