A mai világban a Emilián–romanyol nyelv aktuális kérdéssé vált, amely jelentősen befolyásolja a társadalom különböző területeit. A globalizáció fokozódásával és a kultúrák közötti összekapcsolódással a Emilián–romanyol nyelv egyre fontosabbá vált, és vitákat és reflexiókat generál, amelyek túlmutatnak a határokon és a diszciplínákon. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Emilián–romanyol nyelv különböző aspektusait, elemezzük mai hatását, és átgondoljuk a jövőbeni hatását. Széles és interdiszciplináris perspektívából elmélyülünk a Emilián–romanyol nyelv történelmi, társadalmi, politikai és kulturális vonatkozásaiban, azzal a céllal, hogy megértsük annak összetettségét és a jelenkori világra gyakorolt hatásait.
Emilián–romanyol Emiliàn–rumagnòl | |
Beszélik | Olaszország, San Marino |
Terület | Emilia-Romagna |
Beszélők száma | ~2 millió fő |
Nyelvcsalád | Indoeurópai nyelvcsalád itáliai ág latin nyelv újlatin nyelvek nyugati csoport galloromán nyelvek galloitáliai emilián–romanyol |
Írásrendszer | Latin ábécé |
Nyelvkódok | |
ISO 639-1 | nincs |
ISO 639-2 | roa |
ISO 639-3 | eml |
![]() |
Az emilián–romanyol (saját elnevezése: emiliàn–rumagnòl) az újlatin nyelvek nyugati ágába, azon belül a galloromán nyelvekhez tartozó északolasz nyelvjáráscsoport, amelyet az olaszországi Emilia-Romagna tartományban beszélnek mintegy 2 millióan, illetve ez az eredeti nyelve San Marinónak is. Ezek a nyelvjárások, a közeli rokonságban álló lombard, piemonti, ligur, illetve velencei nyelvekkel együtt a galloitáliai dialektuskontinuumot alkotják. Az emilián–romanyol dialektusok két fő csoportra oszlanak: a számos aldialektussal rendelkező emilián, valamint a két nyelvjárásból álló romanyol.
Hangtanilag és nyelvtanilag általánosságban nem tér el a rokon észak-olasz nyelvváltozatoktól, ezek főbb közös jellemzőit lásd a galloitáliai nyelvek szócikkben.
A mantovano, valamint a vogherese–pavese nyelvjárások átmenetet képeznek az emilián–romanyol és a lombard között.