A mai világban a Dave McKean olyan téma, amely nagy aktualitást és érdeklődést váltott ki. Hatása a társadalom különböző területein érezhető volt, a politikától a populáris kultúráig. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Dave McKean-et körülvevő különböző árnyalatokat és perspektívákat, elemezve annak a modern világra gyakorolt hatását, valamint a kortárs gondolkodásmód és dinamika alakításában betöltött szerepét. Egy kimerítő és többdimenziós elemzéssel arra törekszünk, hogy rávilágítsunk erre a témára, és megértsük jelentőségét a jelenlegi kontextusban. Ezenkívül megvizsgáljuk a lehetséges jövőbeli következményeket és lehetséges utakat a Dave McKean által az állandóan változó világunkban felmerülő kihívások kezelésére.
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
Dave McKean | |
![]() | |
Született | 1963. december 29. (61 éves)[1][2][3][4][5] Maidenhead |
Állampolgársága | brit |
Foglalkozása |
|
Kitüntetései | Inkpot Award (1993)[6] |
![]() | |
Dave McKean aláírása | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Dave McKean témájú médiaállományokat. | |
Dave McKean (Maidenhead, 1963. december 29. –) angol illusztrátor, fotóművész, képregényrajzoló, dizájner, filmrendező és zeneszerző.
Különböző művészeti ágakban alkot stílusára jellemzően, mint a kollázs, digitális művészetek, vagy szobrászat.
Miután 1986-ban New Yorkba utazva nem tudott elhelyezkedni mint képregényrajzoló, McKeen találkozott Neil Gaiman íróval és közös munkával létrehoztak egy rövid képregényt ami a nyugtalanító gyermekkori emlékekkel foglalkozott- ez volt a Violent Cases, ami 1987-ben jelent meg.
Ezt követte 1988-ban a Black Orchid minisorozat ismét Gaimannel, és a Hellblazer képregény ezúttal már a DC Comics kiadó számára.
1989-ben kezdett el foglalkozni a Gaiman által írt The Sandman széria borítóival, ami tulajdonképpen elhozta neki a világhírt.
Nevéhez fűződik még a Batman képregény Arkham Asylum: A Serious House on Serious Earth c. darabja amit Grant Morrison írt. Ez időszak alatt munkáit gyakran mérték Bill Sienkiewicz (elsősorban Marvel Comics képregényrajzoló az USA-ból, képeiben kiaknázza az olajfestés, a kollázs és a mimeográf-egyfajta másológép lehetőségeit) alkotásaihoz.
Illusztrációit fogadta a Playboy és a Penthouse.
1990 és 1996 között McKean 10 kiadványt írt és rajzolt a Cages című nagyratörő, a kreativitást és a művészetet boncolgató képregényhez. A Kitchen Sink Press adta ki 1998-ban, majd egy újraszerkesztett változatát a NBM Publishing 2002-ben.
Egy újabb közreműködés Gaimannel létrehozta a Signal to Noise című (szintén képregény) sorozatot 1992-ben. Ennek fő témája egy haldokló filmrendező és az ő utolsó, képzelt filmje.
(Messze nem teljes lista.)
és még sokan mások.
McKean ismét Gaimannel vállal közös munkát ezúttal rendezőként, aki számára már a kultikussá vált, szürreális Sandman borítókat és számos más illusztrációt is készített.
A filmben különösen dominánsan jelenik meg McKean sajátos képi világa, mint például a bizarr figurák, a tompa-éles sárga fények és az absztrakt terek.