A mai világban a Dariday Róbert releváns kérdéssé vált, amely a társadalom különböző szektorait érinti. A Dariday Róbert megjelenése óta számos megbeszélést és vitát generált, amelyek felkeltették a szakértők és a nagyközönség figyelmét. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Dariday Róbert-hez kapcsolódó különböző szempontokat, elemezve annak eredetét, fejlődését és a különféle területekre gyakorolt hatását. Foglalkozni fogunk a Dariday Róbert körül létező különböző véleményekkel és perspektívákkal, valamint az általa jelentett kihívások kezelésére javasolt lehetséges megoldásokkal vagy intézkedésekkel. Ez a cikk átfogó és naprakész nézetet kíván nyújtani a Dariday Róbert-ről, azzal a céllal, hogy megalapozott és gazdagító vitát ösztönözzön erről a ma oly fontos témáról.
Dariday Róbert | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1928. február 21. Budapest |
Elhunyt | 2024. július 29.[1] (96 évesen) |
Származás | magyar ![]() |
Pályafutása | |
Iskolái | Színház- és Filmművészeti Főiskola (1955) |
Híres szerepei | Macduff William Shakespeare: Macbeth Szerebrjakov Anton Pavlovics Csehov: Ványa bácsi Tót Örkény István: Tóték Pósalaky Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig Kelemen Félix Eisemann Mihály: Én és a kisöcsém Istállómester László Endre: Csinn-bumm cirkusz Fabrizio, pincér; Albafiorita gróf Carlo Goldoni: A fogadósné (Mirandolina) |
Dariday Róbert IMDb-adatlapja PORT.hu-adatlap | |
Dariday Róbert névvariáns: Daridai (Budapest, 1928. február 21. – 2024. július 29.) magyar színész, rendező, a Békéscsabai Jókai Színház örökös tagja.
Színészként a Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1955-ben diplomázott. Vasdiplomája átvétele után pályájáról így nyilatkozott:
„...nem szerettem volna színész lenni, de valahogy megtalált a pálya. Hadifogság után kerültem a főiskolára, már hallgatóként játszottam filmben is, Tolnai Klárikával az Egy asszony elindul-ban, 1949-ben. Az évfolyamunk 92 fővel indult, de csak tizenöten kaptunk diplomát. A tanári karból már senki nincs az élők sorában, és az évfolyamtársak közül is én vagyok az utolsó. A legendás Horváth Árpád Színészkollégiumban éltem, olyan emberekkel, akik meghatározták a későbbi évtizedek magyar színészetét: Psota Irénnel, Jancsó Miklóssal, Buss Gyulával…A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után Pécsre kerültem, a Nemzetibe, a helyi rádió rendezője, szavalója voltam. Egy alkalommal Avar István helyett ugrottam be a Liliomfiba, reggel kaptam meg a 48 oldalas szöveget… Onnan Egerbe kerültem, később Lendvay Ferenc, a Miskolci Nemzeti Színház direktora foglalkoztatott. Keczer András békéscsabai igazgató hívott vendégszereplésre, így kerültem Békéscsabára...[2]”
Pályáját a Pécsi Nemzeti Színházban kezdte. 1962-től az egri Gárdonyi Géza Színházhoz szerződött. 1966-tól a Miskolci Nemzeti Színház tagja volt. 1982-től a Békés Megyei Jókai Színház színművésze volt. A színészet mellett írással, díszlettervezéssel és rendezéssel is foglalkozott.