Ebben a cikkben a Csontos János témájával kívánunk foglalkozni, hogy átfogó és részletes képet adjunk erről a témáról, amely ma oly fontos. Az eredetétől a társadalomra gyakorolt hatásáig, az idők során bekövetkező fejlődésén keresztül törekszünk a Csontos János-hez kapcsolódó minden szempont elemzésére, hogy olvasóinknak teljes és naprakész perspektívát biztosítsunk. Adatokon, tanulmányokon és tanúvallomásokon keresztül igyekszünk megvilágítani a Csontos János-et és annak következményeit, azzal a céllal, hogy gazdagító és értékes ismereteket nyújtsunk a témában elmélyülten érdeklődőknek. Reméljük, hogy ez a cikk kiindulópontként szolgál a Csontos János-ről szóló kritikai és konstruktív gondolkodáshoz, vitát serkentve és a probléma megoldásának keresését.
Szülővárosában, Ózdon a József Attila Gimnáziumban érettségizett 1980-ban, három szemesztert hallgatott a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem matematika–fizika szakán, végül ugyanitt diplomázott 1988-ban magyar–francia szakos tanárként. 1989-ben a Bálint György Újságíró Főiskolán is oklevelet szerzett művelődéspolitikai szakon.
Újságírói pályáját a debreceni Egyetemi Életnél[4] kezdte, majd 1987-től a Hajdú-Bihari Napló színi- és filmkritikusaként, kulturális szakírójaként folytatta. 1990-ben megalapította a Debreceni Krónika című napilapot, 1991-ben pedig a Szabadhajdú című hajdúböszörményi hetilapot. 1992-től az Esti Hírlap kulturális rovatvezetője, 1994-től 2015-ig kis megszakításokkal a Magyar Nemzet publicistája, 2003 és 2009 között főmunkatársa. Közben 2001-től másfél éven át a Duna Tv Kalendárium című magazinjának szerkesztője, majd ugyanitt kommunikációs irodavezető. 2000-ig a Napkelte Össztűz, 2005 és 2008 között a Hír Tv Lapzárta című vitaműsorának rendszeres résztvevője. 2009-ben megalapította a Nagyítás című irodalmi hetilapot, amely főszerkesztésével 2010-ig működött. 2011-ben az MTI szerkesztője, 2012-től a HungaroControl Zrt. munkatársa, 2015-től a Napi Gazdaság, majd a Magyar Idők főmunkatársa. Alapítója a Zenekar, a Vegyipar/Chemical Industry, a Stratégiai Tervezés, a Duna Hírnök és a Gloriett című lapoknak. Irodalmi pályáján a debreceni Határ című diákfolyóirat egyik alapító szerkesztője (1986–1988) és a szentendrei Folyam című folyóirat alapító főszerkesztője (1989–1991). Szerkesztője volt a Polisznak (1994–1995), valamint a Magyar Naplónak (1994–1995 és 2012–2015). 2013-ban és 2015-ben NKA-ösztöndíjat kapott regényírásra. Filmes pályáját az ezredfordulón kezdte. Szerkesztette és Glokalfilm nevű cégével gyártotta a Kő kövön (Hír Tv, 2007–2010), az Építészet XXI (Duna Tv, 2011), az Építészkorzó (M1, Duna Tv, 2014-től) és az Írókorzó (Duna Tv, 2016-tól) televíziós magazinokat, továbbá számos más sorozat és egyedi dokumentumfilm producere, szerkesztője, rendezője és/vagy riportere. Politikai vitaműsora: Fonák (Echo Tv, 2015–2016). 2008–2009-ben a Lakiteleki Mozgókép Szemle zsűritagja.
Tagja az Írószövetség választmányának, a Magyar Filmakadémiának, az MMA köztestületének, az NKA szépirodalmi kollégiumának, valamint a Szellemi Honvédelem-díj, a Tokaji Írótábor és a Publishing Hungary kuratóriumának.
1989 óta nős, két leány- és egy fiúgyermeke van. Életének 56. évében, méltósággal viselt, súlyos betegség következtében elhunyt.
„Mindig kételyek töltenek el, hogy vajon elég mély-e az én hitem – de hát a fuldoklónak, aki megtanult vagy éppen nem tanult meg úszni, teljesen mindegy, hogy három- vagy háromszáz méternyi víztömeg hömpölyög-e alatta. Születésünktől halálra vagyunk ítélve, de ifjan még látszólag messze a végpont. Még mesterhármast rúgunk, nyolcszáz méteren hétszáznál hajrát nyitunk, és nem marad előttünk várrom megmászatlanul, szép nő meghódítatlanul, jó könyv kiolvasatlanul. Ebbe a másik célegyenesbe fordulva viszont minden nyilallás, sajdulás, roppanás a vég előszobájának tetszik. Persze, fiatalon is igen könnyen meg lehet halni – néhányszor nekem is majdnem sikerült. Ha az Úr komolyan gondolja, különösebb indoklás nélkül már öt-, tizenöt vagy huszonöt évesen elvehetett volna, még a dolgok elbonyolódása előtt. Lehetett valami terv, mert akkor nem vándoroltatta volna északra állítólagos talján anyai őseimet, és nem vándoroltatta volna délre állítólagos ruszin apai őseimet, hogy félúton összetalálkozzanak a Kárpát-medencében, és én e társtalan nyelv gyönyörű nyűgében tölthessem el az életemet. Nehéz eldönteni: az Isten akkor kegyesebb-e hozzánk, ha hirtelen, váratlanul szólít el, vagy ha módot és időt ad a felkészülésre, a megbánásra, a dolgaink elrendezésére? Akkor sújt-e, ha igazán szeret? Ez utóbbi változat amúgy valószínűleg több szenvedéssel jár, de például azzal a felismeréssel is, hogy a szerelem nem korfüggő. A hit, a remény, a szeretet sem az. A lélek nem feltétlenül vénül a testtel, vagy legalábbis idebentről így érezni. Az élemedett embert olykor kifejezetten kamaszos dühök, indulatok, méltatlankodások feszítik. Így aztán ezek, amiket mostanság megélek, nem annyira transzcendens, mint evilági tapasztalatok. Istenkapcsolat? Mintha a temérdek háborgás után némiképp megbékéltünk volna egymással. Mintha egyértelművé vált volna, hogy a halál, a túlvilág is a terv része. Ülünk egymás mellett, és nagyokat hallgatunk. Van idő bőséggel. Csakis idő van” – olvasható Csontos János élete utolsó, Zsille Gábornak adott interjújában.
Verseskötetek
„
Hol hazugság van,
ott hazugság van, nemcsak elit körökben, nemcsak a közlönyökben …
”
– Csontos János: Egy mondat a hazugságról (részlet)
1991 Menekült iratok
1991 Szabadulási mutatvány
1994 Határfolyam
1997 Szonettregény
1997 Szajnaparti szonettek (magyarul és franciául, ford. Ditrói Ákos)
2005 óta budapesti filmbemutatók: Építész Pince, Fuga Építészeti Központ, MÉSZ-székház, MUT-székház, Magyar Írószövetség székháza, Polgárok Háza, Örökség Galéria
2005 Marosvásárhely
2007, 2009, 2015 Uránia Nemzeti Filmszínház, Budapest
2007, 2014 Szentendre
2008 Wass Albert-gálaest, Budapest
2008, 2011 Zalaegerszeg
2008 UIA-triennálé, MÉSZ-stand, Torinó
2009 A mindenség modellje (Kortárs templomépítészet), Modem, Debrecen
2009 Folytatni a teremtést (Magyar élő építészet), Iparművészeti Múzeum, Budapest
2010 Európa Kulturális Fővárosa, Uránia Mozi, Pécs
2010 óta filmek folyamatos vetítése angolul: Fuga Építészeti Központ, Budapest
2011 Havas Boldogasszony Plébániatemplom, Zebegény
2011 UIA-triennálé, MÉSZ-stand, Tokió
2011 Nemzetközi Építészeti Filmfesztivál, Isztambul
2011 Balatonfüred
2012 Makovecz Imre-emlékest, Szent Imre Gimnázium, Budapest
2014 Építészeti Nemzeti Szalon, Műcsarnok, Budapest
2015 Apolló Mozi, Debrecen
2015 Zala György, a közterek klasszikusa, Műcsarnok, Budapest